Payr Sándor

Evangélikus lelkész volt, egyetemi tanár, a hazai egyháztörténet írás egyik legnagyobb alakja. Bár nem Sopronban született, de mindig szívesen emlegette, hogy ősei Sopron környékéről valók. Legbüszkébb volt harkai születésű nagyapjára, a későbbi balfi evangélikus lelkészre, akit Kis János és Kolbenheyer Mór is sokra becsült.

Payr Sándor 1861. február 25-én látta meg a napvilágot Pápán. Szülővárosában érettségizett, teológiai tanulmányait Sopronban és Bázelben végezte. 1886-ban avatták lelkésszé. Rövid ideig a győri, majd a sárvári, illetve az ondódi (ma a pusztavámi) gyülekezet segédlelkésze volt. 1889-ben meghívást kapott a soproni teológiai akadémia tanszékére, de csak egy félévet tanított. Nagy tudása ellenére is felkészületlennek érezte magát a feladatra; lemondott állásáról, és Pápán Gyurátz Ferenc mellett dolgozott mint püspöki titkár. Tíz évvel később — 1899. szeptemberében — újból megválasztották a soproni akadémia rendes tanárává.

Mikor a Pozsonyból Pécsre menekített Erzsébet Tudományegyetem hittudományi karát Sopronban állították fel, Payrt egyetemi tanárrá nevezték ki. Az egyetemen 1923-tól 1930-ig, nyugdíjba vonulásáig egyháztörténetet adott elő. Lenyűgöző tudásával, odaadó lelkesedésével lelkésznemzedékeket nevelt fel az evangélikus egyház és a nemzet javára. Az életelemévé vált tanítástól és a tudományos munkától a felkínált püspöki szék kedvéért sem vált meg.

Nyugdíjas éveit Csengery utcai házában töltötte, ahol szinte a nap minden óráját kutatómunkájának szentelte. 1929-ben a debreceni egyetem tiszteletbeli doktorává avatta, 75. születésnapján pedig kormányzói elismerésben részesült. Sopronban hunyt el 1938. január 30-án.

Payr hangyaszorgalmú tudós volt, aki hosszú élete során jelentős, máig eleven életművet alkotott. Korunk legjobb történeti, művelődés- és helytörténeti munkái forrásként hivatkoznak mindig megbízható adataira. Egyháztörténeti kutatásai a magyarországi evangélikus egyház négy évszázados múltját térképezték fel.

Monográfiái közül a legfontosabbak A soproni evangélikus egyházközség története I. (Sopron, 1917) és A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Története I. (Sopron, 1924), amely közel ezer oldalon több mint ötszáz egyházközség adatait dolgozta fel 1522 és 1647 között. Foglalkozott a pietizmus magyarországi hatásával (Magyar pietisták a XVIII. században, Bp. 1898), kutatta a gályarabok szomorú sorsát (A magyar protestáns gályarabok, Bp. 1928), megírta Pápa és Nemeskér egyházközségeinek történetét, Csepreg pusztulását, s az apróbb gyülekezetek egész soráról készített kismonográfiát. (Balf, Uraiújfalu, Szilsárkány, Nemescsó). Számos kitűnő életrajzot is írt. Lelkészek, írók, közéleti személyek portréját rajzolta meg a tőle megszokott alapossággal (Muzsaji Wittnyédi István, Bp. 1906, Emlékezés Doktor Lackner Kristófra, Sopron, 1932). Kiterjedt munkásságából csak ízelítőt lehet adni — értekezéseinek száma több százra rúg.

Payr az irodalom és a költészet iránt is fogékony volt. A közélettől többnyire visszahúzódó tudós szívesen tartott előadásokat a Frankenburg Irodalmi Körben, s Zrínyi prókátora c. történelmi színjátékával drámaíróként is sikerrel mutatkozott be Sopronban. A versírásban is otthonosan mozgott; humoros költeményeit gyakran lehetett olvasni a Luther Naptárban. Az egyházi énekköltészetnek nemcsak avatott szakértője, hanem hivatott művelője is volt. A Keresztyén Énekeskönyvben Payr sokáig több eredeti versével, 13 átdolgozásával és 34 zsoltárfordításával volt jelen. Egyik lelkésztársa írta róla: „...dolgozott és mindig csak dolgozott. Egyetlen öröme volt: Írni, s könyveivel használni hazájának, egyházának.”

Életműve ma is eleven; tudat- és lélekformáló erő. A könyvtárakban és a levéltárakban gyakran ütik fel könyveit a hazai művelődéstörténet kutatói, s az evangélikus templomokban a hívek ajkáról az ó fordításában szárnyal magasba az ének: „Erős vár a mi Istenünk...'.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Payr Sándor végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Payr Sándorról a kötetben részletesebben is olvashatnak.