Az egykori Felkelő úti sportpálya

A fényképről rögtön a lila-fehér színekkel ékes vasutas focicsapat jutott eszembe. Nem azért, mert tervező-irodai dolgozóként a győri tervezőkkel vívott meccs közben kipróbáltam, milyen elesni salakos pályán, hanem azért mert Alsólőver utcai lakásunk kis kertjéből nagyszerűen lehetett hallani a Felkelő út felől az alkalomadtán akár háromezernyi nézősereg hajrákiáltásait. Nagy találkozókra hosszú tömegek vonultak a gróf Tisza István úton a nagy ívű kanyar utáni bejárat felé. Az 500 nézőt védő fedett lelátó hamar megtelt. Általában a Nemzeti Bajnokság második osztályának élén tanyázott a két soproni rivális: az SVSE (1922) és az Anger réti SFAC (1900). Találkozójukra nem csak apám, de nagybácsim, dr. Khoór Ödön főorvos is kiment, még talán a botról vásárolt perecet is rágcsálta izgalmában. A kerek 13.000 négyzetméter városi területre 1926-ban épített sportpálya, hosszanti oldalán két teniszpályán ütögettem én is, de az igazi élmény az volt, amikor a legjobbak, Conrád és Hauer léptek a pályára. Fel volt szerelve a létesítmény öltözőkkel, fedett tekepályával, sőt egyesületi helyiséggel és büfével is. Heimler Károly Sopron topográfiájában pontosan rögzítette az 1936 végi állapotokat. Abban az évben zajlott a berlini olimpia, ahol Peps (Scheidl József, Soproni II) a magyarok egyetlen hivatalos mérkőzésén játszott, míg Kőműves Imre a vasutasoktól tartalékként volt jelen. Lásd: Sopron és környéke. Korrajz és családi lexikon. Bp., 1992. -- Nem csak focinak adott helyet ez a pálya. Beleznay-Unger István társulata 1942 nyarán a pályára ácsolt dobogón több operettet is játszott, méghozzá nagy sikerrel (Csatkai Endre: A soproni színészet története 1841--1950.)