Vághy Ferenc

Vághy Ferenc, a reformkori Sopron egyik vezéralakja, 1776-ban született Darázsfalván (Trausdorí) és 1862-ben hunyt el Matzleinsdorfban.

Kora híres törvény- és jogtudósa volt, a MTA igazgatósági tagja (1831), a váltó-, csőd, és hitelügyi törvények rendszerbe foglalója. Fő műve: Magyar váltójogi kérdések (Pest, 1841). Élete végéig magas, felelősségteljes tisztségeket töltött be: 1842-tól 1848-ig a Hétszemélyes Tábla bírája, majd a bécsi legfelső törvényszék tanácsosa I. Ferenc királytól magyar nemességet kapott.

Vághy az 1830-as évek derekán került városunk élére. 1835-38 között polgármester, 1838-42 között városbíró. Már ezt megelőzően — mint Sopron követe - az országgyűléseken gróf Széchenyi István elkötelezett híveként lépett fel. Vághy a nemzeti és polgári átalakulás helyi letéteményese és legeredményesebb megvalósítója volt.

Az ő érdeme, hogy Sopron váltótörvényszéket kapott. Javaslatára alakult meg a „Szépítő Bizottmány', a Verschönerungskomission — a mai Városszépítő Egyesület őse. Új építkezési szabályrendeletet hozott, elősegítve a városias építkezést A beszállásolási költségek lefaragásával 70 000 Ft-ot fordított az új színház építésére.

Bevezette a közvilágítást betömette az ún. Nagytavat, létrehozva ezzel Sopron első belvárosi sétaterét, a Promenádot. Kiegyenlítve a talaj szintjét, újjávarázsolta az Ógabona térnek az Újteleki utcától a Hátulsó utcáig terjedő szakaszat. (A várost itt - félévszázad óta - valóságos törmelékhegy csúfította, amely az evangélikus templom építésekor lerombolt várfalak köveiből halmozódott fel.) Vághy a Várkerületnek a Hátsókaputól az Előkapuig terjedő szakaszát faragott kockakövekkel rakatta ki, és gyalogjárdát építtetett, városias utcaképet teremtve ezzel Sopronban.

A polgármester szociális érzékenységét mutatja, hogy gondja volt egy „Betegház'' felállítására, és nevéhez fűződik az első soproni kisdedóvó megépítése is. (1838) Védte a természetet; a racionális erdőgazdálkodás híveként jelentős nyárfa és bükkfaerdőket telepített.

A városépítő és városszépítő polgármester, a német ajkú Vághy Ferenc a reformkori Sopron példaadó magyarja volt. 1825-ben, a pozsonyi országgyűlésen mondta: 'Nem áll, hogy a városokban nincs nemzeti szellem; annak is, aki nem beszél magyarul - magyar lehet a szíve.'

Szavai igazságát munkás életével igazolta.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Vághy Ferenc emlékét 1934 óta utca őrzi Sopronban.