Dr. Farádi Szilvásy Márton

Sopronban született 1853. május 27-én, Szilvásy Márton terménykereskedő elsőszülött fiaként. Anyja neve: Fürst Ludovika. Keresztszülők az evangélikus anyakönyv szerint: Fürst Károly ügyvéd és Pilat Ludovika hajadon. A bencések helyi gimnáziumában érettségizett, majd önkéntesi évét az 5. Rédey huszárezrednél szolgálta le. Tiszti vizsgája kitüntetéssel sikerült. Bécsben beiratkozott a jogi egyetemre, s azt elvégezve, ott doktorált le. 1873-ban ismét egyenruhát öltött, s mint tartalékos hadnagy 1878-ig részese volt a boszniai okkupációnak. Vitézi tetteiért a tiszti érdemkereszttel tüntették ki.

1881-ben Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát, s frissen szerzett oklevelével Sopronban nyitott ügyvédi irodát. Ez év június 15-én vette feleségül a vele egykorú Lenck Augusztát, a dúsgazdag [Lenck Sámuel] kereskedő lányát. Az asszony azonban 1896. február 15-én, szívgörcsben, meghalt.

Tíz évig Sopron vármegyének tiszti ügyésze, haláláig tagja a város törvényhatósági bizottságának. A szabadelvű pártnak 15 évig jegyzője, majd 1900-tól 1906-ig elnöke. Ugyancsak elnöke lett a Nemzeti Munkáspárt helyi szervezetének. A Millennium ünnepségeiből is kivette a részét. Szó volt arról, hogy — negyvenhárom évesen — beválasztatja magát a város lovasbandériumába. Királyhűsége jutalmául 1911-ben a királyi udvari tanácsos címmel tüntették ki. 1901-ben újra nősült. 23 éves második felesége — Kulla Berta Janka — osztrák volt ugyan, de férje kedvéért egy év alatt megtanult magyarul.

Jó szónok, színes egyéniség, tevékeny közéleti ember volt. Természetes, hogy nem maradhatott távol a Soproni Kaszinó Egyesülettől sem. 1899-től igazgatójává választották. A Kaszinó történetírója megállapítja, hogy ő tette naggyá és virágzó intézménnyé az egyesületet.

Az 1905. évi országos politikai viharok Sopront sem kímélték. A darabont-kormány elleni tiltakozásul szabotálták az új főispán beiktatását. A nemzeti ellenállás következtében Baditz beiktatásán a megyénél csendőrök védelmében mindössze 13-an, a városházán a katonaság sorfala mögött 35-en voltak jelen. Utóbbi helyre kocsin és díszmagyarban érkezett Szilvásy. Ez nagy bűnnek számított volna, ha nem ismerték volna a 67-es alapokon álló Szilvásy szilárd kormányhűségét és Tisza István, valamint az uralkodó melletti mindenkori kiállását.

Nem csökkenő népszerűségének bizonyítéka volt, hogy szellemessége, derűs humora és kedves egyénisége révén a Kaszinó Egyesület 1906. évi közgyűlésén ellenfelén nagy győzelmet aratott. Ennek ellenére a békesség érdekében lemondott. 1914-ben azonban újra megválasztották. Most már maradt is posztján.

Nagy vadász volt. Társaságának, a Hubertusz vadásztársaságnak fából összeácsolt vadászlakát a Dudlesz-erdőben 1915-ben felajánlotta a Soproni Városszépítő Egyesületnek. A vételár kedvező volt, megvették. A gondok hamar jelentkeztek. Többszöri átépítés után téglaépületet emeltek, amely — mivel a határon volt — a második világháború után nem maradhatott meg.

Szilvásy nemcsak a vadászatban jeleskedett. Megalapította a soproni Lövészegyletet is. Sportember lévén, megszervezte a Fertői Csónakázó Társaságot. Szabályzata 1884-ben készült el, nem sokkal később a Vitorla Verseny Szabályait is sokszorosították. Az egyik vitorlás kalandos kipróbálását az Oedenburger Zeitung cikke örökítette meg (de Szilvásy is megírta később). Ebből értesülünk arról, hogy úszni tudásával sikerült a felborult hajóhoz halászokat segítségül hívni. A vitorlás-élet a Halászkunyhó előtti vizeken zajlott, amíg volt elég víz a tóban. Az első versenyt — osztrák és magyar hajók részvételével — 1884-ben tartották meg. A közönség a vetélkedést a Halászkunyhó melletti Tóverandáról nézte végig. Ez Printz Ferenc tanácsnok kezdeményezésére épült fel. A tanácsnok, mivel nem kért az építkezéshez előzetes hozzájárulást, a városi közgyűlésen megrovásban részesült, bár Szilvásy igyekezett megvédeni.

Elnöke volt a Soproni Dalfüzérnek is. Szilvásy 1918. március 30-án még elnökölt a Kaszinóban, másnap ugyanott rosszul lett, hazaszállították, s 4-én meghalt.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt.