Somogyváry Gyula

Családi gyászjelentés tudatta a napilapokban 1992 februárjában, hogy négy évtizedes kényszerű várakozás után, nemzeti mártírjaink között örök nyugalomra helyezik (újratemctik) vitéz Somogyváry Gyulát - Gyula deákot — a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.

Ki volt ő? A két világháború vérzivatarában és a történelem forgószelében hányódó katonaköltő, markáns történelmi regények írója, a leghűségesebb város két, vérrel megpecsételt nagy cselekedetének irodalmi megörökítője: István bíró és Thurner Mihály Sopronának leghívebb krónikása.

Somogyváry (Freissberger) Gyula a Sopron vármegyei Fülesen (Nikitsch) született 1895. április 21-én. Édesapja a Széchenyi uradalom gazdatisztje volt. Iskoláit Somogyvárott és Budapesten végezte.

Az első világháborúban főhadnagyként harcolt. 1921-ben a Kormányzó vitézzé avatta. 1928-tól a Magyar Rádió irodalmi igazgatója. 1935-tól Csorna országgyűlési képviselője.

Tiltakozott a második zsidótörvény ellen, ezért 1944. március 21-én a Gestapo letartóztatta és Mauthausenbe hurcolta. 1945-ben hazatért, a Rádiónál igazolták, de öt éves szilenciumra ítélték. 1950 őszén a Rákosi hatóság Kistarcsára internálta. 1953 februárjában be akarják szállítani a Gyűjtőfogházba, de útközben meghal. Tömegsírba temették.

Vitéz Somogyváry Gyula a harmincas évek Magyarországán különösen hazafias szellemű katonaregényei révén vált népszerűvé. Művei közül a legismertebbek: Virágzik a mandula... (1933), A Rajna ködbe vész (1935), Ne sárgulj, fűzfa (1939), A pirossapkás kislány (1941), A hadtest hű marad (1942), Katonacsillag megfordul (1944). Legjobb munkáit német és olasz nyelvre is lefordították.

Van néhány könyve, amellyel örökre beírta nevét a soproniak szívébe. Hűség (1934) című drámája, amelynek később regényváltozatát is megírta (A város meg a sárkány, 1939), az 1277-es év Sopronának állít emléket, amikor a városatyák gyermekeik életének feláldozása árán is hűek maradnak a magyar királyhoz.

Az És mégis élünk (1936) az első világháború és a haza feldarabolásának tragikus éveit idézi. Egyéni sorsok tükrében a nemzeti történelem van jelen. A lebilincselő történetet megkoronázza a diadalmas soproni népszavazás; a magyar, a német és a horvát lakosság tántoríthatatlan hűsége a szülőföldhöz.

A soproniak számára örök értékű üzenetet rejt szép verse, a Soproni dal, amit a város 650 éves jubileumára írt 1927-ben: Apáink forró vére folyt / ez istenadta rögre, / de szolgasorba nem hajolt / s magyar maradt örökre. / Mert rendületlen volt a kard, / a bástya és a lélek, / Sopron csatáz, Sopron kitart / és véle győz az élet!

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Somogyváry Gyula emlékét Fülesen illetve egykori budapesti otthonán - Ybl Miklós tér - emléktábla őrzi.