Mohl Adolf (1855-1939)

Felmenői a burgenlandi, egykor Sopron megyei Nyékről származnak. Édesapja Mohl Ignác Lövőn születik, mint több őse a tímármesterségben jeleskedik. Mohl Adolf, 1855. február 22-én születik Lövőn. A család tekintélyes háza Lövő központjában van. Jellemző a családra a puritánul megvalósított jelmondatuk: 'Nincs az a kevés, ami elég ne lenne, nincs az a sok, ami el ne fogyna.' Elemi iskoláit Lövőn járja, majd Sopronban tanul német nyelvű iskolában, ahonnan a soproni bencés főgimnáziumba kerül. Tanulmányait a Győri Papnevelő Intézetben folytatja. Ekkor spirituális és tanár a papneveldében unokabátyja Mohl Antal, a későbbi címzetes szerbiai püspök. Mohl Antal, aki a spirituális és történeti irodalom terén ismert alkotó, püspöki titkárként is segíti unokaöccsét a papi és írói pályáján egyaránt. Későbbi „Ex Libris” - ükön együtt láthatók, Antal, mint álló, Adolf, mint ülő alak, írás közben, hátuk mögött zsúfolt könyvespolc, benne a tímárok címere utalva a család évszázados mesterségére, a könyvek pedig tudományos munkásságukat idézik. Az „Ex Libris” felső részén Jézus Szíve ábrázolás, a félkörös felirat pedig 'Neque aerugo, neque tinea corrumpit.' (Sem a rozsda, sem a moly nem okozhat kárt a könyvekben felhalmozott szellemi tőkében, a tudásban). Antal könyvtárát a keszthelyi karmelitákra Adolf pedig a győri káptalani könyvtárra hagyományozza.

Mohl Adolfot 1878. július 9-én szenteli pappá Zalka János püspök, a győri székesegyházban. Újmisés szentképén a Zsolt 83,5 igével hirdeti: 'Boldogok, kik a Te házadban laknak, Uram! Örökkön örökké dicsérnek tégedet.' Püspöke Kismartonba, a Szent Márton plébániára helyezi káplánnak. Itt káplántársa Giesswein Sándor, a Szent István Akadémia későbbi alelnöke.

Édesanyja halála (1884) után költözik hozzá Julianna húga, aki későbbi állomáshelyem a háziasszonyi teendőket ellátja. Püspöke 1885-ben kinevezi Loretto plébánosává. Lorettói munkásságának csúcsa a kegyhely 250 éves évfordulója. Erre az alkalomra jelenik meg a kegyhely történetét feldolgozó tanulmánya.

1896-ban Zalka János kinevezi az Eucharisztia Társulat egyházmegyei elnökévé, 1902-ben pedig Tata plébánosává. Munkássága nagyrabecsüléseként püspöke 1910-ben a Szent Péter és Pálról nevezett címzetes tatai apáttá, 1916. február 28-án pedig Ferenc József király a társaskáptalan őrkanonokjává avatja. Alig egy hónap múlva püspöki megbízás alapján már Sopronban találjuk. Először a Voss-árvaházban működő nővérek, az Isteni Megváltó Leányainak, a Szent Orsolya-rendi és a sopronbánfalvi karmelita apácáknak gyóntatója. 1907. augusztusától az orsolyiták iskolájának püspöki biztosa, majd a zárda házi igazgatója. 1918-ban az „Új Élet” című lap cenzora. 1921-ben a Szent György plébánia vezetését bízzák rá. A komoly világháborús károkat szenvedett templomot és intézményt az anyagi ügyek racionalizálásával rendbe hozza, a hitélet megújításának csúcspontja az 1925. augusztusában rendezett soproni katolikus napok. A kaszinóban Mohl Adolf a rendezvénysorozatot a következő szavakkal nyitja: 'A soproni katolikus nap mai seregszemléje Sopron megye katolikus életének hatalmas, életerős szívdobbanása.' Mohl Adolf ezzel a nagyszabású rendezvényével búcsúzik Soprontól. Fetser Antal püspök 1925. június 24-én soproni éneklőkanonokká, 1926. május 11-én a pápai főesperesi szék és javadalom adományozásával győri székesegyházi kanonokká emeli.

1938-ban papságának 60. évfordulóját ünnepli. Gyémántmiséjét Lövőn mutatja be, majd hívők és rokonok sokasága előtt Sopronban. Megkapja a pápai prelátusi címet. Még ez évben végrendelkezik, saját kezűleg megírja gyászjelentését. 1939. április 15-én visszaadja életét Teremtőjének. Breyer István győri püspök búcsúztatja, temetése rendelése szerint Lövőn történik.

Tudósként elsősorban a helytörténeti irodalmat művelte. Sopronban írt művei közül 'A soproni Szent György plébánia rövid története' kiemelkedően jelentős. Szerkesztőbizottsági tagja a Soproni Szemlének.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor