Dahner Samu

A soproni városi kertészet főkertésze volt, a Városszépítő Egyesület választmányi tagja, a 'Virágos Sopron' mozgalom elindítója, városunk parkjainak és köztereinek fáradhatatlan csinosítója.

Dahner Samu 1874.február 17-én született Sopronban. Édesapja derék, megbízható postai kézbesítő volt, édesanyja egyszerű poncichter-leány. Már gyermekkorában rajongott a virágokért, s iskolai elvégzésé után tanoncnak állt a városi kertészetbe. ahol 1889 és 1894 között már mint segéd dolgozott. Ezután egy évig a gráci kereskedelmi kertészetben gyarapította tudását és gyűjtötte szakmai tapasztalatait. A katonaévek letöltése után elvégezte a kertészeti szakiskolát, majd két világhírű helyen, a bécsi Rothschild-kertészetben és a schönbrunni park kertészetében dolgozott. Itt sajátította el a korszerű kertészművészet magasiskoláját. 1912-ben hazatért Sopronba, és hamarosan a városi kertészet élére került. Ezt követően negyven éven át volt szülővárosa főkertésze. Élete nagy műve az Erzsébet-kert megszépítése: ő volt a park nagyrészt máig is megőrzött - francia és angol kerti szakaszainak megalkotója.

Dahner a maga virágfantáziaival átvarázsolta a Széchenyi teret és a Deák teret, rózsaligeteket ültetett a Bécsi domb lankáira, és sok-sok kilométert kitevő fasorral szegélyezte a város utcáit. (Ő végezte többek között az Alsólővérek szép utcafásításait is). A kopár tűzfalakat - ahol lehetett -, zöld futónövényekkel takarta el. Kezdeményezésére indult el a „Virágos Sopron' mozgalom, amelynek nyomán mindmáig a muskátlis ablakok és a muskátlis láda maradt a soproni utcák meghatározó virágdísze. Tevékenységével a város üdülőhelyi, illetve idegenforgalmi keresettségének egyik fontos előfeltételét teremtette meg.

Dahner a Városszépítő Egyesületnek olyan szerény, de múlhatatlan érdemű tagja volt, aki az eszével, szívével és két keze munkájával a valóságban is megszépítette szülővárosát. 1957. június 27-én hunyt el Sopronban. Mellszobra vagy emléktáblája odakívánkozik az Erzsébet-kertbe, amelyet - növényritkaságaival, mesterien tervezett virágágyásaival, romantikus fasoraival és hangulatos sétaútjaival - az ő keze munkája tett országos viszonylatban is híressé.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor