Gensel János Ádám

A XVIII. szazad első felének jeles polihisztora volt; a kuruc háborúk és a nagy pestis járvány idején Sopron főorvosa. a fitoterápiás gyógyítás lehetőségeinek kutatója, a műszeres meteorológiai megfigyelések hazai úttörője

1677. október 26-án született Sopronban Gensel Kornél patikus polgár és Zuanna Judit gyermekeként. Az Evangélikus Líceumhan tanult, majd beiratkozott a jénai egyetemre, ahol filozófiát és teológiát hallgatott. Érdeklődése azonban csakhamar az orvosi pálya felé fordult. 1695-ben Páduában az orvostudományi kar hallgatója lett. Nagy ambicióval készült hivatására, már 22 évesen tanulmányt írt Aegrumm ischuriam laborentem exhibiens címmel. 1793-ban az orvostudományok és a filozófia doktorává avatták.

Hazatérte után előbb Kismartonban, majd Sopronban működött mint gyakorló orvos.

1709-hen nevezték ki Sopron város tiszti orvosává, 1710-ben elnyerte Vas és Sopron megye főorvosi tisztét. Kora híres és keresett gyógyásza volt; 1712-től mint az Esterházyak es a Széchenyiek udvari orvosa működött. Jelentős tudományos munkásságát a külföld is sokra becsülte. Eredményei elismeréseképpen felvették az erfurti Academia Naturae Curiosorum tagjai sorába. 1714-ben a berlini tudós társaság tagja lett.

Szerteágazó tudományos munkásságot folytatott. A füvészét iránti olthatatlan szeretetét még az édesapjától örökölte, s botanikai ismereteit az orvostudomány területen is hasznosította: szakszerűen kutatta a növényekkel való gyógyítás lehetőségeit. A változatos témájú tanulmányok zöme az „Ephemerides-ben es az 'Observationes Naturae Curiosorum'-ban jelent meg. Járványtani kutatásokat is folytatott; első kezdeményezője volt Sopronban a himlőoltásnak.

Hazánkban ő végzett elsőként műszeres meteorológiai vizsgalatokat. Műszereivel éveken át napjában többször is elvégezte az aktuális méréseket. Az időjárás és az éghajlat tényezőit vizsgálva, rámutatott a csapadék, a szél, a hőmérséklet változó értekéi és a betegségek előfordulása között jelentkező összefüggésekre. Megfigyeléseivel - korát messze megelőzve - a mai biometeorológia és bioklimatológia útját egyengette.

Gensel János Ádám mint közmegbecsülésnek örvendő polgár élte le életét szülővárosában, ahol 1720. augusztus 31- én hunyt el.

Halála után nimbusza csak tovább nőtt, mikor kiderült, hogy egész tekintélyes vagyonát jótékony célokra hagyta. Az evangélikus imaházra és a Szent Mihály templomra 100-100 dukátot hagyott; 26 000 Ft tőkét ajándékozott alapítványi célokra, melynek kamatait török fogságban sínylődő magyar rabok kiváltására, soproni özvegyek, árvák és tűzkárosultak megsegítésére, valamint jogi és orvosi pályára készülő tehetséges diákok ösztöndíjara szánta - tekintet nélkül azok vallási hovatartozására. Külön összeggel támogatta a bécsi természettudományi akadémiát.

1948-ig utcája volt Gensel János Ádámnak Sopronban. A politikai elvakultság és a tudatlanság eltüntette az utcanév táblákat. Kései jóvátételként az Országos Meteorológiai Szolgálat 1974-ben domborművet állíttatott tiszteletére a kuruc-dombi szélmalom épületében. 1991 óta pedig egykori szülőháza - a mai Patikamúzeum - falán bronzplakett és márványtábla örökíti meg emlékét.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Gensel János Ádám nevét az említett emléktáblák mellett 1997 óta ismét utca őrzi Sopronban, az Ágfalvi úti lakóparkban. 1948-ig a mai Lenkey utca viselte a nevét.