Szeptember 1., avagy iskolakezdés anno

Ez az intézmény a legfogékonyabb éveiben formálta, alakította, tanította a fiatal lelket, hogy felnővén igaz emberré, jó pedagógussá és odaadó családanyává váljék.

Rövidke történeti áttekintés: a Szent Orsolya Rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben. Elsődleges feladatuknak az ifjú leányok nevelését, elesett, szenvedő embertársaik gyámolítását tekintették.

Sopron a hetedeik város volt Magyarországon, ahol az Orsolya apácák letelepedtek és 1747-ben elkezdték oktató-nevelő munkájukat.

Hamarosan elemi iskolát hoztak létre, majd az évek folyamán, /1747-1942 között /ipari és vasárnapi iskolát, elemi és polgári tanítóképzőt, polgári leányiskolát és gimnáziumot, majd mezőgazdasági iskolát működtettek.

Természetesen a folyamatosan bővülő, szélesedő tevékenységek nagyobb és korszerűbb épületeket igényeltek, így azután a rend vásárolt, épített és átépített. A végső, egységes arculat kialakításával a tehetséges, fiatal építészt, Handler Nándort bízták meg, aki 1861-64 között létrehozta a ma is ismert épületegyüttest.

Most, a hivatalos adatok után lássuk Magda emlékeit.
Farkas Lajosné, született Taby Magdolna emlékiratai nyomán.

Eljött az iskola ideje és én a Szent Orsolya Rendbe kerültem, ahol azután 13 évig tanultam.

A belső I. osztályba íratott be anyám, ugyanis akkor két elemi volt, egy belső 4 osztályos, innen lehetett gimnáziumba vagy polgáriba menni. Itt tandíj is volt. A másik, a külső elemi 6 osztályos volt, itt nem volt tandíj, de a továbbtanulás is nehezebb volt. Ide általában a szegényebb gyerekek jártak. Mi ahogy tudtuk, segítettük őket, például év végén átadtuk az alsóbbaknak a tankönyveinket. Ez nagyon jó érzés volt, mert éreztük, hogy segítünk és felelősséggel is járt, mert egész évben vigyáztunk a könyveinkre, hisz tudtuk, hogy másoknak szüksége lesz rá. Karácsonykor ajándékokat is készítettünk számukra.

Nem ment könnyen az első év, mert még mindig játszottam volna. Szokatlan volt a szigorú napirend, de hamar belejöttem, és megtanultam, hogy a korlátok nemcsak szabályoznak, de védenek is, keretet adnak életünknek. Reggel misével kezdődött a nap, utána sorakozó volt és szabályos rendben mentünk az osztályba. Érdekes volt, hogy a nagyobb lányok felügyeltek ránk, mert 1934-ig az apácák tartották fogadalmukat, nem léptek ki az utcára, de még csak az ablakon sem néztek ki.

Az első tanító nénim egy kis növésű, aranyszívű apáca, Máter Lukrécia volt. Kedves szigorral vezetett be a betűvetés és számolás rejtelmes világába. Év végére mindenikünk megtanult írni és olvasni, pedig mi még palavesszővel írtunk a kicsi palatáblánkra, ez volt a mi füzetünk. Drága Lukréciának mindenkire volt ideje, pedig ötven kis buksi hajolt buzgón a feladatok fölé. Rendet tartott és fegyelmet, alkotó munka folyt az osztályban. Szerető szívvel emlékszem vissza ezekre az időkre. Talán ekkor érlelődött meg bennem, hogy én is tanító néni leszek.