Muck Endre

'A soproni erdők atyja' nem soproni. A Szudéta-vidéken született 1851-ben (ne feledjük, hogy akkor ez is az osztrák birodalomhoz tartozott, mint Magyarország, s benne városunk). Pályázat útján került hozzánk. A város 7000 holdnyi erdőtulajdona - számos jelentés szerint - leromlott állapotban volt, ezért mielőbb korszerű gazdálkodást kellett bevezetni. Ehhez pedig szakemberek kellettek.

Az erdészeti bizottmány és a város magasabb vezetősége első lépésként az addig évenként választott erdőmester állását kinevezéshez kötötte. 1873-ban ez az állás megüresedett. A pályázatot Scherffel Róbert főerdész nyerte el. Javaslatára kibővítettek a személyzetet és ismét pályázat útján vették fel próbaidőre a rangban harmadik helyre Muck Andrást (későbbi iratokban már Endreként szerepel). Az alacsony, pörge bajszú. magyarul nem tudó fiatalember lassan haladt előre a hivatali ranglétrán. Ahhoz, hogy véglegesen itt maradhasson, természetesen meg kellett szereznie a magyar állampolgárságot, majd az erdészeti szakvizsga letétele következett. Újabb pályázaton jut feljebb, lesz most már végig erdőgondnok. Tevékenysége révén háttérbe szorította mindenkori feletteseit, s joggal tulajdonítják neki a város erdeinek rendbehozatalát, a fenyők telepítését, sétautak létesítését.

1886-ban készíti el a soproni erdők első üzemtervét, a rendszeres erdőgazdálkodás alapját. Erre a várost törvény is kötelezte. A fenyvesítés határokon túli divatjának meggyőződéssel vált kővetőjévé. A Soproni-hegységet eredetileg lomboserdó borította. Már 1881-ben a Várhelyen és a Kecske-patak mentén ültetett főleg erdei-fenyőt és lucfenyőt, de azért a lombcsemeték kiültetését sem hanyagolta el. Hogy az arányokat érzékeltessük: 1910-ben 229 000 lucot, 94 000 erdei-, illetve feketefenyő csemetét, 6000 db jegenyefenyőt ültettek el és 80 kg jegenyefenyőmagot vetettek el 165 000 darab lombcsemetével szemben. A tölgy változatait is alkalmazta, máig látható eredménnyel. Mindezt leginkább soronként váltakozó elegyítéssel oldotta meg. Nagy érdeme, hogy az alacsony vágásfordulót 40. majd 60 évre emelte, s kerülte a nagy vágásterületek kialakítását. A sarjerdőket pedig szálerdőkkel váltotta fel.

Muck Endre nemcsak a szorosan vett szakmájával foglalkozott. Közéleti emberként számos egyesület tagja, s mindent megtesz azért, hogy az erdő üdülési célokat is szolgáljon. Már az első világháborúig eljutott odáig, hogy az ország legkulturáltabb üdülőerdejévé lett a soproni. Meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület környékbeli terveinek kialakításában. Számos utat épített az erdőkben, útjelzőkkel látta el ezeket, és elkészítette a szükséges térképet is, ami a Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként került a turisták kezébe. Ennek segítségével könnyen eljuthattak a különböző gloriettekig és kilátóhelyekig, valamim az 1906-ban épült, s róla elnevezett kilátóig, amely a Nyíresen emelkedett, s Muck nevével jelezték a lelkes polgárok. De kirándulhattak egészen a Rozáliáig is. Trianonig 408 km hosszú gyalogút szolgálta a felfrissülést keresőket. Tagja volt a Lőver-bizottságnak, szervezője a Villa sor nyaralótelepének, az állatvédők is számíthattak rá, mint általában minden természetvédelmi mozgalom.

Harmincöt évi munkálkodás után, 1924-ben ment nyugalomba. de már 1925-ben meghalt. Emlékét az erdőkön kívül a Hotel Lövér mögötti úton álló pihenő is őrzi. (Az emléktábla Szakál Ernő munkája.) Fia és utódai (Madasra magyarosítva) sem lettek hűtlenek az erdő világához.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor