Ha forró nyári esténken szomjunkat egy kellemes helyen szeretnénk oltani, többnyire egy kerthelyiséggel rendelkező italkimérést választunk. A legnépszerűbbekben van valami, amiben nem nehéz közös nevezőre jutni. Fejünk fölött görnyedő fák, lábunk alatt zörgő kavics, és egyszerű faasztalok vagy voltak idők, amikor fémasztalok. Ennyi elég a boldogsághoz! Persze ne felejtsük a sört, amelyet a cimboránkká vált pincér szolgál fel. Ugyan csak a keresztnevét tudjuk, de olyan, mintha családtag lenne. Az Alm, amely az egyik legkedveltebb kisvendéglő volt, több, mint egy évszázadon át szórakozóhelyként üzemelt. 1904-es említésekor Kalbantner Károly üzemelteti, de a körülmények ismeretében kijelenthetjük, hogy valamikor az 1890-es években nyílhatott meg. 2001-es átalakítása óta már más célokat szolgál. Ugyan voltak idők, amikor Alpesi volt a neve, de soproniak számára akkor is csak Alm maradt, ahogyan Kubinszky Mihály írja könyvében /A régi soproni Lőver/.
Hozzászólások
Köszönöm!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nagyon hiányzik egy ilyen "szellemiségű" hely a környékről...szerencsére nagyon sokszor volt alkalmam meglátogatni: gyerekként a szülőkkel, aztán szülőként gyerekekkel. Utoljára valamikor '94-95 táján járhattam ott, egy, a volt tanítványaim által szervezett, 10 éves osztálytalálkozón. Eléggé mostoha sorsa volt a vendéglőnek az utolsó éveiben. (több vezető/tulajdonos cserélődött) Tényleg kár érte!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Jó kis erdei séta után egy finom Almuska nekünk gyerkőcöknek, a szülőknek egy jópofa csapolt sör! Szaladgáltunk a vadgesztenye fák között, közben szólt a zene. Visszagondolva is nagyon békés volt!
A második felvételen a ház beugrójában ült a zenekar.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Azért egy kicsit árnyalnunk kellene az Alm működését. Sajnos a vendéglő, a képen szereplő formájában nem élt meg száz évet sem. ~1890-től-~1970- ig nagyjából 80 év. Jól menő
vendéglő és penzió volt a II. vh-ig. Az első tőrdöfést a Deák étterem megnyitása okozta.A
másodikat az államosítás. Aztán újra kedvelt hellyé vált az 50-es 60-as években, de állagának
nagyfokú romlása miatt, teljes átépítésre került. A korábbi három házból álló épületegyüttest,
(faveranda, olajos padló, összecsukható kerti székek és asztalok, valamint a kuglipálya - mert
mifelénk a tekét így emlegették) mind-mind az enyészeté lettek. Aztán felépült a helyén az
Alpesi vendéglő - ami bár az elején jól működött, a régi hangulatot már nem tudta
visszavarázsolni. Aztán jött a rendszerváltás (kínai étterem) és a többi, majd a feledés
jótékony homálya.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Természetesen félreérthető az írás, mert ahogyan írtam nem mindig Alm volt a neve és átalakításokon is átment. Ez valóban így van, de kellemes hely volt a 90-es években is. Ha változó mértékben is, de közkedvelt maradt. Én magam is voltam többször a 90-es években a vendéglőben és akkor is hangulatos volt. És akkor is csak Alm-nak hívtuk. Összességében, szerintem megvolt a 100 év, de talán nem is ez a lényeg.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Én is úgy emlékszem, hogy a zenészek Brennbergbányáról jöttek! A gombos harmonikára és a klarinétra emlékszem. Sokszor jártunk oda, még úgy is, hogy utána a Hősi temető mellett lévő ösvényen lementünk a Nikába. Egy szentjános-bogaras tavaszi este máig is emlékezetes.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Most hirtelen eszembe jutott, hogy valamikor én is lefényképeztem az Almot (kb 1970-es évek eleje) l Meg fogom keresni a fotót....
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
No, de jó lenne, ha meglenne!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Móni, valahol biztos megvan, csak egy kis időt kell rászánnom, mert a papírképek között kell valahol megtalálnom.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Diebold Károly fotóit látva elképzeltem egy jó kis sörözést a gesztenyefák alatt.
Jó volt akkor is, amikor Kiss Laci bácsi a hatodik korsó után azt mondta, eleget
ittatok már, nincs több sör!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ahányszor csak meghallom e nevet, mindig szembe jutnak a '70-es évek! Ott volt 1973-ban az érettségi bankettünk is! Nagyon szép emlékek fűznek ehhez a vendéglőhöz (is) ! Tehát 1973-ban még biztosan a régi formájában üzemelt.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az 1950.s évekelején sramli zene szólt és németül énekeltek a zenészek. Ha jól emlékszem egy bánfalvi sramlizenekar járt fel hét végeken zenélni. A kerthelyiségben is lehetett táncolni. Legtöbb kirándulásunkat itt fejeztük be, és napnyugtáig itt múlattuk az időt. Egyik dalukat még tán ma is el tudnám énekelni " Försterliesel" A fiatalok táncoltak, a gyerekek rohangáltak és játszottak, az idősebbek söröztek, beszélgettek, tréfálkoztak. .. A módosabbak vacsoráztak, de azt sem nézték ki, aki egy pohár sör mellett hallgatta a zenét szinte egész délután. Később másfajta zene lett, kedélyes munkatársi találkozókat tartottunk itt, ahol a vidám hangulatban feloldódtunk a napi feszültségből. Valóban több esküvőt és lakodalmat is láttam itt. Aztán egyszer csak sitty-sutty vége lett az egésznek. Ma már egyetlen kedélyes zöldvendéglő sincs városunkban.
Közben a You Tube-on megtaláltam a kedves kis dalt is, hátha valaki kedvet kap és meghallgatja: https://www.youtube.com/watch?v=SV-6IcPPUS4