Hozzászólások
A bejegyzésekhez érkezett hozzászólások összefoglaló oldala.
Alkalmazott szűrők
Nincs óra (se az eredeti háromoldalú, se a csúfos kocka) csak az oszlopa áll, de nincs ünnepi dísz sem, mint egy igazi 1977-es képen https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-ujhelyi-haz-unnepi-diszben
Mégsem ez volt az első időjárásjelző. A helyi újság (OeZ) 1890. 12. 18.-án hírül adta ugyanis, hogy Romwalter Károly és fia cég a Hátsókapunál egy meteorológiai és hirdető (Metrologische und Anunzen) oszlopot állított fel. (Ezt itt láthatjuk:
https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-gruber-haz-es-a-muller-pau...)
A régen elfeledett "Danis átjáró"...mi csak így hívtuk.
Az Új utca és a Szent György utca Fő téri kiindulásánál a II. világháború előtt még ..........
Kerepesi temetőben temették el. Sírja feleségével (Carina Anna) együtt ma a „Nemzeti Sírkert” része.
Köszönöm a kiegészítéseket!
A GySEV 1910-ben 6095/910 szám alatt kiadja a Sopron-Ebenfurth vonal 856+59 szelvényében kiágazó, a soproni katonai élelmezési raktár telephelyére vezető iparvágány kezelési utasítását.
„A soproni katonai élelmezési raktár telepére vezető vágány a Sopronkertesi vonal 856-59 pontjánál befektetett váltónál kezdődik s egy, a katonai élelmezési raktár udvarára vezető ipar-vágányból áll, melyből a 859 szelvénynél egy 43 m hosszú, a fővonallal párhuzamos csonkavágány ágazik ki. Az udvarra vezető iparvágány a Sopron felőli oldalon egy lezárt váltóval elterelő csonkavágánnyá van meghosszabbítva. A fővonalra vezető elágazási váltó raktárcsával van ellátva, a többi két váltónak nincs tárcsája. Az iparvágánynak az élelmezési raktár felé esése van, s a 860 szelvényben a somfalvi országút útátjárót szeli, mely előcsengetős sorompóval van biztosítva.”
Flex-magazin = a "Verpflegungsmagazin" német szó magyarosított rövidítése.
Tévedés! A filmklubba, filmvetítésekre én is jártam...az erkély volt erre a legjobb hely.
Itt is, mivel csak egy gépük volt, voltak vetítési szünetek, amíg orsót cseréltek.
Kiegészítettem a bejegyzést, a Thirring-féle házjegyzék alapján. Abban Töpler Kálmánt nem, csak az édesanyát jelölik tulajdonosként.
Az iskola történetéről kiváló dokumentum: Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században c. disszertációja. Itt: https://library.hungaricana.hu/hu/view/SOPM_DISS_01_2005/?pg... 138-139 p
Fodor László gondolatai a fotó kapcsán a Facebookból:
"Én is ide jártam általános iskolába (1949-1953). A bejárat az Orsolya térről volt. Csak a történethez annyit, ebben az épületben volt a német kémelháritó osztag 1944-ben. Ugyanakkor Dr. Németh Alajos pont itt, a padláson bújtatta a gimnáziumi lányok jópár zsidó növendékét. Ő (mi Őt Lujzi bácsinak hívtuk) a kolostorban volt lelkész és emléktáblája van a falon.
Családunknak nagyon jó barátja volt és 1944-ben sokat vigyázott rám, együtt jártunk a nagyuszodába, és később ministráns is voltam nála az orsolyita templomban. Több híres könyvet is irt pl. „Papok a rács mögött“. Hosszú időre Recskre internálták a kommunisták! Jó volna ilyen régi Soproniról többet írni, hiszen ez is Sopron története!"
A képen látható boltot már 1946-ban a ház lakói Halász Jenő (1905-?) és neje, sz.: Steiner Aurélia Magdolna (1909-?), üzemeltették Malompatak utca 12 szám alatt. (A ház ma is áll Malompatak utca 8 címen, de bolt az már nincs.)
Köszönöm a kiegészítést!
A fénykép, mely alapján ez a képeslap készült, biztosan 1865 előtti, mert akkor került fel a toronyra a templom Storno féle stílszerű "regótizáló" helyreállításkor az óra alatti szobor: a város címerét kezében tartó angyal. Ezen a képen pedig nem látható!
Kedves Vivien, őszintén megmondom, sajnos nem tudok válaszolni a kérdésére, remélem, egyszer meglesz a megoldás, akkor mindenképpen megosztom majd itt.
Kedves Mónika, kedves Mindenki!
Azt lehet tudni, hogy ez a két - ma is a múzeumkertben található - kőoroszlán hol volt korábban, honnan került a mai helyére? A testüknek a szemlélővel átellenes oldala nincs kidolgozva, ami arra utal, hogy eredetileg talán valamilyen falhoz simulva állhattak (párban), vagy legalább is olyan pozícióban, ami ezt a hátulsó részt takarta. Nagyon érdekelne a történetük. :)
Egészen közelről ismertem a Zenepavilon padlódeszkáit már a hatvanas években, amik közé néha be-becsúszott kedvenc erdei kincsem játék közben. Nagyon tetszett egészen a legutóbbi felújításig látható - piros labdámhoz hasonló - meggyszín és fehér festés, ami bár nem erdőbe rejtőző, mégis valahogy derűs életörömöt sugárzott, amitől sokan dalra fakadtak. Az akkor még nem konyuló tető és a fapadló közt egészen különleges zenei tér jött létre, nem volt olyan keményen visszhangos, mint ma. És ami nagy öröm, hogy az óriás tölgyfák, sok-sok emlékünk tanúi, máig megmaradtak! A polgármesterekkel ültetett kis emlékfácskáink sajnos nem, most új padok sorakoznak a helyükön... A Váras-hegyre innen indultunk 1998-2010 tavaszán többszáz gyerekkel a Szent György napi megújulást ünnepelni. Itt és így kezdődött hát a Dalos-hegyi Kórustalálkozó!
Barthi László gondolatai a Sopron anno Facebookos oldaláról: "A Hegedűséknek anno mezőgazdasági és növényvédelmi boltja is volt itt, a nyolcvanas években.Édesapám egy időben ,az 1980-as években, itt vette a permetszert. A Laczó családnak anno "Korona kávézó" néven kávézója is volt itt az egyik udvarban a nyolcvanasok végén, kilencvenesek elején. És 1999-ben pedig a jobb oldalon Salamon motorszalon is működött."
Az 1886-1890 között végzett felújítás idősebb Storno Ferenc tervei szerint készült.
A fotó bal szélén a Kisfaludy utca 7-es számú ház részlete látható. A második emeleti erkély a lakásunk erkélye volt. 1959-ben költöztünk ebbe a lakásba, édesapám 1996-ig élt itt. Az erkélyről készítettem több fotót, többek között a kurucdombi szélmalomról és a Deák téri Teológia épületéről . Később az új lakótelep épületei mindezt eltakarták.
Hethelyi Beatrix gondolatai a Sopron anno Facebook oldaláról: "A kicsi, utcára néző virágüzlet nagyon derűs volt, folyamatosan tartottak vágott virágot, cserepes növényeket, késő ősszel megjelentek a gyönyörű ciklámenek is! Volt egy Fleurop reklámképük is, utalva a háború előtti virágüzletek kapcsolataira, elérhetetlen szép múltat jelentett. Az 1950-es években az idős Gréti nénit mindig ott találtuk az üzletben, elmesélte, hogy működött a kapcsolat. Mimi nénit ritkán láttuk, többnyire az üvegházban vagy az ágyásokban dolgozott. RIP mindkettejüknek, a ritkábban látott férfi családtagokkal együtt."
A szövegben említett "Itália című espessó" itt látható:
https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-olasz-kavezo-es-cukraszda,
vagy itt is:
https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-egykori-italia-kavezo
1941-ben még így hirdeti magát:
Sopron elitközönségének találkozó helye az ITALIA-KÁVÉZÓ Erzsébet-utca–Deáktér-sarok Távbeszélı: 5-23.
