Az Állami Általános Erdei Gyógyiskola kapuja.
Emlékezés
A Manninger család nyaralója Sopronbánfalva külterületén a Rák-patak völgyében, annak északi oldalára épült. A patak déli oldalán fut a brennbergi országút.
Maga a birtok, a kert is hosszan nyúlt el a patak partján. A Sopronbánfalvához közelebbi részen a Hosszú hegy lábánál volt az 1 emeletes nyaralóépület. A patak partjára a bejárat nyugati oldalán a gazdasági épületeket, gazdasági udvart telepítették. A kert a birtok nyugati részét foglalta el.
A Manninger család a nyaralót és birtokot 1917-ben Sopron városnak adományozta. A város itt hozta létre a Manninger-ház Soproni Erdei Iskolát, melyben 36 tüdőbetegségre hajlamos gyermek elhelyezését tudták biztosítani. Az államosítás után is megtartották az adományozó szándéka szerinti funkciót.
1962. szeptember 2-án érkeztem meg Sopronba, az Erdei Iskolába, a. Brennbergi út 82-84-be. Kényszerűségből kerültem ide, mert valami probléma volt a tüdőmmel. Itt kezdtem az általános iskola második osztályát, ekkor Állami Általános Erdei Gyógyiskola volt az intézmény neve. Továbbra is 36 tüdőbetegségre hajlamos gyermek elhelyezésére, ellátására, oktatására, gyógyítására szolgált az iskola.
A gyerekek fele leány, fele fiú volt. Az életkor az általános iskola minden osztálya között oszlott meg. Sokan állami gondozottak voltak. Tőlem is azt kérdezték legelőször a társaim: ”Maszek vagy, vagy állami?”. Nem is értettem a kérdést.
Nehéz volt megszokni ezt az idegen, otthontól távoli elzárt világot. Az iskola a határsáv övezetben volt, a hegy gerincén túli misztikus, ismeretlen másik világ elérhetetlen közelségében. Az övezetbe belépni csak meghívólevéllel lehetett, melyre az otthoni rendőrségen adtak engedélyt.
Laci bácsi tanította az alsó tagozatos gyerekeket. Az 1-4. osztályos tanulók 18-an voltunk, osztályonként 3-5 gyerek.
Laci bácsi volt a felnőtt az itteni családban. A tanítás mellett erőt, következetességet, biztonságot jelentett nekünk.
A második haza írott levelezőlap. Marosi Laci bácsi szüleimnek szóló üzenetével.
A tanítás mellett a szanatóriumszerű ellátás volt a legfőbb feladat. Napi öt étkezés, délután 14-16 óra között csendes pihenő.
Janka néni az igazgatónő, háttérben az iskola épülete. Balra a gazdasági épület látható.
Az 1 emeletes épületben minden elfért. Az emeleten volt 4 db hálószoba, szobánként 9-9 gyermek elhelyezését biztosítva.
Vaságyakon aludtunk. Mindenki maga tett rendet az ágya körül és az ágy alatti ládájában. Az emeleten volt még az alsós tanterem, az étkező és a fürdőszoba. A földszinten a felsősök tanterme, a konyha, raktárak és az irodák kaptak helyet.
Az épülethez a nyugati oldalon fedett-nyitott folyosóval kapcsolódott az udvari nyitott étkező és pihenőtér.
Az iskola épületének jellegzetes előreugró része. Alul a konyha, felette a lányok hálószobája. Balra a fedett, nyitott folyosó, mely az udvari nyitott épületekhez vezetett.
Az iskola épülete. A bejárat mellett jobbra az orvosi szoba, a sarkon az igazgatónő szobája látható. A bejárat felett az alsósok tanterme, mellette a sarkon a fiúk hálószobája volt.
Ha lehetett sokat kirándultunk. Fürödtünk a Rák-patakban, és ittunk az erdei erek,patakok vizéből. Együtt éltünk a természettel. Az iskola területén belül is voltak mókusok, baglyok. Néha láttunk őzet, nyulat.
A konyha előtti lépcsőn édesanyámmal egy látogatás alkalmával. Minden hónap első vasárnapján volt látogatás. Szüleim a hosszú utazási idő miatt ezt ritkán tudták kihasználni.
Akik az épülésünket szolgálták:
- Künsztler Janka néni igazgató Marosi Laci bácsi tanító, Lajos bácsi tanár,
- Rózsika néni a fiúk nevelője, Margit néni a lányok nevelője,
- Józsi bácsi és felesége gondnokok (mosás, állattartás, áru beszerzés)
- Lajos bácsi kertész, konyhai alkalmazottak.
- Későbbi változások: Horváth Andorné igazgató
- Ili néni fiúk nevelője, Teri néni lányok nevelője.
(sajnos a teljes neveket nem tudom, csak a megszólítás emléke maradt meg, remélem helyesen)
Az iskola bejárata előtt. Balról Horváth Andorné igazgatónő, mellettem Marosi Laci bácsi. A nagykátai Damjanich János Gimnázium tanára és diákja egy iskolai kirándulás alkalmával meglátogattak.
Vegyes érzelmekkel, örömmel, de mégis szomorúan mentem haza gyógyultan 1964 júniusában. „Sopron” életem rövid, de meghatározó fejezetét jelenti.
Az itt töltött két évről az emlékeim eleinte lassan szivárogtak, majd vidáman csörgedeztek, azonban már nehéz visszafogni az emlékáradatot, mely elborítja, elsodorja az utána következő évek elfeledett emlékfoszlányait.
Bátyámmal és nagymamámmal a platánfa alatt. Akkor azt mondták, hogy 250 éves.
Az iskola gyümölcsöskertjében. Meteorológiai csapadékmérő edény látható mögöttem.
Édesanyámmal az iskola előtt a Brennbergi úton, a Rák-patak hídján.
Zsilip a Rák-patakon. A zsilip leeresztésével felduzzasztották a patak vizét, így az Erdei iskola kertje feletti árokba a patakból vizet tudtak átvezetni.
Levelek
Az összevont tanítás miatt gyakoriak voltak az írásos feladatok. Sok fogalmazást írtunk. Eleinte a leveleket is, mint fogalmazást írtuk. Laci bácsi kijavította a helyesírási hibákat. Néha megjegyzést, üzenetet fűzött a levelünkhöz szüleink számára. Az első félévben postai levelezőlapokon rövid néhány sort írtam. Az első levelemet nem küldték el, melyben kértem, hogy hozzák a bőröndöt és vigyenek haza. Évtizedeken keresztül azt hittem, hogy elkallódtak a régi levelek. Szüleim hagyatékát rendezve, szinte hiánytalanul előkerültek. Ezekből gyűjtöttem ki témák szerint a szüleimnek küldött tájékoztató sorokat.
Napirend és feladatok
1963.10.01.
Nálunk 7 órakor van ébresztő. Fél 8-kor a reggeli, ¾ 8-kor torna.
8 órakor tanulás ½ 11-ig,utána fél órás szünet, megint tanulás 12-ig.
1-ig ebéd, 2-ig játszás, 2-4-ig csendes kúra. Fél óra uzsonna, ½ 5-től -6-ig korrepetálás,
½ 7-kor vacsora. 9-kor villanyoltás Ez nálunk egy nap.
1964.02.21.
Ezen a héten én vagyok az osztályhetes.
1964.02.28.
Most én vagyok az asztalhetes, mi mossuk el az evőeszközt, a poharakat.
Téli örömök
1963.01.29.
Most itt majdnem térdig ér a hó. Nagyon jót ródliztam a tíz perben.
1963.02.19.
Itt olvad a hó.
1963.12.13.
Itt sokat szánkózunk, csúszkálunk. Vasárnap voltunk az úttörőtábornál szánkózni, a hegyről jöttünk le. Az udvaron is van egy pálya.
1964.01.31.
Itt kicsi a hó. Az ebédlő előtt a hegyen szoktunk csúszkálni.
1964.03.
Itt már nem nagy a hó, mert sokat elhordtunk a patakba, vagy a kertbe.
Egészségmegőrzés, étkezés
1963.05.07.
Már 26 kg 70 dkg vagyok.
1963.06.15.
Ma disznót vágtak, ez az ötödik disznóvágás.
1963.12.13.
Tegnap voltam Sopronban, a laboratóriumban az ujjamból vettek vért. Most már 3 millió a vörösvérsejtem.
A bőrgyógyászaton is voltunk, megnézték a bőrünket.
1964.02.
Mostanában sokat eszem, 29 kiló 90 deka vagyok.
1964.04.10.
Már ebéd előtt megérkeztem. Nagymama befizette a 260 Ft-ot.
Utána mentem ebédelni. Zöldségleves, nokedli és pörkölt volt az ebéd.
Szanatóriumi környezet
1963.02.19.
Most már kint fekszünk a csendes kúrán.
1963.10.01.
2-4-ig csendes kúra.
1964.01.31.
Most már az udvaron fekszünk ebéd után. Sokat fázunk,de néha melegem van.
1964.02.28.
Ma fent fekszünk, mert kint nagy a köd és nyirkos a levegő.
1964.04.10.
Ma elég szép idő van. Lehet, hogy lent fekszünk az udvaron.
1964.05.12.
Május 11-edike óta lent ebédelünk az udvaron.
Természetközelben
1963.06.15.
Nemsokára kész lesz az árok, amiben folyik a víz, és lehet fürödni.
1964.05.28.
A napokban tisztítottuk ki az árkot, amiben folyik a medencébe a víz.
1964.05.29.
Sokat játszunk, farigcsálunk. Már van három malomkerék a patakon, kis házat is akartunk építeni fából,, de nem sikerült.
Sokat napozunk, sütkérezünk. Egy kicsit én is barna vagyok.
1963.06.15.
Minden nap megyünk az erdőbe és szedünk szamócát, áfonyát.
1963.10.14.
Tegnap az erdőben sok gesztenyét szedtünk.
1964.01.07.
A hálószobánk előtt van egy fenyőfa, azon van két bagoly, ma egy elrepült.
Az ablak elé csináltunk etetőt.. Minden nap rakunk bele húst, rizsát, sajtot, almamagot. Fekvéskor mindig nézzük, amikor esznek a madarak.
1964.04.17.
Nálunk jó idő van. Sokat vagyunk a szabadban.
1964.05.12.
Most nálunk szép idő van, csicseregnek a madarak, az erdő szép zöld.. Az ablak nyitva és kilátok az erdőbe, bejön a friss májusi levegő.
Vasárnap sok csigát gyűjtöttünk. Szombaton majd valaki beviszi a gyűjtőbe,ott kapunk érte pénzt.
Tanulás
1964.02.21.
Tegnap csütörtökön volt lakóhelyismeret óránk, megnéztük a kertben a patakot.
Azt tanultuk a patakról, hogy a meder egyik oldalát rombolja, a másik oldalt pedig építi.
Egyéni szórakozás
1964.04.10.
A Zora és bandája című könyvet szerdán este olvastam ki.528 oldalas könyv.
1964.04.17.
Ma reggel 5 óra előtt felébredtem, és egész ¾ 7-ig olvastam.
Közös szórakozás
1963.02.19.
Szombaton lesz nálunk farsang. Én Nyilas Misi leszek.
Már tudom a szerepem.
1963.11.
Mi mikulásra játszunk egy színdarabot „Télapó a csimbumban” címmel. Én vagyok a Szamóca, mindig sírok. Minden este próbálunk, sokat nevetünk
1964.01.07.
Színdarabot tanulunk, a „Tavaszvárás”-t. Én a mókus szerepét játszom
Négy oldal szerepem van.
1964.02.07.
Minden este próbálunk. Nekem már megvan a mókus fejem, meg a farkam.
1964.02.28.
Vasárnap látogatás lesz, akkor játszuk el a színdarabot , azt a nadrágot veszem fel,amiben jöttem. Lehet, hogy ma jelmezben próbálunk. A tájkép papírra lesz festve.
1964.03.06.
Vasárnap nagyon jól sikerült a szerep, kétszer adtuk elő. Utána kaptunk sok szendvicset, süteményt, málnát.
1964.01.31.
Vasárnap voltunk moziban megnéztük a Vérdíj című filmet.
1964.02.21.
Szerdán voltunk moziban, megnéztük a Szegény gazdagok című filmet.
1964.03.06.
Szerdán voltunk moziban, megnéztük az Emberi sors című filmet.
1964.04.17.
A múlt héten voltunk moziban, megnéztük a Sárga cipő története című filmet.
Látogatók
1963.10.14.
A diákok tegnap voltak nálam. Elvittek Brennbergbe. Ott egy bácsi beszélt, hogy mi volt Brennbergbánya története.
A nagykátai Damjanich János Gimnázium diákjait igazoltató határőr. A diákok egy iskolai kirándulás alkalmával meglátogattak.
Kirándulások
1963.11.08.
Voltunk a Károly magaslaton.
Hosszú út volt, az erdőn mentünk keresztül. Az erdőből egy rétre értünk ki, ott volt egy forrás, ittunk belőle.
A Károly magaslat nagyon nagy kilátó, látni róla Sopron várost. A pöfékelő mozdonyt, a siető embert. Csak az öregek csoszognak lassacskán. A szívszanatóriumot is látni, nagyon is mert közel van. Fönt hideg van, fúj a szél, tele van a fal írva nevekkel.
1964.03.
Vasárnap voltunk a Várhely kilátónál, szép volt a kilátás. Eleinte köd volt, csak a közelben levőfalut lehetett látni. Lefelé kicsit gyorsan jöttünk, egy vadméhe fészken mentünk keresztül.
Egy pár gyereket megcsíptek, engem a derekamon csíptek meg.
1963.10.04.
Vasárnap volt egy nagy kirándulás. Voltunk Fertőrákoson, megnéztük a kőfejtőt.Fertődön az Eszterházy kastélyt. Kőhidán kívülről a fegyházat. Visszafelé a Széchenyi mauzóleumot.
Marosi Laci bácsi sírjánál 2009-ben. Laci bácsi tanította az alsó tagozatos gyerekeket. Az 1-4. osztályos tanulók 18-an voltunk, osztályonként 3-5 gyerek. Laci bácsi volt a felnőtt az itteni családban. A tanítás mellett erőt, következetességet, biztonságot jelentett nekünk. A mai napig is sokszor eszembe jut, mint egy családtag. Évekig még a hangját is hallottam, ha magam elé képzeltem alakját.
Sötét/Világos mód