Hozzászólások
A bejegyzésekhez érkezett hozzászólások összefoglaló oldala.
Alkalmazott szűrők
Aztán talán egy időgép sem ártana ... :)
Bajuszt fogok növeszteni...
A mostani Széchenyi tér helyén két nagy tó volt. Először a Domonkos-templom előttit töltötték fel két szakaszban 1827 után. Az így nyert terület fásításához járult hozzá gróf Széchenyi István. Majd a másik tó feltöltését követően 1850 körül az egész teret négy sorba rendezve keleti platánfákkal ültették be. Ez volt az első parkosítás. Nem bírta sokáig, mert a feltöltésnél mindenféle törmeléket, szemetet, stb. használtak. Ezért a képen látható második parkosításhoz teljes talajcserét kellett végezni. (SSz. 1983/1)
Ha jól rémlik, az első parkosítàsnál még gróf Széchenyi István is adományozott fákat. Az idézet az SVE első évkönyvéből való?
Kedves Sándor, titkon reméltem, hogy jön majd és segít nekünk megfejteni ezeknek a "lelenc" fotóknak a titkát. Örülök,hogy igazam lett, és nagyon köszönöm a segítségét. Azt gondolom, amint időm engedi, pontosítani fogom a kép aláírásokat, illetve azt hiszem érdemes lenne a teljes hozzászólást frissítés formájában a bejegyzésbe is bemásolnom, ahogy korábban is tettünk ilyet már, természetesen az ön nevének feltüntetésével.
"...parkosítás terveket Rosenthal bécsi kertész készítette, Blaschek soproni kertész a kivitelezést. A javított talajba gesztenye- és akácfákat ültettek, a szabad területekre füvet. Padokat is állítottak ..." Ez volt a második parkosítás valamikor az 1880-as években.
Az első két felvételt Finta Béla készítette (a negatívok a birtokomban vannak). A 3. és 4. felvételt is valószínüleg Finta készíthette, de ezek olyan események alkalmával készültek, amelyen több fotós is jelen volt.
A 2. felvétel időrendi sorrendben az 1. felvétel előtt készült.
A GySEV üzletigazgatósága (ekkor még így hívták) a háborús események következtében súlyosan megsérült. Ennek fotókkal kiegészített ismertetését a „GySEV kronológia“ 2020-ban megjelent, az 1935-1945. évek eseményeit tárgyaló III. kötete tartalmazza. Az épület északi frontjának mintegy 30 m hosszú, valamint a Csengery utca felőli szakasza olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy annak helyreállításáról a GySEV Rt. igazgatósága az 1946.10.08-i ülésén egyelőre lemondott. Az épület többi részét - a megmaradt rész tetőfedési munkálataival még 1946. folyamán végeztek - 1949.07.15-re olyan állapotba hozták, hogy az igazgatóság (ekkor már így hívták) Sopron város területén bérelt lakásokban/házakban működő osztályai visszaköltözhettek a helyreállított épületrész 50 irodahelyiségébe. Az újabb elképezések szerint a romos szárnyat földszintes változatban építik helyre úgy, hogy abban színháztermet alakítanak ki színpaddal, öltözőkkel, mellékhelyiségekkel és 204 főt befogadó színházteremmel. Erre - szerencsére - nem került sor. Ennek oka volt többek között, hogy a GySEV 1951. évi kvázi államosítása során többek között a MÁV-hoz került pályafenntartási tevékenység irányítására a Sopronban létrehozott MÁV osztálymérnökség, valamint a GySEV-MÁV elszámolások miatt felduzzasztott létszámú pénzügyi osztály az épületben ekkor rendelkezésre álló 57 irodahelyiség közül 27 igénybe vett. Ehhez jött még a politikai tisztek, a MÁV kerületi orvos által lefoglalt két-két iroda stb. Mindent összevéve, a GySEV szakszolgálatok számára az épületben összesen 17 darab egyablakos és 20 darab kétablakos irodahelyiség maradt. A GySEV igazgatóját és osztályvezetőket is beleértve ebben a 37 helyiségben kellett a GySEV igazgatóság 97 dolgozóját elhelyezni. A helyzeten csak a romos épületszárny teljes helyreállítása segített. A helyreállítási tervek 1953-ban készültek el. Az itt bemutatott (2. számú) felvétel 1954-ben készült és a már álló Mátyás király/Csengery utcai sarkot mutatja. Az épület helyreállítását Finta Béla sok fotón örökítette meg. Ezek egy része, ill. az épület helyreállításának története részletesen megtalálható a GySEV kronológia idén (2021) megjelent IV. kötetében.
Az 1. felvétel a már helyre állított (1954) igazgatósági épületi szárny állomás felé néző egyik ablakából készült feltehetően a FEP épület alapozási munkálatainak megkezdésekor.
Időrendben a 4. kép következik. A felvétel 1969.10.09-én a soproni GySEV állomáson készült. A magyar Közlekedési Múzeum és az osztrák Eisenbahn Museum kezdeményezésre az ÖBB és a MÁV történelmi gőzmozdonyokat cserélt. Az ÖBB átadta a Közlekedési Múzeumnak az osztrák Graz-Köflacher Bahn 674 pályaszámú (volt déli vasúti) mozdonyát (ez látható a GySEV-nél még csak próba üzemben lévő - ezért van még vörös csillag a motorkocsi homlokán - Rába-Balaton típusú motorkocsi mellett szemből). Cserében a MÁV az osztrák múzeumnak a MÁV 333,002 pályaszámú mozdonyát adta át az osztrák múzeumnak. A cserére és az ezzel kapcsolatos ünnepségre Sopron Délin került sor, amit utána a GySEV állomáson járműbemutató követett. Az itt bemutatott felvétel itt készült. Az átvett mozdony mögött különböző gőzmozdonytípusok állnak felsorakozva.
A 3. felvétel az állomás új Integra Domino 55 típusú, jelfogós rendszerű egyközpontos, váltó- és vágányfoglaltságos biztosítóberendezésének átadásakor készül(hetett)t (1979.10.17.). Az asztalnál a Trimmel „Szepi“, forgalmi szolgálattevő.
Az utolsó kép - egy tipikus Finta-fotó - a Sopron előtti ívben készült. A 424 sorozatú mozdony mögé kapcsolt kéttengelyes kocsisor olyan hosszú, hogy a képből jobb oldalt „kilóg“. A felvétel az 1960/1970-es években készülhetett.
Farkas Eszter hozzászólása az első kép kapcsán született honlapunk Facebookos oldalán: Méghozzá ekkor alapozták az ide épülő tiszti lakásokat. Ez a hely, ez az elhagyatott telek, a bombatölcsér körül burjánzó gaztenger, a megmaradt gyümölcsfákkal - volt a környék gyerekseregének, többek közt az állomással szemben itt még látható sarokház kis lakóinak (nekem és az öcsémnek is) a dzsungele, vadonja. Egyszerűen "Rom"-nak neveztük. Abba a bizonyos sarokházba főleg az erdőgazdaság és a erdészeti technikum mérnökeinek, tanárainak a családjait költöztették, a földszinten iroda és munkásszállás volt.
Az első 4 kép készülhetett 1958-ban, de a többi későbbi > a '60-as évek közepe. A Trabant 500 csak 1960-ban került gyártásba, exportra pedig később. A házakon már TV-antennák láthatók, a Várkerület járdáit már fénycsöves lámpatestek világítják, stb. A bástyagödör feltárása 1967-ben volt, akkor kapott téglakerítést ...
Nekem van róla 1939-ből egy vasárnap délelötti fotóm.... (ugyan a Hátulsó utcában születtem, de ebben a házban nőttem fel) A cégéres borozó helyén akkoriban valóban trafik működött, a jobb oldali szomszédban "Mezőgazdasági bolt" helyén hasonló profillal a Bedi féle "Mag és termény kereskedés " a bal oldalon a bisztró helyén a Wanek kenyérgyár egyik üzlete volt. A homlokzat legfelső ívelt részében egy stukkó és felirat diszelgett, amit a 70-es években történt műemléki felújitás eltüntetett. Ja, és az egyik földszinti ablak helyén édesapám üzlete nyilott.
Kedves György,
Nagyon köszönöm a precíz kiegészítést, biztos voltam benne, hogy ez „az ön posztja”. Megnéztem a táblát nagyításban valóban a likőrgyárra hívja fel a figyelmet, megmondom Önnek őszintén, nem tudtam, hogy ilyen gyár működött az Ötvös utcában. Úgy tűnik, a hírük eltörpült a többi nagy soproni rum- és likőrgyár mellett. Köszönöm, hogy az Ön segítségével sikerült még több információt megtudni az épületről.
Még egy kiegészítés.
Ha valaki a fotót kinagyítja a kapu bal sarka felett láthat még egy cégtáblát, amely a "Zollschan féle rum- és likörgyár"-at hirdeti. A tábla szerény mérete ellenére a tekintélyes forgalmú "üzem" a kapu mögött egészen a Torna utcáig húzódó keskeny udvar két oldalán lévő keverő- és raktár helyiségeket vette igénybe. Egykori létezésére a nyilasok lelkes zsákmányszerző napjaiban v.sz. óvatlanul összetörött eszenciás üveg kiömlött tartalmának átható császárkörte-vanília illata emlékeztetett még jó másfél évtizedig
Nagyon örülök a valóban 40-es évek beli fotónak,nem különben Horváth Péter Pál kiegészítésének. A fotó igazolja az 5 évvel ezelőtti hozzászólásomat a homlokzat sajátos díszítő elemeiről. A hozzászólás pedig felidézi bennem a valamikori dekoratív szépasszony ( nekem persze "Kasichnitz néni "), kézzel papírtekercsbe csomagolt 5-5 db Simphonia cigarettáit és persze a megbízásért számomra járó "negró cipőfűző" cukorkáját. Apró pontosítás: a Hoffer cukrászat, a kaputól balra lévő üzlethelyiségben nyílt, de csak 45 után. A kapu jobb oldalán, az idézett későbbi TRAFIK helyén a fotón még zárt üzlethelyiség ajtait Britschgi bácsi, első világháborús hadirokkant szokta gyümölcs-zöldség árusításra kinyitni, persze csak szezonban, mert akkoriban még nem hoztak a repülők télen paradicsomot Afrikából...
"dr. Kossow Gerronay Imre, a soproni Zita kórház igazgató-főorvosának, Sopron; " -Budapesti Közlöny, 1916. január (50. évfolyam, 1-24. szám)
A képen látható dohányárudát Kasichnitz Endréné vezette, ma borozó található itt. Balra Németh Ferenc cipész üzletét hirdeti a cégtábla. A kapu mellett a bezárt spaletták mögött volt Hoffer Ferenc cukrászdája, ebből lett később TRAFIK. (https://sopronanno.hu/bejegyzes/trafik-az-otvos-utcaban)
Ma a két utóbbi üzlethelyiség a borozó része.
Kedves György, nézze csak :https://sopronanno.hu/bejegyzes/az-otvos-utca-1-es-szamu-haz
Ez a kép jó lehetőséget arra is, hogy kissé jobban elmerüljünk a város egészségügyi intézményeinek múltjában. Erre valamivel alkalmasabb lenne ez a térkép: https://sopronanno.hu/archivum/terkep/1925, ahol a Kórház utcában 30-as számmal jelölve a városi üzemelésű közkórházat, míg a szomszédos Betegház utcában pedig 31-gyel jelölve egy magánkórházat láthatunk feltüntetve.
A városi üzemelésű közkórház 1796-ban egy korábban Lazaret néven emlegetett, 1633-ban épített pestiskórház helyén, részben annak kibővítésével épült fel. (Ez a Lazaret nevű pestiskórház járványok szünetében ideiglenesen, de azok megszűntével szegények betegháza volt.) A Lazaret épülete és berendezése azonban az 1790-es évekre már annyira elhasználttá és elavulttá vált, hogy a városi tanács úgy határozatára itt építik fel (a felszámolt Ikvahid és Balfi utca sarkán lévő Ispotály helyett) az új kórházat, mely itt 1919-ig, az Erzsébet Kórház elkészültéig, szolgálta a város betegeit.
A hivatkozott térképen a szomszédos Betegház utcában látható magánkórházat 1827-ben egy magán házban rendezték be, hogy cselédek és a segédek gyógyulását szolgálja. Csak azokat a betegeket vették fel, akik után betegegyesületi tagdíjat fizettek. Kezdetben a soproni magán betegápolda nevet viselte. 1917-ben hivatalosan is megkapta a Zita Királyné Kórház nevet. Az igazgató ekkor dr. Geronnay Kossow Imre, aki 1891 óta dolgozott ebben az intézetben. Ez a kórház lett később a Zita Otthon, ahogy azt a bejegyzés szövegében olvashatjuk.
(Frissített változat)
Ujjgyakorlatok, ha egy billentyű mellé ütnek, azért a dallam még szól: a város egyik szürke lakótelepének helyén egykor „egészségügyi központ” működött.
Móni kérésére a források:
• Különféle cikkek ispotály, kórház, járványok témában (SSz.)
• Zita kórházról először 1914-től van hír.(Oe.Z.)
• Zita kórház 100 koronát kap a kat. kör 1915-ben rendezett jótékonysági tea est bevételételéből. Ekkor dr. Kossow Imre (köri tag) a kórház vezetője. (Kat. Kör iratanyag SVL)
• A Zita kórház apáca nővéreinek kérvénye 1924. (Egyházkormányzati iratok, GyPL)
• A soproni szegény mesterlegények és szolgálók ápoló intézetének beszámolója 1846 (Kiadvány Budapesti Egyetemi Könyvtár)
• Deési Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban. Rövidítet formában letölthető: http://mek.oszk.hu/05100/05112/pdf/Daday_Mokorhazai.pdf)
Mivel a listánk itt is ott is hiányos, lehet kiegészíteni, és folytatni az ujjgyakorlatokat, amíg a dallam tökéletes nem lesz.
Frissítés:
• D. Szakács Anita: Fejezetek Sopron egészségügyének történetéből. (SSz 2019/3)
Köszönöm a kiegészítést. A dőlt betűs rész szerepelt a homlokzaton.
Annyi kiegészítés, hogy az iskola hivatalos neve akkor 403. sz. Pesti Barnabás Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola volt.
Köszönöm a kiegészítést.
A képen látható ház helyén János-lovagrend által a középkorban épített ispotályt nem szabad a mai fogalmaink szerit kórháznak elképzelni, mert elsősorban szegényház volt. Amikor 1796-ban a város egy új kórházat épített, (ezen a térképen https://sopronanno.hu/archivum/terkep/1911 Közs. kórh. megjelöléssel) a régi ispotály megszűnt, a házat a templommal együtt elárverezték.
A Halász utca és a Hegy utca sarkán álló épület udvara volt egykor. A jobb oldali két épület a Hegy utcára nézett, homlokzatuk a - https://sopronanno.hu/bejegyzes/tel-a-hegy-utcaban - képének bal oldalán látható. A házcsoport 1973-as lebontása után itt épült meg a 403-as szakmunkásképző új épülete ...
A fotó a Halász utca 13. udvarán készült ...
ÉN köszönöm, hogy eljuthatott hozzánk az anyag.
Köszönjük Mónika!
Mindig jóleső érzés, hogy munkád, munkánk, nem vész el!
Mindig lesznek, akiknek ez értéket, élményt jelent.
Külön köszönet, hogy a YT csatornámat népszerűsíted, bár a Kari bácsi filmjének minősége már kissé túlhaladott.
Sümeghy Józsi bácsival keverték Jenő bácsit. Szerintem akkoriban a Jenő bácsi jóval fiatalabb volt.
Ezenkívül az Erzsi néni nem Strompf, hanem Stromp Erzsébet volt :) Meg Pratscher Miska bácsi, helyesen, legalábbis én így tudom :)
A kedves őrház kicsit magasabb rangú: jellegzetes, emeletes váltókezelő torony. Az állomás mindkét végén találunk egy ilyet, sajnos eléggé leromlott állapotban, innen irányították a pályaudvar forgalmát ...
A másik érdekesség, hogy külön sorompó volt mindkét gyalogátkelőnek!
Ezzel én is így vagyok...de felkutattam és igaznak tűnik a szóbeszéd.
Nekem is úgy rémlik, mintha lett volna ilyesmiről szó. Bár nagyon régen olvastam erről, lehet, hogy ideje lenne felfrissíteni az emlékeimet.
Kedves Miklós, köszönöm a precíz kiegészítést.
Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam, hogy a kórház építésekor sem volt idegen a "panamázás", mai nevén korrupció fogalma. Állítólag a telek értékesítésekor volt valami kis részrehajlás a város vezetőinél, mert átnyomták a dolgot, pedig sokan a vasút zaja miatt ellenezték a helyszínt. Nem olvastam utána, csak hallomásból tudom.
De mégis igaznak tűnik: 65-72 oldalak
http://epa.oszk.hu/01900/01977/00177/pdf/EPA01977_Soproni_Sz...
A szörnyűséges nevű "Erdőbányászati mérnöki műegyetem" sohasem létezett.
1934. június 2: az 1934. évi X. törvénycikk alapján létrejött a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, amely a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Ettől kezdve a képen látható épületben teljes nevén a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Kara működött.
A háttérben először a tornaterem épületének sátorteteje látszik, ami mögött rögön az akkori Soproni Vasárugyár RT. (majd ELZETT) épülete bújik meg. Gyerekkoromat az azzal szemben álló lakóházban töltöttem. (Erzsébet u. 19) Érdeklődő fiúként élénken követtem a gimnazista leányok szabadban végzett gyakorlatait, ami miatt, olyan 10 évesen, beleszorult az intézet kovácsolt vas kerítésének rúdjai közé a fejem. Nem volt könnyű a szabadulás, de hát, mindennek ára van...
Mindig ez jut eszembe a kép láttán:
"Dinnye szezonban, az árusok minden nap ott voltak, így nyári estéken finom dolog volt a zsebkésünkkel a dinnyeevés...ültünk a kirakó asztalokon és semmi gondunk nem volt."
Részemről semmi bántót, sértőt nem állt módomba megosztani, Bausz atyát szeméjesen ismerve, a saját tapasztalatomat írtam le, vele kapcsolatba.
Azt gondolom, a hozzászólás jellege mindegy, mindaddig, ahogy ezt Györgynek is írtam, az nem sért meg valakit, valakiket. Így egyelőre nem látok arra okot, hogy a beszélgetésüket törölni kelljen.
Kedves György, nem gondoltam rá, hogy törölni kellene a hozzászólást, amíg nem sérti valakinek az érzéseit, addig azt gondolom, maradhat.
"Valóban, igazi 'béke pap' volt."
- erre a mondatra reagáltam azért, mert ez egy helytörténeti fórum és a történeti hűség a fogalmak tisztaságát is igényli.
A "béke pap" ugyanis nem "békepap", lásd például itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9kepapok_Magyarorsz%C3%A....
A besúgás megítélése erkölcsi kérdés. (Jelzem, én nem állítottam, hogy személy szerint Bausz besúgó lett volna.)
"... ma sokkal több egyházi személy jelent(het), mint annak idején."
Attól tartok, hogy ez a kijelentés a politikai rendőrség (AVO, III/III) fogalomkörében értelmezve rágalomnak minősülhet, ha nem bizonyított.
Nem tisztem eldönteni, hogy az ilyen tartalmú hozzászólások erre a fórumra valók-e.
Érdekes, nekem a Békepap egészen mást jelentett, akkoriban és ma is. Hiszen a 70 es években a különböző felekezetek között nem volt szokás az " átjárás " Ő egy az Istenünk elvet vallva bizony az Evangélikus és a Református gyülekezet rendezvényein gyakran megfordult. Azokban az években aki nem volt a Hazafias Népfront tagja, bizony nem maradhatott a helyén. De ugye, az egyház érdeke volt minden bizonnyal a szeme előtt. Mert ugyan lazítottak a megfigyeléseken, de azért mindent tudtak rólunk. Én nem rovom fel, ha jelentett. Nagyon sok ember zsarolható volt, ezért kénytelen kelletlen tette amit elvártak tőle. Ha a rokonok nem is, az emberek szerették. Bár az ikervári rokon csak szeretettel beszélt róla. Utólag lehet ítéletet mondani! De a negatív ítélet nélkül kijelenthetem, ma sokkal több egyházi személy jelent ( het ) mint annakidején. Csak ma meggyőződésből teszik, akkor sokan kénytelenek voltak. ( Mónika, ha gondolja törölje a hsz. mat, ha úgy érzi nem tartozik a kor jellemrajzához )
Úgy tűnik, tényleg jó humora volt.
A hatvanas években a Kökény zongoristával már a Szinész zenélt (dobolt ) rajtam kívül sokan nem tudták a hivatalos családi nevét, csak így ismerték " Szinész ". Balogh Sanyi amikor " Hubertus " megnyílt ott játszott egy zongoristával , egy alkalommal mivel jól ismertük egymást beszálltam helyette két menetre zenész körben ezt így mondtuk, Egyébként mint focibíró vezetett járási bajnoki meccseket is.
Egyébként ő soha nem tartozott a Szt György templomhoz, az Orsolya templom plébánosa volt
Szállóigévé vált mondásai: Egyszer mindenki meghal,még talán én is
Én rákban fogok meghalni! Vacsorákba!
Esküvőn: Kedves ifjú pár! Amit eddig bűnben csináltatok,ezentúl kötelező lesz!
Jó humorú,kissé enyveskezü pap volt,párszor lebukott az ABC-ben,de mindig elnézték neki!
Köszönöm szépen ismét.
Nemet szöveg/deutscher Text:
„Liebes Schwesterlein!
Wie geht es dir? Hoffent-
lich gut! Ich bin
gesund. Hier schicke ich ...“
Institut - 9.III. 1907 - Kapelle
Az oltárterítőn ez szerepel: „HERR DEIN WILLE GESCHEHE“
"...biztatja az ökröket hogy „Heissz umma!“ - "Heiß umma" = nach links!, vagyis "Balra"!
Én is ide jártam hittanra, 1979-ben voltam elsőáldozó. Ha visszagondolok, a hittanterem jut eszembe először, aztán pedig az, hogy mekkora csoda volt, ha felmehettünk az orgonához. Nagyon szép emlékeket őrzök azokból az időkből.
János Atya alatt a felső sorban harmadikként én lennék, öltönyre sajnos nem volt pénzünk. Több osztálytársam is van a képen, akik a Petőfi téri Általános iskolába jártak. Valószínűleg két vagy több hittanos csoport lehetett, mert velünk nem János Atya, hanem Fejes László Atya foglalkozott, aki a képen a jobb felső sarokban látható. Igen jó humorú, karizmatikus ember volt, sajnos igen fiatalon elhunyt, ha jól emlékszem 1981-ben. Az öreg templomra, 300 éves bútoraira, a hittanórák hangulatára az odavezető sejtelmes sikátorokra (egyik a vasalóház helyén) a mai napig szívesen emlékszem.
Gondolatok honlapunk Facebook oldaláról:
A Végfordulat és német neve: Rückherzu, az utcának kinéző Ógabona tér, a hídnak elsőre ki nem néző Ikvahíd (Spitalbruck), az utcaként számozott Deák tér és a Tökönlőtt a kedvenc sopronikumaim, amiket szoktam mesélni. A vasúti érdekességek közül már sokat elbontottak az elmúlt tíz évben, de a Batsányi zöldségesbódé poén még. - Capras David
Gagarin játszótér(Ókai u.), Paplak (Orsolya tér), nagy ABC -Palaczkné Németh Henrietta
Dómtemplom- Szent György-templom Németh Lajos
"Hatcsöcs”-Három lánytestvér borkimérése volt a Rákóczi u.-Hátulsó u.- Iskola köz sarkán. Gyurátz Edit
A bècsi utcai templom nekünk Jozefinum-templon volt- Leeb Anikó
Jézus Szíve plébánia - Szürkék - Giczy Katalin
És néhány saját: régi piac, Bolondvár, Szilvavár, piros kör.