Hozzászólások
A bejegyzésekhez érkezett hozzászólások összefoglaló oldala.
Alkalmazott szűrők
A fotó bal szélén a Kisfaludy utca 7-es számú ház részlete látható. A második emeleti erkély a lakásunk erkélye volt. 1959-ben költöztünk ebbe a lakásba, édesapám 1996-ig élt itt. Az erkélyről készítettem több fotót, többek között a kurucdombi szélmalomról és a Deák téri Teológia épületéről . Később az új lakótelep épületei mindezt eltakarták.
Hethelyi Beatrix gondolatai a Sopron anno Facebook oldaláról: "A kicsi, utcára néző virágüzlet nagyon derűs volt, folyamatosan tartottak vágott virágot, cserepes növényeket, késő ősszel megjelentek a gyönyörű ciklámenek is! Volt egy Fleurop reklámképük is, utalva a háború előtti virágüzletek kapcsolataira, elérhetetlen szép múltat jelentett. Az 1950-es években az idős Gréti nénit mindig ott találtuk az üzletben, elmesélte, hogy működött a kapcsolat. Mimi nénit ritkán láttuk, többnyire az üvegházban vagy az ágyásokban dolgozott. RIP mindkettejüknek, a ritkábban látott férfi családtagokkal együtt."
A szövegben említett "Itália című espessó" itt látható:
https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-olasz-kavezo-es-cukraszda,
vagy itt is:
https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-egykori-italia-kavezo
1941-ben még így hirdeti magát:
Sopron elitközönségének találkozó helye az ITALIA-KÁVÉZÓ Erzsébet-utca–Deáktér-sarok Távbeszélı: 5-23.
(A háború után megszűnt)
Közi Horváth József csak három évet tölthetett itt Sopronban, de gazdag életútját itt olvashatjuk: https://www.khjnepfo.hu/hu/kozi-horvath-jozsef
Torma László gondolatai a kép kapcsán honlapunk Facebook oldaláról: A sofőr pihenő a mostani BÁV helységben volt. A forgalomirányító a mai pékség helyén. Az édesapám is innen indult anno a 2-es alsó lővéreki járattal a '60-as évek elején! Ez a járat az 1-es vonalán a Deák ( akkor Május 1 ) tér-ig azonos vonalon ment a Borostyán cukrászdáig. Innen a 2-es a Béke út és az Egyetem felé ment tovább majd a Turista ( Fenyves Szálló ) szálló volt a végállomás. Az 1-es járat a körúton az uszoda érintésével ért a végállomásra
! Ha jól emlékszem óránként jártak a buszok és 5-5 perec pihenő volt a végállomásokon
!
Fodor László emlékei a kép kapcsán Facebookos oldalunkról: "A buszpályaudvar azelőtt (1946-56) az Ógabona téren volt. Ott ahol jelenleg van, azon a helyen kis zöldséges parcellák voltak. A szintje kb 2m-rel mélyebb volt mint a Bécsi út azaz a Patak utca zsákrésze, bejárata a fogháznak. Én ott laktam a fogházba később a mellett lévő törvényszéken 1939-1952-ig mert édesapám a fogház igazgatója volt. Sokat játszottunk ebben a zsákutcában meg a földeken. A buszpályaudvarral szemben, ahol most többemeletes lakóházak állnak, ott volt Sopron nagy lovaglóteremje, sajnos 1944-ben a németek visszavonuláskor felgyújtották és elpusztult. Én akkor mint gyerek ezt is átéltem, és jól emlékszem rá, hogy égett benne a rengeteg autógumi."
A kép bal szélén épphogy megjelenik a "Gőzfürdő" épületének sarka.
Szívesen!
Köszi, továbbítom a kiegészítést a szerzőnek!
Valahol már írtunk erről a villáról, de megismétlem: Köves Ferenc igazgató lakását képezte. A háború előtt a "Villanytelep és a Gázgyár" /Sopron Város Világítási és Erőátviteli Vállalat/ egy cégnek számított.
A szétválás után Köves úr már az ÉDÁSZ soproni kirendeltségének volt vezetője, nem főmérnöke.
Személyes emlékek a képeslap kapcsán Facebookos hozzászólásokból:
A 13-as szám alatt laktunk, a kép készítésekor még földszintes volt, később építettek rá emeletet. Hogy mikor került a Hollósi (y) család birtokába, nem tudom. A 15-ös ház a Fiedler poncichter xsalád tulajdona volt A mi családunk
1947-ben költözött be társbérlőként az emeletre. Társbérlőnk a Kuszák család volt
Pinezits Gyuláné :
Mi a 11-es szám alatt laktunk 57 óta, szintén társbérletbe egy Prinz Elza nevű tanárnővel. A régi tulajdonos Pesti József, nagyon aranyos bácsi volt a szomszédunk. A Fiedlerékhez jártunk borért, később a Fiedler Károllyal együtt dolgoztam a vasútnál.
További személyes emlékek a facebookos hozzászólásokból:
Kéry Zsuzsa: A Martos Flóra Gimnázium alagsorában, rácsos ablakok mögött volt az óvoda. Két testvéremmel együtt oda jártunk éveken keresztül. Hatalmas, orgonabokrokkal teli zegzugos kertje egészen a Móricz Zsigmond utcáig ért el. Sok romos ház volt meg akkor a poros út túloldalán, ami kivezetett a Móricz Zsigmond utcáig. Híre hamva sem volt meg akkor új építésű házaknak. 1959 - 1963 ban jártunk oda
Palotai Györgyné: A jobb oldali saroképületet akkor úgy hívták: Martos Flóra gimnázium. Sötétkék svájci sapkánk volt, egy vastag fém címerrel, ami félrehúzta. Senkinek sem állt jól, ha mégis akkor már a kacérság tényét állapította meg a közvélemény. Ezt a "szépséget" hordtuk télen-nyáron. 1964-ben elbúcsúztam tőle. az 5 ablakos épület volt a tornaterem, nem sokkal a kép készülte elott építették. A két épület közötti kisebb volt az igazgatónő szolgálati lakása. Az igazgatónő Zétényiné dr. Ritoók Magda volt. Akkoriban ez a névválasztás ritkaságszámba ment. Az XYné volt a szokásos.
Palotai Györgyné emlékei Facebookos oldalunkról:
A jobb oldali saroképületet akkor úgy hívták: Martos Flóra gimnázium. Sötétkék tányérsapkánk volt, egy vastag fém címerrel, ami félrehúzta. Senkinek sem állt jól, ha mégis akkor már a kacérság tényét állapította meg a közvélemény. Ezt a "szépséget" hordtuk télen-nyáron. 1964-ben elbúcsúztam tőle. az 5 ablakos épület volt a tornaterem, nem sokkal a kép készülte előtt építették. A két épület közötti kisebb volt az igazgatónő szolgálati lakása. Az igazgatónő Zétényiné dr. Ritoók Magda volt. Akkoriban ez a névválasztás ritkaságszámba ment. Az XYné volt a szokásos.
Ebben a házban laktunk 1958-2002 között.
Köszönöm, pontosítom a dátumot.
Kedves Valér, nagyon örülök, hogy örömet szerzett a fotó. Küldök önnek privátban egy e-mailt is a témában. Köszönöm a kiegészítést a bejegyzéshez, így mindenképpen hitelesebb lett a poszt.
Kedves Mónika!
Boldogsággal és büszkeséggel töltött el, amikor a Sopron anno Facebook-oldalának követőjeként ez a bejegyzés került a szemem elé a hírfolyamban. Sajnos a családban nem maradt fenn fénykép megboldogult nagyapám műhelyének homlokzatáról, ezért köszönöm szépen, hogy megosztotta!
Annyiban helyesbíteném a leírást, hogy a korabeli újságcikkben valószínűleg elírás történt, mivel a járművek erőforrásainak hengereit egy hengerfúró segítségével alakította ki a nyagyapám (apám állítása szerint abban az időben ez volt az egyetlen ilyen eszköz a városban), ezért a futtatás nyilván helytelenül szerepel.
Nagyon köszönöm az élményt, édesapámnak is nagy örömöt okozott, amikor megmutattam neki a fotót, ő 8 éves volt akkor.
Üdvözlettel,
Koloszár Valér
Véletlenül idetévedve most néztem a felső képet. Az egy Mercedes W110-es autó melynek gyártása 1661 áprilisában kezdődött.
Az emlékpad és környéke ma nem ilyen szép, és előtte megállni is nehéz a feldúlt sétaúton. Reméljük, eljön még az a kor, ami nemcsak az emlékműveket, de a nagy eszméket és példákat is tiszteli majd.
Édesapám, Hárs József utcaneves füzeteiben következetesen Ojtózi fasornak írta ezt a helynevet, ami a szó jelentésével jól indokolható. Egyébként maga a fasor már csak egy-két hatalmasra nőtt tölgyfa a burkolt gyalogsétány város felőli szélén.
Többször próbáltuk kibontani a szeder és szemétsűrűből a különben szép helyen álló emlékművet, de a növényzet is, a hulladék is újra visszatemette... Majd egy Sopronba költöző régész talán kiszabadítja.
Ezek szerint nem is bányászkereszt, hanem a családról nevezték el?
A növényzetből inkább kora tavaszra gondolhatunk! Vagy ezen, vagy később egy másik ünnepségen mi is ott voltunk, az iskolából kirendelve. De ami fontosabb: a csodálatosan bővizű forrás valahol az emlékmű alatt ered, onnan csőben folyik a víz az út túloldalára. Ez már a kifolyó felújítása előtt is így volt, csak a forgalom miatt el-eltörik a cső, és szivárog föntről is a víz.
Ha ez a kép egy ép oszlopot mutat, akkor a másik kép, amit egészen sokáig mi is láthattunk a valóságban a lövések nyomaival, nyilván későbbi, háború utáni. Persze az oszlop köré öntött beton is erre utal. A Városszépítő Egyesület egyszercsak felújította a követ, eltüntetve a sokatmondó nyomokat.
Az emlékeimben egy meleg nyári nap, nagy tömeg és poros büdös van, ami nem valószínű, hogy '62-ben lehetett, mivel szeptember közepén születtem. A következő év késő tavaszán, vagy nyarán vihettek oda, de ha Gyulán írt erről az újság, biztosan volt Sopronban is híre. Én is valami belső térre emlékszem, egyrészt zártabb sátorra, másrészt mintha a "cethal gyomrába" is bekukkantottunk volna... És igen, valami kis szintkülönbség már akkor is volt a járda és a kövezett tér között, de nem ekkora, mint most. Érdekes, mennyire különbözőekre emlékezünk!
Reisner Gábor gondolatai honlapunk Facebookos oldaláról: "Mint anno született soproniként.. Ismertük a "bolondos" mestert. Bár ezt a szót némi tisztelettel mondták a városi emberek, ha szóba került a "bolondvár"
Több felesége volt.. kik végig kitartottak mellette, ugyanúgy álltak a várfalon és adogatták a köveket. Gyerekként sokat jártunk fel, emlékszünk mikor régi oldalkocsis Norton motorján hordta a téglákat... Aztán a rendőrautóval is nyári estéken feljártunk hozzá és hallgattuk éjjel a köveken ülve a történeteket, meséit ettük a régi fák alatt a szilvát, barackot..
Érdekes, zárkózott volt ez a kis ember, iszonyú energiával és tervekkel.. Soha nem fogadott el segítséget, mindent egymaga csinált, a városból összehordta a még maradt és nekiajándékozott építőanyagokat... Építette a fantáziavárát, mely igazán egy stílust se hordoz magán. Nem igazán méltatta a város vezetősége semmire.. De az emberek, gyerekek szerették.. Emlékszem, anno tíz forint volt a belépő Én még abba a megtiszteltetésbe részesültem, hogy pár éjszakát aludhattam a toronyba lévő lovagszobába, fiatal titánként páncélosok az ágy mellett, az öreg befűtött nekünk a régi beton fürdőkádba.. Titkos szoba volt ez, nagyon kevés ember szállhatott meg itt.. Valami félelmetes csend volt a toronyba, és döbbenetes tiszta levegő a Lővérek miatt....
Nyugodj békében, Taródi mester."
Köszönöm a kiegészítést!
Hadd gyarapítsam a soproni korcsolyapályák számát! 1950 táján a vágóhíd mögött is lehetett télvíz idején csúszkálni. A Győri úton kifelé haladva - közvetlenül a vasúti híd után jobbra - működött a vágóhíd, ennek kerítése és a töltés között lehetett gyalogosan megközelíteni. Igényesebb korcsolyások talán nem is neveznék pályának, csak befagyott pocsolyának. Arra azonban alkalmas volt, hogy a környékbeli gyerkőcök némi jártasságot szerezzenek a „bármilyen” cipőre felerősíthető sporteszköz használatában. Így aztán elérvén azt a kort, amikor már egyéb tényezők is befolyásolják a csúszkálhatnék szándékát, átpártoltunk a „Zita- otthon” felöntött udvarára, ahol már zene is szólt, meg hát lányok is voltak, akiket fel lehetett segíteni és stabilizálni. Ez a pálya emlékeim szerint nem a Zita kórház helyén működött, hanem az épület mögött. Az épület az állami gazdaságé volt már akkor, erre utal a „Traktor” elnevezés is. Sőt, valójában „Vörös Traktor”, mert ezt a nevet viselték a gazdaság működtette sportcsapatok. Talán a női kosarasok vitték a legtöbbre.
Ezúton is örülök, hogy ránk talált. Sajnos a bejegyzés szerzője már nem lehet közöttünk, így ő nem tud reagálni a soraira.
A fenti kép nálunk is ott lóg a falon gyerekkorom óta, Vissi Géza urnak - édesapámnak ajánlva.
Ő szintén csellista volt. Az interneten keresgéltem, hogy mit találok erről az előadásról, és így akadtam a SopronAnno oldalra, melyhez ezúton is gratulálok.
Fodor Jenő visszaemlékezése a bejegyzés kapcsán honlapunk Facebookos oldaláról:
"A Villa sortól a kis szlalom tetejéig gyaloglás ,hogy gyors lesiklásba belemerészkedjünk a nagy mélybe, mely a meredek volta miatt nem volt belátható, a jobb oldalon a nagy szelídgesztenyefák, lesurrantunk a két keresztúton a kifutóig próbálva a sok fékező cikkcakkokat. Persze messze nem olyan tökéletességgel, mint a jobb oldalon minden szabadidején gyakorlatozó erdőmérnöki adjunktus, aki osztotta a gyakorlati jótanácsokat:(hegyláb terhelés elfordítás bal láb, - jobb láb hozzázárás) később jómagam is megyei gyorsaságit nyertem és ezt turistabakancs kötéssel, tangopaszta bevasalással, sajnos késöbb a kitartésdeficitem leelőzött..."
Hozzászólások honlapunk Facebookos oldaláról:
Török Melinda: Az én anyukám is nézte mindig adásait az ORF-en. Hiába a vér nem válik vízzé. Ő is osztrák családból származott. Nagyanyám oly szépen énekelte az Erzherzog Johann rodlt. Dédnagyanyám kedvenc dala : Das war am schönsten Tag in meinem Leben. Egy hete voltam a sírjánál Grazban. Megrázó, de felemelő érzés volt ott lenni.
--
Odonics Ildikó: Baloldalt Heinz Conrads ORF1 "Guten Abend am Samstag"musorvezetoje. Vagy nagyon hasonlit ra.
--
Hethelyi Melinda: Bécsben felnőtt nagyanyám élvezte finom humorát, kedves stílusát; az elvesztett szülőváros hangulatát jelentette. Mindig szerette volna látni is Heinzit, így nevezte. Sajnos az ő életében még nem volt Magyarországon tv adás.
--
Katterné Zsuzsa: Apám is imádta ! Minden szombaton délutánonként kimarad hatatlan műsor volt !a nagy határmenti nézettség miatt már magyarul is köszöntötte a nézőket.
A házat, mely korábban így nézett ki, https://sopronanno.hu/bejegyzes/villamos-az-otvos-utcaban 1911-ben felújították és átépítették. A földszinten eddig Czeke József és társa liszt és gyümölcskereskedése volt. Ennek helyén alakították ki Gyóni Géza szerint pesti kávéházakat idéző Royal nagykávéházat. 1911. 11. 14-én volt az ünnepélyes megnyitó.
De a tetőt is átépítették és létrehoztak egy manzárd jellegű műtermet. Itt nyitotta meg 1911. 11. 12-én fényképész műtermét Bokor Gyula fényképész.
Gondolatok a fotó kapcsán honlapunk Facebook oldalról:
Ternovszky Ferenc:
A bombázáskor ott volt a pincében az egész családom, minden nagyszülőm, nagybátyáim, a kisbaba nővérem. Kivéve apámat aki a fronton volt. A rom tűzfalon még gyerekkoromban is sokáig ott lógott valami szegen a nagymamám pongyolája.
Kovács Béla:
Édesapám gyermekként, szüleivel a "Pémüller" ház hátulsó, a bombatámadáskor leomlott részében lakott.
Nagyapám a fronton volt. Nagyanyám álmot látott, a bombázás előtti estén a gyerekekkel szülei Templom utcai lakásába ment, ott vészelték át a támadást. Másnap már csak a lakásukat is magában foglaló házrész füstölgő romjait találták...
Embertelen, értelmetlen rombolás volt.
Jäger (Miska bácsi) családunk (Friedrichek) távolabbi rokonságának tagja volt. Bennem a mindig vidám ember benyomását keltette, bármikor is találkoztunk.
Szüleimmel jó kapcsolatot tartottak fenn, feleségével...
Pesti István gondolatai a mádoik kép kapcsán honlapunk Facebook oldaláról: "Fenyő téri Általános Iskola diákjai. Jobbra lehajtott fejjel az akkori igazgatónő, Balogh Kálmánné, és aki a sorban menetelőket nézi mögötte, Erzsi néni, aki megalapozta a nyelvtani ismereteinket."
Az lesz, köszönöm!
Balf kénes fürdő - szerintem.
Tudja valaki, hogy a GySEV palota előtti kerítésen olvasható „LF-KENES ...RDÓ” felirat mit jelent, mire utal?
Micsoda véletlen! A kép jobb szélén látható két idősebb hölgy közül a szürkés kabátot viselő az édesanyám.
Ki nem hagyott egy ilyen eseményt...
Így sosem nézett ki a szálló utcai homlokzata, mert ez a fotó két kép összeillesztésével (fotómontázs) készült. Valódi formája itt látható. https://sopronanno.hu/bejegyzes/latkep-a-lover-szalloval
A fotó készítésénél közreműködött Gruber Ferenc, aki önállóan 1931-től, majd Diebold
alkalmazottjaként 1933-tól dolgozott a fényképész iparban.
Egy cikk 1989 -böl!
https://magyarnarancs.hu/felszab/szaunazo-munkasorok-91821?f...
Heimler Károlyt 1903-ban felvette a soproni Széchenyi szabadkőműves páholy, s egészen 1919-ig tagja is volt. Lásd: Leitner József: Heimler Károly és a Soproni Városszépítı Egyesület. SSz. 9 (1955) 13.
Ezenkívül az ötvenes évek elején-mielőtt kiépítették a városban a "pléhjancsit" ami a közéleti híreket továbbította, ezen a sarkon pergette a dobját a kisbíró. Ezután jött a "közhírré tétetik......
Kedves sorok, régi szép emlékek, melyek mint a diófa gyökere ott az udvar végében, ezer szállal kötnek egy lelki GPS koordinátával megadható helyhez.
Így születik a lokálpatrióta.
Köszönöm a kiegészítést.
A képen a baloldali ház az un "Sekrestyés ház". Itt született Soproni József 1930. október 4.-én. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Kossuth és Erkel díjas zeneszerző, Sopron díszpolgára és a Laudatio Scarbantiae (Sopron himnusz) zeneszerzője, a Nemzet Művésze. Több=> Wikipédia
Ez a borzasztóan sivár téralkotás a valamikori kaszinókert fáinak kivágása után (lásd https://sopronanno.hu/bejegyzes/fairtas-a-felujitott-muvelod...) alakult ki. Mára már a képen még látható egyetlen meghagyott kőtengerbe ágyazott vadgesztenyefa is menthetetlen, kipusztult. Kivágásra várva még ott "díszlik" a selfie pont mögött.
Az 1886-1890 között végzett felújítás idősebb Storno Ferenc tervei szerint készült.