Hozzászólások
A bejegyzésekhez érkezett hozzászólások összefoglaló oldala.
Alkalmazott szűrők
Akkor „[…] amikor a felvilágosodás viharmagvai elérték a fehér ember szörnyű kataklizmáját […] amikor kitermelte a liberalizmus a szabaderkölcs […] és profitéhség embertelenségét […] amikor fantomként elő-előtűnt a vörösember arca […] akkor a tudós […] égre emelte szemét és a kis játékait űző, önző, kicsinyes föld éltetőjét a Napot figyelte.”
Ezekkel a szavakkal vázolta Gábor Géza dr. emléktábla avató beszédében azt az időt, melyben Fényi élt és dolgozott. (1845-1927)
Pontos tüneti leírása akár a mai világra is ráillik.
+ info: Emilt deportaltak a felesegevel, szuleivel es ot testverevel egyutt
Hozzászólások honlapunk Facebookos oldaláról:
Schöberl Miklós Béla: Az ’50-es években, amikor az országnak háborús jóvátételt kellett fizetnie és az orosz csapatokat is el kellett látni, a húsboltokból eltűnt a hús. Annál feltűnőbb volt, hogy ebben az időben a képen látható vegyesbolt bejárata mellet jobbra-balra füzérekben lógatva ilyenkor télen megjelent a csonttá fagyott lőtt vadnyúl. A vadkereskedelmet a híres MAVAD látta el „tervgazdálkodás” alapján. Valahogy sikerült úgy túlteljesítenie a tervet, hogy ebből már szó szerint nekünk is jutott.
Péntek György: Zöldségboltok ajtaja mellett is lógtak a vadnyulak. A fejükre papírzacskót húztak. Gondolom nem volt szép látvány , de gyerekként mindig érdekel mi lehet a zacskó alatt.
Árvay Péter: A pincéje meg nagy Fűszért raktár volt, ahol 1958-ban gimnazistaként jó pénzért dolgozhattunk egészen addig míg meg nem dézsmáltuk a repi talán olasz cukrozott gyümölcs készletüket. Olyan finomat még soha nem ettünk, de úgy rúgták ki bennünket, mint annak a rendje, azonnal.
Óhatatlanul arra gondolok,hogy már történtek: csodák: például Ágfalvi úti lakópark vagy a Jereván vagy maga Sopron városának nagysága .Külterületekből városrészek születtek én így gondolom.
Szerintem ebből már állomás sosem lesz, ha jól sejtem, már rég magántulajdonban van.
A Déli vasút állomás egy szép épület volt mindig, de amikor mi bevonultunk katonának :nagyon nem akartunk:innen indult a vonat Lentibe akkor már nem volt olyan szép,már nem kívülről.hanem úgy általában az akkori fiataloknak Sopronba ez 1970 es évek elejére gondolok.De akkor nagy forgalma volt mer még sok ember dolgozott a környékbe sok gyár működött.Sorolhatnám sotex,fésűs.öntöde,állami gazdaság, sörgyár,és még sok más cég. Lehetne hasznosítani most is :Elővárosi vonalnak: talán jó lenne.
Légy a tanúja régi idők kövein,újra szép égi jel,eljön új Magyarország.Nagyon szép és megható.
Saját napilapja az Oedenburger Zeitung 1902. 03. 27. számában búcsúzott el tőle. E szerint az írás szerint id. Romwalter Károly első soproni lapja az 1855-ben indított Oedenburger Intelligenz- und Anzeigeblatt volt. (Érdekes módon ennek itt, de pl. az Aranykönyv 2002 kötetében sincs nyoma.)
Örvendetes hír, hogy 2021. dec. eleje óta ismét látható a Festőköz német neve is (Färbergassl). Vagyis, az eddig egynyelvű magyar utcanévtáblák most már kétnyelvűek.
A város egyik legszebb helyén volt,talán leégett egyszer régen ezt beszélték vagy bombatalálat érte nem tudom de a gyerekeknek nagyon jó lett volna ha nem jön a Bokros "csomag" mert teljesen fel volt újítva én jártam benne nagyon szép volt, látványos pici berendezésekkel.Még most is fáj a szívem érte.
Köszönöm!
Köszönöm, nem jutott eszembe, pedig tudtam, van tőle olyan diám, amit a lakás ablakából készített. A Facebookon egyik egykori szomszédja is jelezte, hogy itt lakott, le is írta, hogy a 63. szám alatt. Frissítettem a szöveget.
A Piff-féle burgenlandi mundart-szótárban ezt találtam a Blunzn szó alatt:
"Blutwurst" (véres hurka) és "dicke Frau" (duci nő). Még úgy is ismerem, hogy "Des is mir Blunzn" (nekem nyolc, nekem mindegy, a hochdeutsch megfelelője a "Das ist mir wurscht").
(https://mundart-burgenland.at/woerterbuch.php?lang=hianzisch...)
Ebben a tömben lakott Finta Béla bácsi. Többször jártam nála, de már nem emlékszem a házszámra.
Nem mindig írom le a régi utcanevet, de itt most tényleg nem volt szerencsés, hogy nem tettem, úgyhogy pótoltam is a hiányosságot.
Akkor még Május 1. tér volt.
1969 november 20. Akkor költöztünk be, elsők között, az első lépcsőházba!(53)
Ez a számomra oly kedves emlékeket idéző "felüljáró" volt talán az utolsó olyan műtárgy, ami a szánkópályát idézte.
A '60-as évek közepe táján volt egy rövid "hattyúdala" a pályának, amikor a "természetjárók" lehetővé tették a szánkózást. Ki is használtuk...
Azóta nem csak a pálya szűnt meg, hanem a havazások is ritkaságnak számítanak.
Köszönöm az információkat!
A művésznő férje, Autheried Kamill (így, németesen, "ó" betű nélkül a keresztnév végén szerepel a GySEV feljegyzésekben) 1880.02.06-án Zákányban született. A 4 reáliskolát, majd állami felső ipariskolát végzett fiatalember 1908.02.06-án lépett a vasúttársaság szolgálatába. 1910.01.01-i dátummal, "műszaki hivatalnokként" véglegesítette a GySEV. 1922.07.31-i hatállyal ment nyugdíjba. A GySEV törzskönyv szerint 1944.12.18-án halt meg. Érdekes, hogy a viszonylag alacsony iskolai végzettségű Kamill, akadémiát végzett hölgyet tudott feleségül venni.
Nálunk a családban ómama - Bauer-lány- és a nagymama révén még ma is használatos ez a szó a dundusokra, csak az eredetét nem tudtam. Köszönöm!
A háború előtt a Schneberger-nél, amíg a mamák vásároltak a gyerekeknek kijárt egy "pluncni", azaz pálcikára tűzött, főtt apró kövér véres hurka. (Az iskolában a kissé túlsúlyos gyerekek nem éppen hízelgő beceneve is a "Pluncni" volt. Továbbá , gondolom a "hurkapálca" név eredete is ez lehet.)
Ez a kép talán a Konvent mögötti hídról készülhetett,jobb oldalt a //lenin krt. 31 udvar hátsó része a vastag lefolyócső egy angol w.c. csöve ez tuti mert még én is használtam.A háztól egy kicsit kijjebb volt,ablakából jó kilátás nyílott a patakra.
A városi WC és az elbontott ház között volt a Zöld bódé néven ismert bolt .
A Szép Sopron! sorozat teljes anyaga megvan nekem, a honlapon egy válogatást készítettem belőlük, szerintem akkor biztosan megtalálja a képek között azokat, amiken szerepelnek. Ha így van, örömmel veszem, ha megírja majd. Köszönöm!
Egy újabb kiegészítés Facebookos oldalunkról: "Az utolsó képen a középső vívó volt osztálytársam Kosztka László, első osztályú sportoló, edzőjük Tóth Tanár úr (Gatya)." Horváth Károly Miklós
Kedves Mónika!
Sajnos az évszámra nem emlékszem biztosan, de 1960-ban lehetett, amikor a Soproni Ünnepi Hetek idejére első alkalommal feloldották a határzárat. Két barátnőmmel - egyikük a "mozis" Friedrich Károly rokona - néhány napot Sopronban töltöttünk. Akkor még romos állapotában láttam az épületet.
Mellékszál: Barátnőimmel néhány színes diakép erejéig szerepeltünk Friedrich Károly "Szép Sopron" című szenzációs országjáró előadásában.
Kedves Hedvig! Nagyon szépen köszönöm a kiegészítést! Hihehetetlen, hogy ennyi év után is még mindig ilyen sok érdekességet tudhatunk meg a fotóról.
Ahogy korábban is tettem a hosszabb hozzászólásokkal, most az Önét is beemeltem - változtatások nélkül - a bejegyzés szövegébe is.
Az épületről a háború utáni újjáépítás után is van fotónk, itt: https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-szechenyi-ter-20-a-haboru-utan
Amennyire tudom, a kép 1960 körül készült.
Apró kiegészítés a Galatik név eredetéhez:
Az emlegetett "Galatti" feltételezés soha semmilyen megerősítést nem nyert. A kelta eredet először legidősebb fiam latin tanulmányaihoz fűződik (kötelező ógörög tanulmányok révén). Ehhez csatlakozik a 23andme portál vizsgálata a genetikai térképemről, amely megerősíti a kelta eredetet.
A korábbi hozzászólások alapján szeretném megosztani a bejegyzés tárgyával kapcsolatos hozzáfűzni valóimat. Forrásaim többfélék. Részben írásos dokumentumok, részben a szűkebb, és tágabb családból származók. Elsőként "leleplezem" magam. Dr. Temesszentandrási Hedvig vagyok, Temesszentandrási/Galatik Guido legidősebb gyermeke.
Elsőként Dr. Schőberl Miklós Béla megállapításait erősítem meg, a képen megörökített Húsvéti Körmenet idejét illetően. Galatikék lakásának erkélyén nagyapám, Galatik Mátyás mellett nagy valószínűséggel felesége (született Fiedler Emília) áll, az erkélyrács által részben takartan a két Galatik fiú, Mátyás, és Guido láthatók. Egyértelműen az 1917-es évre utal a kép bal alsó sarkában látható hölgy öltözéke! Tarcsai Mária bejegyzése nagybátyámról, Galatik Mátyásról. pontosan egyezik az én emlékeimmel.
A rendelkezésemre álló dokumentumokat, melyeket Bálint Katalinnal is megosztottam, Erzsi nagynéném (Elizabeth G. de Berta) visszahonosításakor kerültek hozzám. Részben a zsidótörvények kapcsán beszerzett származási iratokból, részben pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) segítségével beszerzett romániai levéltári iratokból. Nem utolsósorban némi nehézségek árán Venezuelából, Erzsi néni ott kötött házasságáról.
A lényegen nem változtat, de Bálint Katalin közlésébe az én hibámból került tévesen nagyapám édesanyjának leánykori neve; helyesen Nunheimer Margit.
A képen látható Széchenyi tér 20. számú házat a bombázások megkímélték, bár az Orsolya Nővérek zárdájával egy tömbben volt, a végzetét mégis gyújtogatás okozta. Nagyanyám lakásában egy ún. örökégő, fűrészporral táplált kályha volt. A Sopront elfoglaló szovjet katonák rejtekhelyet gyanítottak benne, ezért az izzó fűrészpor tömeget kiszórták a kályha előtti parkettre. Az ablakból már többméteres lángok csaptak ki, amikor egy szovjet katona rohant be a pincébe, ahol rejtőzködtünk, és kézzel-lábbal magyarázta, hogy tűz van. Soha nem felejthető emlék a sötét éjszakában látott kép. Az egész ház kiégett, sokáig kétséges volt, hogy érdemes-e helyrehozni. 1960-61-ben még romos állapotában láttam.
Bálint Katalin csak nagyon röviden említi meg Édesapámat, én szeretném bővebben megismertetni az életútját.
A Galatik gyerekek sorában Ő volt a negyedik. Virtuóz zongorista volt. Gimnáziumi, és főiskolai évei alatt Ő szolgáltatta a zenei kíséretet a soproni moziban a némafilmek alá. Sopronban érettségizett, és a József Nádor Gazdasági és Műszaki Egyetem Soproni Főiskolai Karán szerzett vaskohómérnöki diplomát. 1936-ban került a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság salgótarjáni acélárugyárába, majd hamarosan az ózdi kohászathoz. A díj alapításának évében, 1948-ban Kossuth díjat kapott, a "durvaacél" gyártás háború utáni újraindításáért. A Duna-hidak újjáépítésében szerzett érdemeiért neve szerepelt az azóta sajnálatosan eltávolított emléktáblán a Margit híd pesti hídfőjénél. A magyar kohászat megkerülhetetlen személyisége volt, nemzetközi szaktekintély.
Szerteágazó érdeklődését jelzi, hogy már a hatvanas években komoly ismereteket szerzett az értékelemzésről, idehaza oktatta is, és Ő tanította be az első nyugatnémet értékelemzőket is.
Salgótarjáni éveiben ismerkedett meg Édesanyánkkal. Nyolc gyermeket neveltek föl. Valamennyien diplomások vagyunk.
Komoly csábítások ellenére sem merült föl soha, hogy elhagyja a szülőhazáját.
Aktív korszakának utolsó éveiben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetőjeként a teljes kohászati spektrum koordinátora volt.
Azt gondolom, Sopron büszke lehet a szülöttjére.
1986-ban halt meg.
Kedves Tamás, itt talál egy képet az üzlet portáljáról, azaz egészen pontosan ezen a képen szerepel a portál: https://sopronanno.hu/bejegyzes/aszfaltozas-a-varkeruleten-ii
A mostani fotó készítési dátuma nem feltétletnül pontos, kevés adat állt rendelkezésre a meghatározásához.
Nem a gyógyszertárral kapcsolatos de közeli a mellette levő kis bezárt ajtó mögött/kofák/ zöldségeik voltak.Mellette Ruisz Pál cipész műhelye .Voltak testvérei két hölgy akik itt is laktak a házban a //lenin krt 31 ben// A cipész műhelybe három lépcsőn kellett lelépni, balra volt egy kanapé felette egy nagy tűkőr. Mindig azt mondta nekem legyél cipész, de akkor ez nem volt mai szóval trendi, lehet, hogy igaza lett volna. A kép jó 1960 körüli, de lehet, hogy korábbi mert a Pali bácsi akkor már idős volt .
Utánanéztem : A címerbontás 1989. szeptember 9-én kezdődőtt meg.(Kisalföld)
Köszönöm, sajnos nem tudtam, mikor bontották ki a címert. A szövegben az 1980-as évek mellé odaírtam, hogy a legvégén, és így már akkor biztos, hogy 1989-93 közti a fotó.
A fotó legkorábban 1989 őszén készülhetett, amit az iskola bejárata felett kibontott régi címer bizonyít.
Kedves Vilmos, Köszönöm a kiegészítéseket. Manninger Rezsőről - egyelőre csak érintőlegesen - volt már szó a honlapon szülőháza kapcsán: https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-varkerulet-30-as-szamu-haz-egykor
A házon található emléktábláról és annak avatásáról is lesz majd még kép/bejegyzés az oldalon.
Az első bekezdésben szereplő családtagokat szeretném pontosítani. Édesapja szemorvos volt, testvére 1918-tól Montenuovo herceg jószágkormányzója volt. 1947-ben lett egyetemi tanár , s a debreceni Talajkísérleti Intézet igazgatója. Kossuth díjat viszont az ö fia M.Gusztáv Adolf (1910-1982) (édesapám) kapott, aki entomológus professzor volt. Meg szeretnék még két híres Manningert említeni. Szintén soproni születésű Manninger Rezső (1890-1971), M. Vilmos unokatestvére állatorvos professzor volt, az Országos Állategészségügyi Intézetet megalapítója. Édesapám öccse pedig Manninger Jenő (1918-2008) volt. Az ő nevét vette fel a Péterfy Kórház-Rendelőintézet Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézete, amelynek haláláig, 60 éven át munkatársa, 1978–89 között főigazgatója volt
Micsoda "sors fintora" hogy a közelmúltban már a sportbolt helyén egy jó kávézó, míg a "KISZÖV" bolt helyén most ismét egy "Sportüzlet" üzemel...(Extrém sport)
Talán harmadikos-negyedikes gimnazisták lehettünk, mikor a Martos menzáját is áthelyezték a lánykollégium földszintjére. Akkoriban - 65-66 táján - nyílt meg a Gyógygödör, ahová bizony hármasával-négyesével jártunk le ebéd után egy-egy deci domoszlói muskotályt felhörpinteni. Természetesen iskolaköpenyben. Máig nem értem, hogy nem buktunk le.
Kedves Eszter, Nagyon köszönöm, bármilyen további kiegészítést örömmel olvasok/olvasunk!
Egyike azoknak a soproni utcáknak, melynek számozásakor elfelejtették, hogy a második világháború után fél várost átszámozták eleink annak érdekében, hogy az városszerte egységes és logikus legyen. Sokan ismerik a logikát: a számozást az utca Fő térhez közelebb eső felén kell kezdeni, bal oldal a páros, jobb a páratlan. Ez utóbbi elv cserélődött fel az Ibolya út esetében (sajnos több ilyen utca van a városban).
Ez bizony a mi osztályunk - az első koedukált és ének-zenei tagozatos osztály volt a város történetében. A férfi tanár Mühl Aladár, a zeneiskola cselló és szolfézs tanára, amatőr festő. Az osztályos tanítónőt Hőbausz Alojziának hívták. És igen, folytathatnám a gyerekek nevének a felsorolásával is, szerencsére még sokan itt vagyunk, és az 50. éves találkozón be is jártuk az iskolánkat.
Tisztelt Olvasó!
Baumann Péter vagyok, Baumann Béla soproni szobrászművész fia. Mint fent olvasható édesapám életéről és munkásságáról én állítottam össze (nagyon sok, általam megjelölt dokumentum felhasználásával) méltatását. Sajnálom, hogy minden törekvésem ellenére az életrajzban szereplő 10 alkotása közül mindössze 4-ről található benne fénykép, leírás. A szerkesztőségnek mindenről küldetem fotókat (sőt a temetőkben található, általa készített síremlékekről is), de ezek sem jelentek meg. Néhány emlékműve nem Sopronban található, de ettől még az ő művészi alkotása. Úgy érzem így, az elképzelésem szerinti méltó összeállítás torzó maradt!
Üdvözlettel! Baumann Péter
Amikor ez a vita zajlott Budapesten már létezett úgy egy-két évtizede egy Pannónia nevű szálloda, mely modern jellegével és jó hírével mintaként szolgált. Így vette fel aztán egy nagyvárosi jelleget utánozva ezt a jó csengésű nevet több vidéki város, köztük Sopron, új szállodája. (Még olyan városokban is használták ezt a nevet, amelyek sohasem tatoztak a római Pannon provinciához pl.: Debrecen, vagy Nagyvárad.)
Hát, ha ebben a nem kis házban rábukkan, meg is érdemli a jutalmat.:)
Ebben a hazban elt (es halt meg 1910-ben) a dedapam. Nagymamam elmondasa szerint a mai napig ott van befalazva a csaladi Napoleon-arany, szoval jo annak, aki megtalalja :)
Igen otlaktam a Lenin kr 2 be imádtam a fagyilyukat sütiket és Ödönbácsira is jól emlékszem ❤️
A teljesség kedvéért : A boltíves ablak mögötti 72 m2 3 szobás lakás 1992-2019 között az én tulajdonom volt, ott is éltem , 2019 szeptemberében adtam el.
Torma László gondolatai a kép kapcsán honlapunk Facebookos oldaláról:
Az archivum említi a különböző mestereket, akik laktak a házban. A Mikó család is itt lakott. A Béla bácsi kárpitos és méhész volt. A felső szinzen volz a lakásukahol a kisméretűablakok vannak.
Kalmár István gondolatai a kép kapcsán honlapunk Facebookos oldaláról:
Feleségem nagypapája Tóth Lajos lakott ott az utcai földszinti lakásban feleségével Strohmayer Gréti nénivel. Az udvar végében volt egy kapu, ahol át lehetett menni a Torna utcába.
Kalmár István gondolatai a kép kapcsán honlapunk Facebookos oldaláról:
A megnyitó évében egy bemutató film elkészítését rendelte meg a Lokomotiv Tourist egy jónevű filmessel és fotóssal a hotelról. Szombat volt, vendég sehol, engem hívtak fel (akkor a GySEV nyomdavezetője voltam) hogy tömjek ki egy bőröndöt párnákkal és a nejemmel, mint új vendégek, szépen felöltözve taxival menjünk oda. Fogadás, bejelentkezés, liftbeszállás, szobafoglalás stb. Aztán a kávézóban egy kis beszélgetés egy jó kávé és sütemény elfogyasztása, majd az étteremben egy megterített étellel, itallal bőven ellátott asztalhoz leülve majdnem nekiláttunk az elfogyasztásához, amikor jött a pincér és mindent elvitt. Kisült, hogy az csak díszlet volt. Mire mindez lezajlott, a közben eleredt, de később felhőszakadásba torkolló időjárás közepette hazabuszoztunk. Anyósom a kapuban várt, mert apósom már fél órája vödrözte az esővizet a tetőtéri lakásban. Ugyanis a bádogos pénteken nem fejezte be munkáját, majd hétfőn jövök jelszóval. Emlékezetes nap volt. Amúgy nyomdánkban sok képeslapot és prospektust készítettünk a hotelról.
Régi emléket hoz elő a kép A padok, mert ebből kettő volt, az emberek innen nézték a nemlétező forgalmat a maihoz képest.Néha egy Csepel teherautó elfordult a tejívónál, jeget és tejeskannákat hozott." Izsák" mindig nyitva volt ide küldtek rézgálicért a permetezéshez.A vasoszlopok láncokkal akkor is megvoltak .Sok más személyes emlék eszembe jutott.Kösz a képet.