Seltenhofer III. Frigyes

Seltenhofer I. Frigyes (1789—1846) bécsi harangöntő-mester 1816-ban Sopronba költözött. Itt megvette Mahr Ferencnek a Magyar utca és Pócsi utca sarkán álló műhelyét, és abban folytatta tanult mesterségét. 1817-ben felvették a polgárok sorába. Ezzel elkezdődött egy sopronivá vált iparos család négy nemzedékre terjedő szorgalmas, megbízható, és hozzáértő, ötletekkel teli munkálkodása, amelynek a második világháború bombái vetettek véget. Az országban és az országon túl máig őrzik emlékét számos templom harangjai, s a talán még itt-ott megmaradt vízfecskendők és öntöttvas csatorna-fedlapok is. És emléktábla az üzem utcai homlokzatán.

Nem volt könnyű dolguk. Még saját városukban sem. Az természetes, hogy az evangélikus templom 1862-ben avatott tornyába ők adták a harangokat, de körülbelül ugyanakkor az orsolyiták már nehezen szánták rá magukat, hogy egy protestáns cégre bízzák a misére kongató szerkezetek öntését és felszerelését. Az újság elégtétellel állapítja meg, hogy végül győzött a lokálpatriotizmus.

Egyre keresettebb termékeikkel sorra nyerték világ- és országos kiállítások érmeit, termelésük pedig annyira megnőtt, hogy az utolsó évtizedekben már gyárként tartották számon az eredeti helyén maradt üzemet.

Seltenhofer II. Frigyes (Ágost) (1817—1903) 1845-ben vette át apjától a cég irányítását, s nem adta ki kezéből 1886-ig. Bár már apja is gyártott vízfecskendőt, ennek a tömeges és tervszerű előállítása hozzá fűződik. Nem minden hátsó gondolat nélkül segített Rösch Frigyesnek a Torna- és Tűzoltóegylet megszervezésében. Hogy a közönség is lássa a szerkezet működését, 1868. június 28-án nyilvános próbát tartott a Fő téren. A vízsugár a körerkély fölé, 96 bécsi láb magasra, s egy tömlő segítségével a sasig ért. (A bemutatóról készült rajz több kiadványban is megjelent.)

A vállalkozást 1886-ban átszervezték. Neve „Seltenhofer fiai” lett. Ez valóságosan is ennyit jelentett, mert Seltenhofer III. Frigyes maga mellé vette Lajos nevű öccsét, s most már ketten irányították az országban, s az országon túl is egyre ismertebb gyárat. Évente több, mint 100 harangot öntöttek az első világháborúig. Addigra már 4000-nél is több fecskendőjük szolgálta a vevők céljait.

Seltenhofer III. Frigyes 1853. február 17-én született Sopronban. Az evangélikus anyakönyv szerint Frigyes Ágostra keresztelték (anyja neve Bergmann Teréz). Öccse a Lajos Károly nevet kapta 1857. november 25-i világra jövetele után.

Frigyes soproni diákoskodása végeztével a szászországi Chemnitzben folytatta technikai tanulmányait. 1870-ben lépett apja üzemébe, s amikor megszerezte a szükséges gyakorlati ismereteket, apja rábízta az üzem vezetését. A fiú vasszorgalommal és biztos hozzáértéssel folytatta a cég felvirágoztatását.

1890. március 29-én elvette feleségül Thiering Irmát, a kőnyomdász lányát, akiben jó családanyára (hat gyermekük született) és hűséges, önfeláldozó hitvesre talált. Ugyanis (az anyakönyv szerint) gerincvelősorvadás döntötte ágyba, s életének utolsó több mint egy évtizedét szellemileg ugyan érdeklődőn, de fizikailag ágyhoz kötötten kellett, hogy leélje. Minden vigasza legidősebb fiában, Ödönben volt, aki azonban 22 évesen mint tartalékos zászlós, a cs. és kir. 13. tüzérezredben, 1914. szeptember 25-én az orosz fronton hősi halált halt. A hír vétele után apjának állapota rohamosan rosszabbodott (bajához tüdőlob járult), s november 30-án szenvedései örökre véget értek.

Amíg dolgozhatott, tudását és a magyar iparnak tett szolgálatait mintegy előlegképpen 1885-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki, 1901-ben pedig a Ferenc József-rend lovagjává avatta az uralkodó.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt.

A család és a gyár emlékét az egykori gyár falán 2001 óta emléktábla őrzi, illetve a család azonos nevű tagjai emlékének ébrentartására 2000 óta Seltenhofer Frigyes utca is található Sopronban.