(A háború után megszűnt)
Közi Horváth József csak három évet tölthetett itt Sopronban, de gazdag életútját itt olvashatjuk: https://www.khjnepfo.hu/hu/kozi-horvath-jozsef
Torma László gondolatai a kép kapcsán honlapunk Facebook oldaláról: A sofőr pihenő a mostani BÁV helységben volt. A forgalomirányító a mai pékség helyén. Az édesapám is innen indult anno a 2-es alsó lővéreki járattal a '60-as évek elején! Ez a járat az 1-es vonalán a Deák ( akkor Május 1 ) tér-ig azonos vonalon ment a Borostyán cukrászdáig. Innen a 2-es a Béke út és az Egyetem felé ment tovább majd a Turista ( Fenyves Szálló ) szálló volt a végállomás. Az 1-es járat a körúton az uszoda érintésével ért a végállomásra
! Ha jól emlékszem óránként jártak a buszok és 5-5 perec pihenő volt a végállomásokon
!
Fodor László emlékei a kép kapcsán Facebookos oldalunkról: "A buszpályaudvar azelőtt (1946-56) az Ógabona téren volt. Ott ahol jelenleg van, azon a helyen kis zöldséges parcellák voltak. A szintje kb 2m-rel mélyebb volt mint a Bécsi út azaz a Patak utca zsákrésze, bejárata a fogháznak. Én ott laktam a fogházba később a mellett lévő törvényszéken 1939-1952-ig mert édesapám a fogház igazgatója volt. Sokat játszottunk ebben a zsákutcában meg a földeken. A buszpályaudvarral szemben, ahol most többemeletes lakóházak állnak, ott volt Sopron nagy lovaglóteremje, sajnos 1944-ben a németek visszavonuláskor felgyújtották és elpusztult. Én akkor mint gyerek ezt is átéltem, és jól emlékszem rá, hogy égett benne a rengeteg autógumi."
A kép bal szélén épphogy megjelenik a "Gőzfürdő" épületének sarka.
Szívesen!
Köszi, továbbítom a kiegészítést a szerzőnek!
Valahol már írtunk erről a villáról, de megismétlem: Köves Ferenc igazgató lakását képezte. A háború előtt a "Villanytelep és a Gázgyár" /Sopron Város Világítási és Erőátviteli Vállalat/ egy cégnek számított.
A szétválás után Köves úr már az ÉDÁSZ soproni kirendeltségének volt vezetője, nem főmérnöke.
Személyes emlékek a képeslap kapcsán Facebookos hozzászólásokból:
A 13-as szám alatt laktunk, a kép készítésekor még földszintes volt, később építettek rá emeletet. Hogy mikor került a Hollósi (y) család birtokába, nem tudom. A 15-ös ház a Fiedler poncichter xsalád tulajdona volt A mi családunk
1947-ben költözött be társbérlőként az emeletre. Társbérlőnk a Kuszák család volt
Pinezits Gyuláné :
Mi a 11-es szám alatt laktunk 57 óta, szintén társbérletbe egy Prinz Elza nevű tanárnővel. A régi tulajdonos Pesti József, nagyon aranyos bácsi volt a szomszédunk. A Fiedlerékhez jártunk borért, később a Fiedler Károllyal együtt dolgoztam a vasútnál.
További személyes emlékek a facebookos hozzászólásokból:
Kéry Zsuzsa: A Martos Flóra Gimnázium alagsorában, rácsos ablakok mögött volt az óvoda. Két testvéremmel együtt oda jártunk éveken keresztül. Hatalmas, orgonabokrokkal teli zegzugos kertje egészen a Móricz Zsigmond utcáig ért el. Sok romos ház volt meg akkor a poros út túloldalán, ami kivezetett a Móricz Zsigmond utcáig. Híre hamva sem volt meg akkor új építésű házaknak. 1959 - 1963 ban jártunk oda
Palotai Györgyné: A jobb oldali saroképületet akkor úgy hívták: Martos Flóra gimnázium. Sötétkék svájci sapkánk volt, egy vastag fém címerrel, ami félrehúzta. Senkinek sem állt jól, ha mégis akkor már a kacérság tényét állapította meg a közvélemény. Ezt a "szépséget" hordtuk télen-nyáron. 1964-ben elbúcsúztam tőle. az 5 ablakos épület volt a tornaterem, nem sokkal a kép készülte elott építették. A két épület közötti kisebb volt az igazgatónő szolgálati lakása. Az igazgatónő Zétényiné dr. Ritoók Magda volt. Akkoriban ez a névválasztás ritkaságszámba ment. Az XYné volt a szokásos.
Palotai Györgyné emlékei Facebookos oldalunkról:
A jobb oldali saroképületet akkor úgy hívták: Martos Flóra gimnázium. Sötétkék tányérsapkánk volt, egy vastag fém címerrel, ami félrehúzta. Senkinek sem állt jól, ha mégis akkor már a kacérság tényét állapította meg a közvélemény. Ezt a "szépséget" hordtuk télen-nyáron. 1964-ben elbúcsúztam tőle. az 5 ablakos épület volt a tornaterem, nem sokkal a kép készülte előtt építették. A két épület közötti kisebb volt az igazgatónő szolgálati lakása. Az igazgatónő Zétényiné dr. Ritoók Magda volt. Akkoriban ez a névválasztás ritkaságszámba ment. Az XYné volt a szokásos.
Ebben a házban laktunk 1958-2002 között.
Köszönöm, pontosítom a dátumot.
Kedves Valér, nagyon örülök, hogy örömet szerzett a fotó. Küldök önnek privátban egy e-mailt is a témában. Köszönöm a kiegészítést a bejegyzéshez, így mindenképpen hitelesebb lett a poszt.
Kedves Mónika!
Boldogsággal és büszkeséggel töltött el, amikor a Sopron anno Facebook-oldalának követőjeként ez a bejegyzés került a szemem elé a hírfolyamban. Sajnos a családban nem maradt fenn fénykép megboldogult nagyapám műhelyének homlokzatáról, ezért köszönöm szépen, hogy megosztotta!
Annyiban helyesbíteném a leírást, hogy a korabeli újságcikkben valószínűleg elírás történt, mivel a járművek erőforrásainak hengereit egy hengerfúró segítségével alakította ki a nyagyapám (apám állítása szerint abban az időben ez volt az egyetlen ilyen eszköz a városban), ezért a futtatás nyilván helytelenül szerepel.
Nagyon köszönöm az élményt, édesapámnak is nagy örömöt okozott, amikor megmutattam neki a fotót, ő 8 éves volt akkor.
Üdvözlettel,
Koloszár Valér
Véletlenül idetévedve most néztem a felső képet. Az egy Mercedes W110-es autó melynek gyártása 1661 áprilisában kezdődött.
Az emlékpad és környéke ma nem ilyen szép, és előtte megállni is nehéz a feldúlt sétaúton. Reméljük, eljön még az a kor, ami nemcsak az emlékműveket, de a nagy eszméket és példákat is tiszteli majd.
Édesapám, Hárs József utcaneves füzeteiben következetesen Ojtózi fasornak írta ezt a helynevet, ami a szó jelentésével jól indokolható. Egyébként maga a fasor már csak egy-két hatalmasra nőtt tölgyfa a burkolt gyalogsétány város felőli szélén.
Többször próbáltuk kibontani a szeder és szemétsűrűből a különben szép helyen álló emlékművet, de a növényzet is, a hulladék is újra visszatemette... Majd egy Sopronba költöző régész talán kiszabadítja.
Ezek szerint nem is bányászkereszt, hanem a családról nevezték el?
A növényzetből inkább kora tavaszra gondolhatunk! Vagy ezen, vagy később egy másik ünnepségen mi is ott voltunk, az iskolából kirendelve. De ami fontosabb: a csodálatosan bővizű forrás valahol az emlékmű alatt ered, onnan csőben folyik a víz az út túloldalára. Ez már a kifolyó felújítása előtt is így volt, csak a forgalom miatt el-eltörik a cső, és szivárog föntről is a víz.
Ha ez a kép egy ép oszlopot mutat, akkor a másik kép, amit egészen sokáig mi is láthattunk a valóságban a lövések nyomaival, nyilván későbbi, háború utáni. Persze az oszlop köré öntött beton is erre utal. A Városszépítő Egyesület egyszercsak felújította a követ, eltüntetve a sokatmondó nyomokat.
Az emlékeimben egy meleg nyári nap, nagy tömeg és poros büdös van, ami nem valószínű, hogy '62-ben lehetett, mivel szeptember közepén születtem. A következő év késő tavaszán, vagy nyarán vihettek oda, de ha Gyulán írt erről az újság, biztosan volt Sopronban is híre. Én is valami belső térre emlékszem, egyrészt zártabb sátorra, másrészt mintha a "cethal gyomrába" is bekukkantottunk volna... És igen, valami kis szintkülönbség már akkor is volt a járda és a kövezett tér között, de nem ekkora, mint most. Érdekes, mennyire különbözőekre emlékezünk!
Reisner Gábor gondolatai honlapunk Facebookos oldaláról: "Mint anno született soproniként.. Ismertük a "bolondos" mestert. Bár ezt a szót némi tisztelettel mondták a városi emberek, ha szóba került a "bolondvár"
Több felesége volt.. kik végig kitartottak mellette, ugyanúgy álltak a várfalon és adogatták a köveket. Gyerekként sokat jártunk fel, emlékszünk mikor régi oldalkocsis Norton motorján hordta a téglákat... Aztán a rendőrautóval is nyári estéken feljártunk hozzá és hallgattuk éjjel a köveken ülve a történeteket, meséit ettük a régi fák alatt a szilvát, barackot..
Érdekes, zárkózott volt ez a kis ember, iszonyú energiával és tervekkel.. Soha nem fogadott el segítséget, mindent egymaga csinált, a városból összehordta a még maradt és nekiajándékozott építőanyagokat... Építette a fantáziavárát, mely igazán egy stílust se hordoz magán. Nem igazán méltatta a város vezetősége semmire.. De az emberek, gyerekek szerették.. Emlékszem, anno tíz forint volt a belépő Én még abba a megtiszteltetésbe részesültem, hogy pár éjszakát aludhattam a toronyba lévő lovagszobába, fiatal titánként páncélosok az ágy mellett, az öreg befűtött nekünk a régi beton fürdőkádba.. Titkos szoba volt ez, nagyon kevés ember szállhatott meg itt.. Valami félelmetes csend volt a toronyba, és döbbenetes tiszta levegő a Lővérek miatt....
Nyugodj békében, Taródi mester."
Köszönöm a kiegészítést!
Hadd gyarapítsam a soproni korcsolyapályák számát! 1950 táján a vágóhíd mögött is lehetett télvíz idején csúszkálni. A Győri úton kifelé haladva - közvetlenül a vasúti híd után jobbra - működött a vágóhíd, ennek kerítése és a töltés között lehetett gyalogosan megközelíteni. Igényesebb korcsolyások talán nem is neveznék pályának, csak befagyott pocsolyának. Arra azonban alkalmas volt, hogy a környékbeli gyerkőcök némi jártasságot szerezzenek a „bármilyen” cipőre felerősíthető sporteszköz használatában. Így aztán elérvén azt a kort, amikor már egyéb tényezők is befolyásolják a csúszkálhatnék szándékát, átpártoltunk a „Zita- otthon” felöntött udvarára, ahol már zene is szólt, meg hát lányok is voltak, akiket fel lehetett segíteni és stabilizálni. Ez a pálya emlékeim szerint nem a Zita kórház helyén működött, hanem az épület mögött. Az épület az állami gazdaságé volt már akkor, erre utal a „Traktor” elnevezés is. Sőt, valójában „Vörös Traktor”, mert ezt a nevet viselték a gazdaság működtette sportcsapatok. Talán a női kosarasok vitték a legtöbbre.
Akárhogyan nézem ez a kép nekem nem a rég letűnt „Arany angyal” korszakát, hanem sokkal inkább az azóta szerencsére ugyancsak letűnt „Vörös csillag” időszakát idézi. Az üres kirakatok, megszűnt boltok az 1949-1952 években lezajlott kisiparosok és kereskedők államosításának (tulajdonképpen kisajátításának, elkobzásának) történelmi dokumentuma.