Az öntöttvas víznyerőhely, vagy egyszerűen csak közkút a külvárosban nem volt ritkaság. Magyarázhatnám és magyaráztam is anyagi okokkal, de volt ennek egy több évtizedes műszaki oka is. A 110 éves Sopron vízellátása 1892-2002 c. reprezentatív kiadvány kénytelen-kelletlen részletesen számba veszi azt a sajnálatos tényt, hogy a várost kezdettől fogva inkább az jellemezte, hogy nincs elég vize. A vízmű régebbi története jóformán másból sem állt, mint küzdelem a hiány ellen. Én is emlékezem arra, amikor lajtkocsikkal biztosították a Lőver Szálló vendégeinek vízellátását. Sokára jutottunk el addig, hogy a lakások többségébe bevezethették a vizet. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy hány többlakásos bérház állt fürdőszoba nélkül, sőt: vízcsap nélkül. Ha végiglapozzuk az 1936-os adatokat tartalmazó Sopron topográfiája c. Heimler-könyvet, láthatjuk a Fürdőszobák száma, a Kutak, vagy a Vízvezeték rovatait számok helyett sokszor hiányjellel. Visszatérve a fényképre, a szövegemből következik, hogy nincs támpontom arra, mi lehet az oka, hogy az a férfiú milyen okból áll a közkút mellett. Egy valószínű, hogy szüksége van a vízre.