Hoffmann Ödön cukrászdája

Keresés az archívumban

Hoffmann Ödön 1969-ben a cukrászda előtt
1
Eredeti méret
Hoffmann Ödön és Édi bácsi a cukrászda előtt
2
Eredeti méret
Édi bácsi
3
Eredeti méret
ifjabb Hoffmann Ödön unokatestvérei (Marek lányok: Julika és Ilike)
4
Eredeti méret
Várakozók a cukrászda előtt egy korábbi felvételen
5
Eredeti méret

G.Nagy Béla 1969-ben készítette a bejegyzés első fotóját Hoffmann Ödön cukrászmesterről, a Várkerület - akkor még Lenin körút - 4. szám alatti cukrászda előtt. Amikor a fotót G.Nagy László facebook oldalunkon közzétette, Edmund Hoffmann egy másik, a családi archívumból származó fotót is megosztott velünk, ennek készítési ideje sajnos nem ismert, de szintén a cukrászda előtt készült.

Gyerekkorom meghatározó helye volt "a Hoffmann". Nagypapám rendszeresen járt a hozzájuk kávégépet szervizelni, és azt már gyerekfejjel remekül átláttam, hogy megéri a papit elkísérni a munkába, ha éppen nem adódott iskolai kötelezettségem. Emlékszem, hogy a bejárattól jobbra volt a nagy, üveges süteményes pult, majd a pult és aztán a kávégép. A külső helyiségben is voltak asztalok, de volt egy kicsit szeparáltabb hátsó rész is. Emlékeim szerint a tejszín volt a "slágertermék", legalábbis nekem, akkor, az 1980-as évek elején. Míg várakoztam, kagyló formájú "tölcsérben" kaptam igazi, házi készítésű tejszínt. Erről egy másik meghatározó gyerekkori emlék is eszembe jut. Annak idején, amikor még nem lehetett habszifont kapni, - vagy csak nekünk nem volt -, mindig "a Hoffmannhoz" küldtek a szüleim tejszínért. Befőttes üveget kellett vinnem, rendszerint vasárnap délelőtt, hogy az ebéd utáni pudinghoz friss tejszín legyen otthon.
Hoffmann Ödön cukrászdája "intézmény" volt Sopronban, ami generációk emlékezetében él a mai napog és reméljük, még tovább is, ha "csak" itt, a Sopron anno-n is.

---
Bejegyzésünk további fotókkal frissült, G.Nagy László jóvoltából újabb két felvétel került fel honlapunkra, illetve Schöberl Miklós Béla is hozzájárult egy fotóval a bejegyzés teljesebbé tételéhez. A frissítésnek köszönhetően a második és a harmadik képen feleleveníthetjük Édi bácsi, azaz idősebb Hoffmann Ödön emlékét is, illetve a negyedik felvételen Hoffman család két hölgytagját, Marek Julikát és Ilikét is megismerhetjük. Az ötödik felvétel a korábban már bemutatott fotó, melyet Edmund Hoffmanntól kaptunk.

Egy város történetét nemcsak az épített környezet múltjának megismerésével fedezhetjük fel, hanem azáltal is, ha az egykor itt élt, hétköznapi emberekről megemlékezünk. G. Nagy Béla fotói számos alkalommal örökítették meg az "utca emberét ", olyan jellegzetes soproni arcokat, akikkel ha szembetalálkoztunk az utcán, rögtön tudtuk, ő "egy ismerős soproni", még akkor is, ha nevét vagy a foglalkozását nem is tudtuk. A fotós az 1970-es években számos ilyen ismeretlen ismerősökről készített felvételeket, akikre az utókor ma már szeretetteljes nosztalgiával gondol. Honlapunkon a "Jellegzetes soproni arcok" címke segítségével ezeket a portrékat, életképeket gyűjtjük össze. Kérjük, ha vannak személyes emlékeik a képeken szereplő soproniakról, írják meg őket nekünk. Köszönjük!

Kép típusa
Fotó/Mozgókép készítője
Kép keletkezési ideje
1969
Kapcsolódó bejegyzés
Kapcsolódó történet

Akinek megadatott az a szerencse, hogy annakidején beülhetett a Hoffmann cukrászdába, hogy ott élvezettel elfogyasszon egy Édi bácsi és segítői által készített gesztenyepürét tejszínhabbal, vagy sarokházat, netán mignont, vagy bármit, nem is gondolt rá, hogy az ínycsiklandó finomság, amit pár pillanat alatt eltüntetett a tányérról, mennyi előkészülettel, odafigyelő, aprólékos, gondos munkával és szakértelemmel készült.

|1|

Erről a műhelymunkáról mesélt Édi bácsi akkori segédje, aki nem csak inaséveit töltötte ott, hanem segédként szeretett mestere jobb keze volt Édi bácsi 1978-ban bekövetkezett tragikus haláláig.

Németh László (Lacus) 1965-ben került a Hoffmann cukrászdába, mint cukrászinas. Kezdetben nem csak a szakmához tartozó munkát, hanem minden más feladatot is el kellett végeznie: utcasepréstől a hólapátoláson át a kéménytisztításig. Ehhez jött a műhelytakarítás, alapanyagok bevásárlása, a készáru elszállítása az üzletbe Ez mind az ő feladata lett. E munkák elvégzése mellett fokozatosan megismerkedett a cukrászmesterség fortélyaival is, egész addig, míg maga is mestere lett a szakmának.

A cukrászüzlet a Lenin körút (ma Várkerület) 4. szám alatt működött, a Színház utca felőli sarokházban. Bejárata és egyik ablaka a Várkerület felé, három további, egzotikus növényekkel díszített ablak a Színház utcára nyílt.

Első helyiség maga az üzlet kiszolgáló és fagylaltos pulttal, süteményes vitrinnel, kávéfőzővel, hátterében polcrendszer tányérokkal, kávéscsészékkel, fagylaltos kelyhekkel és egyéb készségekkel. Az ablaknál kisméretű, márványlapos asztalok, két-három székkel.

Ez után egy boltíves, alkóvszerű helyiség következett, féloldalt kikötött diszkrét függönnyel. Itt négy asztal volt: hasonlóak az első helyiség asztalaihoz. A sarokban ügyesen elrejtett fűrészporos kályha, ami télen ontotta a meleget.

A kiszolgáló pult végénél keskeny bejárat vezetett a pult mögötti részhez, ahonnan egy kisebb helyiség nyílt: az előkészítő műhely.

|2|

A tortákat, süteményeket, egyéb nyalánkságokat félkész állapotban, fondant-mázzal leöntve szállították ide, a végső díszítést, szeletelést, füles tálcákra rakást az előkészítő műhelyben végezték el. Innen kerültek az ínycsiklandó finomságok a pultra, vitrinbe, egyszóval a nagyra becsült fogyasztók elé.

A fagylaltszezon végén a tégelyeket letakarták, hogy helyet adjanak a habsüteménynek, melyek készítése és árusítása már novemberben elkezdődött, még a gesztenyepüré szezon befejeződése előtt.

A presszókávé kivételével minden, amit csak a cukrászdában árusítottak, a Tómalom utca 15. szám alatti cukrászműhelyben készült. A korai években itt vegyes tüzelésű sütő volt, amelyben hat sütőpléh fért el egyszerre. Egy-egy sütőpléhre hat egész torta fért.

A kályhát igen nagy gonddal kellett kezelni, szinte napi rendszerességgel kormozni, hogy szép egyenletesen süssön.
A későbbi években e helyett a sütő helyett Édi bácsi modern, már gázzal működő sütőt szerzett be, a fent említett és a mellékelt képen látható sütő a soproni Pékmúzeumba került, ahol jelenleg is megtekinthető.

A sütemények, fagylaltok stb. előállításához semmiféle félkész anyagot nem használtak, Édi bácsi mindent maga állított elő természetes nyersanyagokból, még a tejszínt is.

Minden alapanyag előállításának megvolt a maga technológiája. Csak példaként említem a tejszín előállítását: 6 liter tejet, 3 kg vajat és 4 tojás sárgáját 78 C fokra felhevítettek, majd emulgeáló gép segítségével egyesítették. Érdekesség, hogy az ebből készült tejszínhabot nem felverték, hanem egy megfelelő edényben, alulról felfelé áramló levegőt pumpáltak bele, ami habbá változtatta a folyékony tejszínt.

