Schiller János

Jeles soproni építőmester és építész volt, az 1900 körül bontakozó városkép egyik jeles alakítója.

Schiller János kőfaragósegéd és Praschner Julianna gyermekeként született Sopronban, 1859.december 9-én, később még három fiútestvére született. Kőműves- és ácsmesteri képesítéssel fiatalkorában Németországban dolgozott, ott alapos mesterségbeli tapasztalatokat szerzett.

1890-ben tért haza Sopronba, először csak tervezéssel foglalkozott, nemsokára a terveit saját maga kivitelezte, ezért 1898-ban a Kőszegi úton telephelyet létesített. Pozsonyban és Kismartonban is dolgozott.

Sopronban megvalósult fontosabb épületei: elsőként a Papréti zsinagóga(1891), ezt több városi lakóház követte. így a Csengery utca 8., Flandorffer (ma Táncsics Mihály) utca 4. (1891), Győri Vasút út (ma Állomás utca) 11. (1892), Erzsébet utca 4. (ma 3.) (1893); Erzsébet utca 2. (ma 1.), a Brückner, később Kürty-féle fényképészműterem: Torna utca 22. (1895), Deák tér 4., a Forster-féle gyarmatáru-kereskedés és lakóház a Magyar utca és Pócsi u. sarkon (1901).

Maradandó értékű téralkotása a Megyeház díszterme, melyet az épület 1898. évi rekonstrukciója alkalmából valósított meg.

Mintegy 10 igényes lövér-épület is a nevéhez fűződik. Ezek mindegyikét fa-veranda, ékesített vakolatarchitektura és az ácsmunkán díszes faragások jellemzik. Az egykori Villa sori vendéglőjét Becht Rezső is megemlíti emlékirataiban. Különösen értékes és a Semmering vidék korabeli épitkezéseit idézi a Flora-Villa (Villa sor 16.1893) és a Villa Waldheim (Villa sor 18., 1893).

1903-ban Petőházán, 1904-ben Hegykőn épültek fel Schiller tervei szerint a katolikus templomok, mindkettő az ő kivitelezésben. Mindkettő az általa mindvégig kedvelt historizáló stílusban épült.

Életereje teljében halt meg fiatalon, 48 éves korában (1907).

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

A bejegyzésben használt portré nem az írás mellett eredetileg megjelent felvétel, a Schiller Jánost ábrázoló vizitkártyát Schiller Edvin, az építész dédunokája bocsájtotta rendelkezésünkre. Köszönjük!