Kónya Lajos

Kossuth-díjas költő, „Sopron egyik leghűségesebb barátja.' Költői útján elindító atyai jó barátja, Becht Rezső írta róla: „Ő is azoknak a soproniaknak egyike volt, akik ugyan nem Sopronban születtek, mégis ezt a várost érezték szellemi szülőjüknek, nevelőjüknek, ültetőjüknek, képességeik kibontójának. Ide kapcsolódott minden idegszálával, idevágyott hűséges természete minden melegével.
Ide tért vissza küzdelmes élete folyamán meg-megpihenni, friss alkotó erőt és vigaszt meríteni Sopron nekem a Pihenőkereszt - vallja egyik versében”.

Kónya Lajos 1914. november 2-ám született Felsőgallán, és 1972. július 13-án hunyt el Budapesten. Apja szabósegéd volt, aki a világválság idején családjával kivándorolt Franciaországba. A visszatelepedés után a fiatal Kónya Sárváron végezte el a polgárit és Sopronban az Evangélikus Tanítóképzőt. A soproni négy esztendő Kónya életének első nagy fordulópontja volt: itt, a város sok évszázados kultúrájában találta meg azt a táptalajt, amely tehetségét szárba szökkentette, s itt találkozott azzal a puritán protestáns erkölccsel, amely a kétes siker éveiben sem hagyta megszédülni, s a mellőzés éveiben sem engedte összeroppanni.

Első verseskönyve, az Úti sóhaj, Sopronban jelent meg 1936-ban. A verseket a költő maga illusztrálta linómetszetekkel. Elsőként Erdélyi Tibor, a költő főhadnagy írt a kötetről a Soproni Hírlapban. A Soproni Szemlében pedig maga Becht Rezső ünnepelte a „gordonkahangú' fiatal költőt. S végül - mindennek koronájaképp - Csaba József adja Kónya kezébe a Választ, benne Forgács András elismerő kritikájával.

Kónya 1937-ben képesítőzött. Egy év katonáskodás következett, majd tanítóskodás egy bányász falucskában. De már készülődött a világháború forgószele... „Édes Erdély itt vagyunk' - énekelte Kónya 1940 őszén a kolozsvári bevonulókkal, de 1942-43 telén Voronyezsnél, a Don kanyar poklában élte meg a II. Magyar Hadsereg pusztulását.

A világégés után újjászületést remélt. Elérkezett élete második fordulópontja. A tiszta hitű költő számára az új éra nem a hazárd vállalkozást, hanem a feladatvállalás lehetőségét jelentette. Egymás után láttak napvilágot kötetei, a Hazug éjszaka, a Szegény emberek, a Honfoglalók. Siker és elismerés kísérte pályáját 1950-ben a Fények a Dunán, 1953-ban a Bányászlámpák c. verseskönyvéért kapott Kossuth-díjat. Közéleti karrierje is magasra ívelt: oktatásügyi miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, majd az Írószövetség főtitkára lett.

Álmaiban keservesen csalódott. Nem 1956 októbere ébresztette föl; már korábban meghasonlott azzal a hazug világgal, ahol a tiszta eszmék és a vérmocskos gyakorlat ellentmondásai közt őrlődött a lelke. A forradalom bukása után elérkezett pályája harmadik és egyben utolsó szakasza: a félreállítás és a mellőzés időszaka. A miniszterhelyettesből középiskolai tanár lesz, a főtitkárból segédkőnyvtáros. Az életmű azonban mindennek nem látta kárát. A megszenvedett katarzis, a megtisztulás évei következtek. A „hűséges szegénység ” szava szólalt meg megújult erővel Kónya műveiben. Hej hóra termett idő! c. háborús naplójában izzó drámaisággal eleveníti meg a háborúba hajszolt kisemberek tragédiáját. Az ő könyve emelt szót először 1956-ban - már jóval Nemeskürthy előtt - az „eladott hadsereg' becsületéért Az utolsó korszakhoz tartoznak legérettebb verseskőnyvei is, mint a jelképes című Aszú, az Emlék és intelem vagy a Hazai táj. Ez utóbbiban külön ciklust, huszonöt verset szentelt Soproni harangok címen a felnevelő városnak. - Halála után egy évvel, 1973-ban jelent meg életrajzi regénye, a Soproni évek, amelyben felidézi ifjúságát, az útnak indító várost, amely számára holtáig az 'álmok és emlékek tündöklő szelencéje' maradt. Egykori tanítóképzős társai márvány táblát állították a hajdani diáktanyája helyén épült ház falára, hirdetve azt az időtlen üzenetet amit Kónya Sopron falai között tanult meg:' .. e rettentő egű tájon semmi sem tart meg, csak a mű.'

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kónya Lajos emléktáblája a Győri út - Semmelweis utca sarkán álló ház falán, a Semmelweis utcai homlokzatán állít emléket a költőnek.