Por-és kristálycukorból készült a púdercukor, ami lényegesen finomabb a porcukornál, semmiféle kristályszemcsét nem tartalmaz. Különösen a habsütemény előállításának volt ez fontos alapanyaga. Hagyományos porcukorból nem lehetett azokat a csodálatos figurákat előállítani.

Lacus feladatai közé tartozott a reggeli bevásárlás, amit egy kis kézzel húzható szekérrel oldottak meg. A Gazda utca - Szent Mihály utca sarkán lévő élelmiszerbolt volt a fő beszerzési forrásuk. Az üzletvezető akkoriban a barátságos Steiner házaspár volt. A kisszekérre került naponta több kilogramm vaj, 360 tojás, egy láda margarin, cukor, liszt és még sorolhatnám az anyagokat. Ez a bevásárlás minden alkalommal komolyan fellendítette a kis bolt forgalmát.

|3|

Gesztenyepüré szezonban a szelídgesztenyét legtöbbször bánfalvi gesztenyés tulajdonosoktól vásárolta úgy, hogy a külső, kemény héjától az eladó már megszabadította, mi által már vásárláskor ellenőrizni lehetett, hogy megfelelő minőségű, hibátlan árut kapott-e a cukrászda. A gesztenye további feldolgozása a műhelyben történt.

Reggel általában alapanyagokat készítettek elő, aztán nekiláttak a napi torta és sütemények sütésének, kihűlés után különböző színű fondant bevonatot kaptak a finomságok, majd mindezt felpakolták a városszerte ismert „Hoffmann cukrászda” feliratú triciklire. Lacus pedig elindult a városba a megpakolt járművel.

A teljesség és a humor kedvéért az is elmesélte, mi mindennel volt megpakolva a tricikli: 6-6 pléh (cukrász-tepsi) rajta különböző bevonatú torták, krémesek, habrolók, mignonok és egyéb nyalánkságok. Ezek mellett egy- egy nagy edény vajkrém, gesztenyemassza, fagylalt, díszítőanyagok, a tricikli dobozának tetején 1 doboz fagylalttölcsér. Ahogy bekanyarodott a meredek és kanyargós Sas térre, általában már várta egy rendőr, és fütyüléssel hívta fel a figyelmet:
Vigyáááázz!!!
Értékes rakományával most viharzik át Lacus a Hoffmann triciklin!!!
A téren egy pillanatra megdermed a forgalom, majd a rendőr megkönnyebbülten felsóhajt, majd int, és a Sas tér élete megy tovább a maga rendjén.

Lacus beért a cukrászdába, az előkészítőben kipakolta szállítmányát, befejezte a torták, sütemények díszítését, szeletelését, a mignonokat, apróbb süteményeket „füles ezüstre” tette, így kerültek a süteményes vitrinbe.

Az utántöltéshez hozott süteményeket a terjedelmes hűtőbe rakta, mikor mindezzel végzett, felült a triciklire és visszament a cukrászműhelybe.

November elején kezdődött a habsütemény készítés. A habkarika súlyra mért kommersz termék volt, a különlegesebb hattyús, papagájos, galamb és egyéb díszített formák tucatjával előcsomagolva keltek el, végül volt a kosár és szenteltvíz tartó alakú habsütemény, aminek az elkészítése oly igényes volt, hogy az árat darabszámra határozták meg. Minden egyes darab külön kis műremek volt.

A Hoffmann habsütemények némelyike matricával volt díszítve. (Külön albumot készítettem a különféle mintáknak, matricáknak, formázóknak, a cikk alján a linkre kattintva érdemes megtekinteni.)

Lacus szeretett mestere mellet maradt annak tragikus haláláig. A Hoffmann cukrászda pár évig még működött, majd végleg bezárt.

Lacus fájó szívvel hagyta ott egykori munkahelyét, de szakmájánál maradva az akkor még Fenyvesnek nevezett Lőver szállóban helyezkedett el nyugdíjazásáig. Az Édi bácsi által alkalmazott mesterfogásokat pályája során mindvégig alkalmazni tudta.

Érdekességek:

  1. Az 1960-70-es években a külső héjától megtisztított szelídgesztenye kilója 5 Ft volt.
  2. A púdercukor előállításához külön darálót használtak.
  3. A habsütemények előbb a sütő legalsó fokára kerültek, majd, ahogy múlt a száradási idő, egyre feljebb lehetett rakni őket, míg végül elkészült, lehetett csomagolni és vinni az üzletbe. Édi bácsi sokszor este 9-10 órakor is még a habsüteményes tepsiket forgatta, cserélgette a műhelyben.
  4. A levágott, eltávolított piskótarészek, süteménydarabkák egy nagy edénybe kerültek, ahol forró, mazsolás-rumos öntetben fürösztötték, hogy ott feloldódva „cukrász disznósajtnak” becézve a puncsos készítmények töltelékanyaga legyen.

A cikket Németh László cukrászmester visszaemlékezése nyomán Tarcsai Mária vetette papírra.
A mellékelt három kép tulajdonosa: Németh László.

A cikkhez tartozó link, amely sok érdekességet tartalmaz, itt tekinthető meg:
http://indafoto.hu/tacsifoto/az_egykori_hoffmann_cukraszda_

/A Hoffmann cukrászda címkére kattintva honlapunkon megtekinthetők Hoffmann Ödön és Édi bácsi fotói is. - A szerk./

Fotók készítői
Képek beküldői
A történet kezdete és vége
1965 - 1978
Szerző
Szerző
1969
Évszámos térképre

Hozzászólások

Friedrich Rezső | 2014. október 12. 13:56

A vanília fagyi íze, még most is a számban...nem "porból lett". Mi lehetett az ajtó előtti sor oka a második képen??? /mert húsboltnál normális eset volt.../

Horváth Péter Pál | 2014. október 12. 16:18

Télen nem készített fagyit. Talán a karácsonyi beiglire várnak...

Tarcsai Mária | 2015. március 18. 10:42

Akkoriban inkább házilag készült a bejgli. Talán inkább habsüteményre várnak, mert csodálatos habsütiket lehetett ott kapni. Fehérek, rózsaszínek, halványkékek, halványsárgák, stb, magam is sokszor megcsodáltam....

Friedrich Rezső | 2015. március 18. 21:25

Igaz! Én is inkább a karácsonyfára való "fondant" és habkarika vásárlásra tippelnék...vettük is "rendesen".

Tarcsai Mária | 2014. október 12. 21:32

Annyira régen ismertem a Hoffmann cukrászdát, hogy akkor még Ödön édesapa, id. Hoffmann Ödön gyártotta a süteményeket. Persze az ifjabbik Hoffmann süteményeit és fagyijait is sokszor fogyasztottam.

Számomra nevezetes hely azért is volt, mert életem első randija abban az intimnek tűnő kisebb teremben volt. Kiderült, hogy mégsem volt annyira intim, mint gondoltam, mert másnap az egész baráti köröm tudott az eseményről...

Harkai László | 2014. október 13. 17:58

Vasárnap.amikor kaptam-már amikor megérdemeltem-anyukámtól,vagy a nagymamámtól egy tizest,az volt ám a ,,királyság'',ahogy manapság mondják! Két forint volt a Hofmannál,meg a Hofferéknél is a négy gombócos fagyi,utána két forint a matiné a moziban,még maradt is a szűkebb napokra belőle!

Kalmár Lajos | 2015. március 17. 11:26

A képen látható szállító eszköz egy házilag készített jármű volt.Erőforrása egy 125 cm Danovia motorkerékpár volt Előtte triciklivel emberi erővel meg hajtva szállították az árut utána egy Trabant combi lett átalakítva. Ezekre azért volt szükség mert a műhely a Tómalom utcában volt és onnan lett minden nap a friss árú elvíve a boltba.

Péntek György | 2015. június 26. 17:40

Valóban, a karácsonyfára a díszeket mindig a Hoffmann-nál rendeltük. Az angyalkák, kosárkák, színes habkarikák, gyerek fejjel, az orrunk mindig oldalt a kirakat üvegén " lógott". Alig tudtuk kivárni a sorunkat, izgalom, készülődés, vágyakozás, micsoda emlékek kerülnek elő, pár kép láttán. Azt hiszem a köszönöm, kevés, ilyenkor.

Radics Pálné | 2021. november 21. 11:58

Igen otlaktam a Lenin kr 2 be imádtam a fagyilyukat sütiket és Ödönbácsira is jól emlékszem ❤️

A bejegyzés létrehozása: 2014. október 12.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.