Schármár Károly

A XX. század első felében Sopron város építészetének meghatározó egyénisége volt. Újra törő tervezői és kivitelezői tevékenysége során érdeklődése a historizmustól a puritán modern stílusirányzatok felé fordult s építőművészete a neogótika, majd a szecesszió jegyében teljesedett ki.

Schármár Károly 1877. március 16-án született Sopronban. Édesanyja Hild Lujza, édesapja Schármár János (1840-1933) volt, maga is kiváló építész; a neoreneszánsz első vidéki nemzedékének jeles alakja. (Ő építette többek között a Szent György utcai bencés gimnáziumot, a Templom utcai - elpusztult - neológ zsinagógát, több szép lakóházat, pl. a Deák tér 17. és a Várkerület 54. sz. épületeket, s részt vett a Villa sor kiépítésében is).

Fia. Schármár Károly 1900-ban szerezte meg a budapesti Műegyetemen építészi diplomáját, és korán bekapcsolódott édesapja építési vállalkozásaiba.

1908-ban megtervezte a Szent Orsolya-rend iskolaépületének bővítését, amelyhez udvari kerengőt és csillagvizsgáló-tornyot épített. 1912-ben tervezte meg neogót stílusban a Szent Mihály-temető ravatalozóját, 1913-ban - átvéve és befejezve édesapja nagy vállalkozását - Orth Ambrus és Somló Emil tervei alapján kivitelezte a Postapalota szecessziós épületét, amelynek nagycsarnoka vasbetonépítészetünk korai és becses emléke.

A soproni városképét is meghatározó alkotásai közül jelesebbek a Kuruc dombi Szent István elemi iskola és az osztrák szecesszió jegyeit mutató, tetőformájával festői hatást ébresztő Újteleki utca 52. sz. ház kétemeletes épülete. Már a XX. század modern építészeti stílusában valósult meg a Frankenburg u. 8 sz. alatti társasház és a Deák téri evangélikus elemi iskola épülete.

Számos szép Lőverbeli családi ház is Schármár Károly keze munkáját dicséri. Ő építette többek között Hild Lipót részére az ún. Kő-villát a Sörházdombi úton, a Scheffer-villát a Károlymagaslati úton és a Boleman-lővert. (Fenyves sor 4.). Nevéhez fűződik a Baán-lőver (Fenyves sor 6.) és az Östör-villa (Kökényes köz 3.) átépítésé is.

Schármár Károly nyerte el a Lőver-panzió, a később Lőver-szállóként megépült üdülőre kiírt pályázat első díját is (Kár. hogy később mégsem az ő elképzelése került kivitelezésre).

Haladó építészeti szemléletének külön súlyt kölcsönzött a városban, hogy Schármár - mint a törvényhatósági bizottság tagja - Sopron közéletének is meghatározó egyénisége volt.

Alakját különösen rokonszenvessé teszi, hogy az utána jövő fiatal építesz nemzedék - a Modem Mozgalom - tagjainak nemcsak megértője, de felkarolója és lelkes támogatója maradt idős éveiben is.

1946. február 15-én hunyt el Sopronban.

Az általa épített ravatalozóból kísérték utolsó útjára. A Schármár család Szakai Ernő szobrászművész Szépséges Pietája alatt az új Szent Mihály-temetőben alussza őrök álmát.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Sopronban 1990-ben utcát neveztek el Schármár Károlyról. Egykori lakóházán, a Frankenburg u. 8 szám alatt édesapjával, Schármár János építésszel közös emléktábla őrzi emlékét.