Rauch András

Kiváló zeneszerző volt, karnagy és orgonaművész, a korai barokk zene egyetlen hazai reprezentánsa; a soproni Szent Mihály-templom orgonistája. 1592-ben született Pottendorfban.

Korábban az alsó-ausztriai evangélikus rendek orgonistája és zeneszerzője volt Hernalsban és Inzersdorfban. A vallásüldözések idején menekült Sopronba, ahol nyugodtabb légkört, békességet remélt. Mikor 1628 első felében városunkba érkezett, Rauch már jónevű komponista volt. Korábban Nümbergben négy nagyobb műve is megjelent, köztük a Thymiaterium musicale (1625) és a Musicalisches Stammbüchleín (1627). 1629. június 1-én nyerte el a Szent Mihály-templom megüresedett orgonista állását. Kinevező okiratában a tanács bizalommal és nagyrabecsüléssel nyilatkozott személyéről: „Mióta itt lakik, tiszteletreméltó keresztyén életmódja és jól képzett művészi tudása révén kedveltté tette magát, és hírnevet szerzett magának.”

Rauch csakhamar tagja lett a Tudós Társaságnak, s jó hírnevét új művek egész sorával igazolta Sopronban. Első nagyszabású szerzeménye szomorú eseményhez kapcsolódott. Lackner Kristóf halálakor a városi tanács őt kérte fel a gyászkompozíció megírására. Siratóéneke, a Lamenticio 1632. január 4-én hangzott fel a legnagyobb soproni polgármester temetésén. Concentus votivus c.műve ugyancsak a tanács megbízásából - az országgyűlés megnyitására - készült, s 1634. december 18-án, II. Ferdinánd király bevonulásakor került bemutatásra. A mű nagy sikerét mutatja, hogy egy év múlva már meg is jelent Bécsben. Jelentős, Sopronban született művei voltak még: Missa vespera et alii sacri concentus (Nürnberg, 1641), Currus triumphalis musici (Bécs, 1648), Neus Thymiaterium (Bécs, 1651). Szerzeményeivel osztatlan sikert aratott városunk polgársága körében. Rauch stílusát a mozgalmasság, a polifónia, a ritmika és a dinamika frissessége jellemezte. Egyházi műveiben olasz mesterek hívének mutatkozott (Gabrieli, Monteverdi, Benevoli), világi műveiben pedig az új német iskola útjain járt (Hassler, Schütz).

Rauch 1643. március 30-án tette le a polgáresküt. Az igazi sopronivá vált karnagy sokat tett a város zenei közéletéért. Működésével a soproni evangélikusok zenéjének virágkora vette kezdetét. Vezetése alatt a gimnázium és az egyház közös ének- és zenekara a XVII. században európai nívót ért el. Rauch együttesének legemlékezetesebb szereplésére 1649. december 13-án Schubert Pál első lelkész temetésén és 1651. július 9-én a ruszti templom felszentelési ünnepén került sor.

Rauch háromszor nősült, és háromszor özvegyült meg. Házasságaiból tíz gyermeke született, de közülük csak ketten érték meg a felnőttkort. Élete alkonyán vigasztaló öröme volt a Szent Mihály-templom orgonájának felújítása. A kórus és az orgonistakarnagy szívemelő ünnepe volt 1651. december 3-a, amikor „szép muzsika kíséretében' áldották meg az új orgonát, amit aztán még 164 évig használtak.

Rauch András 1656. május 23-án hunyt el Sopronban. Jancsovics Antal írta róla: „Kompozícióinak egyéni hangja, bravúros szerkesztésmódja, muzsikája ma is élő. A magyar zenei élet büszkén gondolhat erre a zenei hagyatékra, mely a harmincéves háború, a három részre szakadt Magyarország korából maradt ránk.'

1979. december 20-án a Soproni Városszépítő Egyesület emléktáblával jelölte meg egykori lakóhelyét (Templom u. 2). Az ihletett bronz relief - Sz. Egyed Emma alkotása - méltóképpen örökíti meg Sopron első és legnagyobb muzsikusának emlékét.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Rauch András emlékét 1993 óta utca is őrzi Sopronban.