Hummel Kristóf

A „kettős egyéniségű” emberek korában — a reformáció tanainak és a katolikus hagyománynak kettősségében — élt kitüntetett életet városunkban Hummel Kristóf. A vele kapcsolatos első dátum 1531, amikor idegenből jőve, a megüresedett iskolamesteri állást foglalta el. Elődjét akkor választották be a belső tanácsba. A Házi Jenő olvasatában Reisch (Reuss) János nevű polgár (1528) 1531-ben belső tanácsos, később városbíró, majd polgármester. Hummel is nagyjából ezt az életpályát járta be. Két évig tanította a gyerekeket, akkor elvette feleségül Bauer László kereskedő dúsgazdag özvegyét, Benignát. A műveltsége révén már eddig is tisztelt férfiút belső tanácsosnak jelölték, ami belvárosi háztulajdont feltételez. Egyelőre azonban csak külső tanácsosi rangot ért el, ám 1542-ben végre beválasztották a patríciusok közé. Sőt 1553—1557-ben és 1560-ban a polgármesterséget is megszavazták neki. Könyvszeretetére jellemző, hogy a városplébános ráhagyta könyvtárának felét. Egyes jelek szerint kereskedéssel is foglalkozott.

Felesége 1560. augusztus 12-én végrendelkezett, ennek a végakaratnak a kihirdetése pedig november 22-én történt meg. Hummel még Benigna halála előtt megszövegezte végakaratát, Benignát téve meg általános örökösévé. Ennek a testamentumnak Hummel által írt végső formája 1562-ben keletkezett, tele idegen kéz javításaival. Többek között a Benigna nevet is kihúzták belőle. A hagyaték rendezése évekig elhúzódott, részben talán azért, mert Hummel főleg a két egyház között osztotta el tekintélyes vagyonát, és az akkor már a lutheri tanokhoz húzó városi vezetőség magának akarta azt megtartani.

Fiú utódja nem maradt, viszont ő nevelte fel János nevű testvérének fiát, Zsigmondot. Ugyancsak volt egy nevelt lánya is: Barbara. Még egy nő, Magdaléna, mint Hummel második felesége szerepel a hagyatéki leltár bevezetőjében.

Ha csak ennyi az érdekesség Hummellel kapcsolatban, talán nem érdemelné meg kitüntető figyelmünket. A néhai iskolamester máig ható jelentőségét egy kertecske hibásan értelmezett sorsa adja meg. Már az 1610-ben kezdett Faut-féle krónikának 1557-re vonatkozó bejegyzése arról tudósít, hogy Hummel 1557-ben a Pflaszter feletti iskola építésére adományozta kertecskéjét. Pontosan: „Felépült a latin iskola fenn a Pflasteren (Am Pflaster egyenlő a mai Jégveremmel), kiváltképpen Christoph Hummel polgármester úr, egy tanult úr ösztönzésére, melyhez az előbb említett úr a saját kertjét ajándékozta.” Ezt az állítólagos cselekedetet 1867-ben Müllner Mátyás, az evangélikus Líceum igazgatója úgy értelmezte, hogy Hummel az evangélikusok latin nyelvű gimnáziumának felépítője volt. Tehát a Líceum 1867-ben éppen 300 éves lett volna. Ezt a megállapítást Payr Sándor azzal toldotta meg ünnepi versében 1907-ben, hogy az egykori polgármestert a soproni reformáció atyjának nevezte. Nos az eredeti irat gondos tanulmányozása mára azt az eredményt hozta, hogy a kertecskét az átépítés alatt álló katolikus kisiskolához csatolta, nem a polgármester, hanem a városi tanács 1569-ben, amikor Hummelt már régen eltemették. Ez olvasható a hagyatéki leltárban: „Az iskola melletti kertecskét az iskolához adtuk.” Idézi Kovács József László a Soproni Szemlében. Az érintettek vitatják a megállapítást. Tudjuk, a legendák sokáig élnek.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt.