Hozzászólások
A bejegyzésekhez érkezett hozzászólások összefoglaló oldala.
Alkalmazott szűrők
Ezúton is örülök, hogy ránk talált. Sajnos a bejegyzés szerzője már nem lehet közöttünk, így ő nem tud reagálni a soraira.
A fenti kép nálunk is ott lóg a falon gyerekkorom óta, Vissi Géza urnak - édesapámnak ajánlva.
Ő szintén csellista volt. Az interneten keresgéltem, hogy mit találok erről az előadásról, és így akadtam a SopronAnno oldalra, melyhez ezúton is gratulálok.
Fodor Jenő visszaemlékezése a bejegyzés kapcsán honlapunk Facebookos oldaláról:
"A Villa sortól a kis szlalom tetejéig gyaloglás ,hogy gyors lesiklásba belemerészkedjünk a nagy mélybe, mely a meredek volta miatt nem volt belátható, a jobb oldalon a nagy szelídgesztenyefák, lesurrantunk a két keresztúton a kifutóig próbálva a sok fékező cikkcakkokat. Persze messze nem olyan tökéletességgel, mint a jobb oldalon minden szabadidején gyakorlatozó erdőmérnöki adjunktus, aki osztotta a gyakorlati jótanácsokat:(hegyláb terhelés elfordítás bal láb, - jobb láb hozzázárás) később jómagam is megyei gyorsaságit nyertem és ezt turistabakancs kötéssel, tangopaszta bevasalással, sajnos késöbb a kitartésdeficitem leelőzött..."
Hozzászólások honlapunk Facebookos oldaláról:
Török Melinda: Az én anyukám is nézte mindig adásait az ORF-en. Hiába a vér nem válik vízzé. Ő is osztrák családból származott. Nagyanyám oly szépen énekelte az Erzherzog Johann rodlt. Dédnagyanyám kedvenc dala : Das war am schönsten Tag in meinem Leben. Egy hete voltam a sírjánál Grazban. Megrázó, de felemelő érzés volt ott lenni.
--
Odonics Ildikó: Baloldalt Heinz Conrads ORF1 "Guten Abend am Samstag"musorvezetoje. Vagy nagyon hasonlit ra.
--
Hethelyi Melinda: Bécsben felnőtt nagyanyám élvezte finom humorát, kedves stílusát; az elvesztett szülőváros hangulatát jelentette. Mindig szerette volna látni is Heinzit, így nevezte. Sajnos az ő életében még nem volt Magyarországon tv adás.
--
Katterné Zsuzsa: Apám is imádta ! Minden szombaton délutánonként kimarad hatatlan műsor volt !a nagy határmenti nézettség miatt már magyarul is köszöntötte a nézőket.
A házat, mely korábban így nézett ki, https://sopronanno.hu/bejegyzes/villamos-az-otvos-utcaban 1911-ben felújították és átépítették. A földszinten eddig Czeke József és társa liszt és gyümölcskereskedése volt. Ennek helyén alakították ki Gyóni Géza szerint pesti kávéházakat idéző Royal nagykávéházat. 1911. 11. 14-én volt az ünnepélyes megnyitó.
De a tetőt is átépítették és létrehoztak egy manzárd jellegű műtermet. Itt nyitotta meg 1911. 11. 12-én fényképész műtermét Bokor Gyula fényképész.
Gondolatok a fotó kapcsán honlapunk Facebook oldalról:
Ternovszky Ferenc:
A bombázáskor ott volt a pincében az egész családom, minden nagyszülőm, nagybátyáim, a kisbaba nővérem. Kivéve apámat aki a fronton volt. A rom tűzfalon még gyerekkoromban is sokáig ott lógott valami szegen a nagymamám pongyolája.
Kovács Béla:
Édesapám gyermekként, szüleivel a "Pémüller" ház hátulsó, a bombatámadáskor leomlott részében lakott.
Nagyapám a fronton volt. Nagyanyám álmot látott, a bombázás előtti estén a gyerekekkel szülei Templom utcai lakásába ment, ott vészelték át a támadást. Másnap már csak a lakásukat is magában foglaló házrész füstölgő romjait találták...
Embertelen, értelmetlen rombolás volt.
Jäger (Miska bácsi) családunk (Friedrichek) távolabbi rokonságának tagja volt. Bennem a mindig vidám ember benyomását keltette, bármikor is találkoztunk.
Szüleimmel jó kapcsolatot tartottak fenn, feleségével...
Pesti István gondolatai a mádoik kép kapcsán honlapunk Facebook oldaláról: "Fenyő téri Általános Iskola diákjai. Jobbra lehajtott fejjel az akkori igazgatónő, Balogh Kálmánné, és aki a sorban menetelőket nézi mögötte, Erzsi néni, aki megalapozta a nyelvtani ismereteinket."
Az lesz, köszönöm!
Balf kénes fürdő - szerintem.
Tudja valaki, hogy a GySEV palota előtti kerítésen olvasható „LF-KENES ...RDÓ” felirat mit jelent, mire utal?
Micsoda véletlen! A kép jobb szélén látható két idősebb hölgy közül a szürkés kabátot viselő az édesanyám.
Ki nem hagyott egy ilyen eseményt...
Így sosem nézett ki a szálló utcai homlokzata, mert ez a fotó két kép összeillesztésével (fotómontázs) készült. Valódi formája itt látható. https://sopronanno.hu/bejegyzes/latkep-a-lover-szalloval
A fotó készítésénél közreműködött Gruber Ferenc, aki önállóan 1931-től, majd Diebold
alkalmazottjaként 1933-tól dolgozott a fényképész iparban.
Egy cikk 1989 -böl!
https://magyarnarancs.hu/felszab/szaunazo-munkasorok-91821?f...
Heimler Károlyt 1903-ban felvette a soproni Széchenyi szabadkőműves páholy, s egészen 1919-ig tagja is volt. Lásd: Leitner József: Heimler Károly és a Soproni Városszépítı Egyesület. SSz. 9 (1955) 13.
Ezenkívül az ötvenes évek elején-mielőtt kiépítették a városban a "pléhjancsit" ami a közéleti híreket továbbította, ezen a sarkon pergette a dobját a kisbíró. Ezután jött a "közhírré tétetik......
Kedves sorok, régi szép emlékek, melyek mint a diófa gyökere ott az udvar végében, ezer szállal kötnek egy lelki GPS koordinátával megadható helyhez.
Így születik a lokálpatrióta.
Köszönöm a kiegészítést.
A képen a baloldali ház az un "Sekrestyés ház". Itt született Soproni József 1930. október 4.-én. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Kossuth és Erkel díjas zeneszerző, Sopron díszpolgára és a Laudatio Scarbantiae (Sopron himnusz) zeneszerzője, a Nemzet Művésze. Több=> Wikipédia
Ez a borzasztóan sivár téralkotás a valamikori kaszinókert fáinak kivágása után (lásd https://sopronanno.hu/bejegyzes/fairtas-a-felujitott-muvelod...) alakult ki. Mára már a képen még látható egyetlen meghagyott kőtengerbe ágyazott vadgesztenyefa is menthetetlen, kipusztult. Kivágásra várva még ott "díszlik" a selfie pont mögött.
Ezt a bérházat Póda Endre városplébános építette, hogy a Szt. Mihály templomnak állandó jövedelme legyen. A Konvent 30 000 fl kölcsönnel járult hozzá. A Katolikus Legényegylet a II. emeleten kapott helyet. 1907-ig itt volt az otthonuk, amikor is a Várkerületen a Bomler-féle hagyatéki házba költöztek. (Lásd: https://sopronanno.hu/bejegyzes/csoportkep-a-varkerulet-5-elott)
A képen látható két sarokház azon kevés épületek közé tartozik, melyet Wälder József városi főmérnök tervezett, kivitelező Schiller János volt. A baloldali egyemeletes építésére Wälder kért engedélyt 1891-ben és 1902-ig itt is lakott családjával. A kétemeletes jobboldali sarokházat Wälder apósa a budapesti vendéglős Schuster Ernő építette. 1902-ben készült el és ekkor mindkét család ide költözött.
köszi
Köszönöm szépen, szívesen menteném, mert az egyik baráti házaspárunk közül az asszony idejárt 45 évvel ezelőtt, férje az Erdészeti Egyetemre, így ők is kötődnek Sopronhoz. Éppen a napokban beszélgettünk, hogy jó lenne még egyszer pár napot csavarogni Sopronba. 20 évvel ezelőtt egy hetet voltunk családommal, az Erdészeti Kollégiumban megszállva. Most fejeztem be regényemet, ami Sorsfordulataim emlékeiről szól 104 oldalon, benne 57 oldalon a Határőrségben, Sopronban átélt időszakokról, élményeimről.
Kedves Mónika! Nagyon szépen köszönöm válaszát, és örülök, hogy nem lettem teljesen szenilis.
Köszönöm!
Jól emlékszik, az út túloldalán az Óvónőképző Intézet épülete volt, illetve van is. Ez a bejegyzésünk egy sokkal régebbi képen mutatja a kert egy részletét:https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-legszentebb-megvaltorol-nevezett-nover...
1963-1966 -ban a határőrségnél voltam sorállományú határőr. A laktanya főbejárata a Táncsics Mihály utcában volt, és a sarkon befordulva a Selmeczi utca baloldalán voltak a körletek, fürdő, istálló és a gazdasági kapu. Nem tudom miért, bennem az maradt meg emlékként, hogy feljebb volt a Szövőgyár, de most azt látom, hogy a Pamutgyár. A másik oldalon tömör kerítésen belül, én az óvónőképzőre vagy kollégiumra (?) emlékszem. 56 év elteltével, 79 évesen nem lenne csoda, ha tévednék. Viszont érdekelne a valóság, amit megköszönnék.
A miniszter asszony mellett az első képen Solti Bertalan (Temesvár, 1913. márc. 15. – Bp., 1984. ápr. 8.): színész, Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1966) látható
Keresem,de még nem találtam rá!
Valószínűnek azt látom, hogy a ház első emeletéről készíthették a felvételt. Mórocz Emilné, fényképész lakott ott a családjával.
A kép keletkezésének időpontjához:
• A park az 1913-as kialakítás első éveit mutatja.
• Az újonnan felállított óra körül még ott van az építési törmelék (Lásd itt is: https://sopronanno.hu/bejegyzes/latkep-a-kaszinoval)
• És a legérdekesebb: a vastraverz oszlopon villanydrót tekercsek láthatók. Ennek furcsa 1913-14-ben játszódó történetét pedig Dr. Schindler András nyugalmazott polgármester helyettes a Soproni Szemlében (1942/4) megírta.
A 18. szám alatt születtem. 69évvel ezelőtt.
Köszönöm a kiegészítést, nem tudtam, hogy Sándorhoz rokoni szálak fűzik.
A kép jobb szélén édesapám látható. Cserkész naplójából kiderül, hogy a Széchenyi reálgimnáziumban már 1925 novemberében megkezdődött a cserkészcsapat újraszerveződése, mely 1926 júniusában 364. sz. Scarbantia néven hivatalosan is megalakult Edőcs Pál parancsnok, Brockenbauer (Bérczi) Rezső parancsnok helyettes, Gallus László őrsvezető irányítása alatt. Augusztusban már megtartották első nagytáborukat Révfülöpön. Édesapám legfiatalabbként ezután került a tisztek közé, mint a képen is látható, sárga váll-lapos cserkésztiszt.
Sajnos nem tudom.
Akkor ki Ö?
Akkor László összekeverte valakivel, úgy tűnik.
Kicsit megkéstem, de Görbe János 1968-ban halt meg, valami nem stimmel...
A képen látható egy tricigli hasonlóval vitték ki akkoriban az ételeket az óvodákba .Úgy emlékszem,hogy a városházán is főztek és éthordókban is ellehetett vinni az ebédet.Gondolom mások is emlékeznek még rá de lehet,hogy én emlékszem rosszul.
Köszönöm szépen. Az 1960-as években Ausztria területén történt vonatbaleset - tejszállító autó ütközött a vonattal - fotói voltak. A balesetben - bár nem sokon múlott - édesapám nem sérült meg. Ha jól emlékszem Takács Robi hozott össze Tóth Sándorral, aki örömmel vette a fotókat, ugyanis erről az eseményről nem voltak képei.
Jó ezt hallani, minden elismerésem!
Édesapám, Both Vilmos a GySEV-nél vasutasként szolgált. Néhány Tőle örökölt fotóval én is hozzájárulhattam Tóth Sándor Frigyes gyűjteményéhez.
Sopron ostroma alatt a Széchenyi tér 20. szám alatt laktunk, apai nagyanyám lakásában. A lakás udvar felőli ablakaiból a zárda lépcsőházának ablakaira lehetett rálátni. Emlékszem a kedves nővérekre, ahogy le-föl jártak a lépcsőn.
A kút a tér közepén 1864-ben készült el, és a környező városrész vízellátását szolgálta. (OeLB. 1964. 11. 06.) A városi vízvezeték létesítése után (1891-1892) helyére évek múltán 1917-ben egy díszkút, a hattyús kút (ma a Béke úton látható) került, majd 1929-től a ma is látható Mária kút.
Infó csekély, de egy G.Nagy Béla fotó szerepel az oldalon róla 1969-ből.
Jugend-Rotkreuzheim am Lazarettspitz így nevezte az OeZ (1942. 07. 18.) ezt az intézetet.
Az üdülő helyén volt lóversenypályáról van infó? Úgy rémlik, gyerekkoromban (1960-as évek elején, közepén) szüleimmel voltam díjugrató versenyt itt nézni.
Kicsit még tovább gondolva a helyszínt: a hölgyek éppen egy fémhálós kis kerítés mellett sétálnak el, ami után közvetlenül a "közpisilde" zöld épülete következett.
Ami aztán végképp lemaradt, az a bal szélen álló "vegyesbolt". Ahol lehetett moziba menet, típusnápolyit, cigarettát és szinte mindent vásárolni.
Érdekesség még: a Schaffer-féle bolt bejárata, ami azóta áthelyeződött, középre.
Hadd gyarapítsam a soproni korcsolyapályák számát! 1950 táján a vágóhíd mögött is lehetett télvíz idején csúszkálni. A Győri úton kifelé haladva - közvetlenül a vasúti híd után jobbra - működött a vágóhíd, ennek kerítése és a töltés között lehetett gyalogosan megközelíteni. Igényesebb korcsolyások talán nem is neveznék pályának, csak befagyott pocsolyának. Arra azonban alkalmas volt, hogy a környékbeli gyerkőcök némi jártasságot szerezzenek a „bármilyen” cipőre felerősíthető sporteszköz használatában. Így aztán elérvén azt a kort, amikor már egyéb tényezők is befolyásolják a csúszkálhatnék szándékát, átpártoltunk a „Zita- otthon” felöntött udvarára, ahol már zene is szólt, meg hát lányok is voltak, akiket fel lehetett segíteni és stabilizálni. Ez a pálya emlékeim szerint nem a Zita kórház helyén működött, hanem az épület mögött. Az épület az állami gazdaságé volt már akkor, erre utal a „Traktor” elnevezés is. Sőt, valójában „Vörös Traktor”, mert ezt a nevet viselték a gazdaság működtette sportcsapatok. Talán a női kosarasok vitték a legtöbbre.