A soproni Felsőbb Leányiskola

1886. szeptember 15. Büszkén lépked az új iskola irányába sok-sok fiatal leány - szám szerint 89 - szülői kísérettel. Ekkor nyitja meg kapuit, nem is egészen egy évvel az alapkőletétel után a Hauszmann Alajos tervei szerint felépített soproni Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola. Sopronban is valóra vált tehát a kiváló író, államférfi és miniszter, Eötvös József akarata: minél több középiskolát - a leányoknak.

Az országosan is számon tartott intézet ekkor már 15 éves múltra tekintett vissza. 1871-ben, a Hátsókapu 2-ben, a Caesar-házban indult meg a képzés két osztállyal, majd az 1881/82-es tanévtől kezdve a Storno-ház első emeletén, négy évfolyammal. Három tanárnő állt példaként a leányok előtt: Tschürtz Oktávia, Prohászka Ottília és Wagner Jozefa. Ők azok, akik a harcos feminizmus korában nem csak hirdették a modern kor eszméit. Íme mi, modern nők, önállóan is tudunk élni, a saját erőnkből, tehetségünkből, tudásunkból. Legyünk hát segítségére a polgárváros polgárkisasszonyainak! Ne legyenek, ne lehessenek kiszolgáltatottak, ha úgy hozza a sors, meg tudjanak állni a saját lábukon is! Leginkább a szülök, a kereskedő-, iparos- és hivatalnokréteg tagjai örvendeztek. Pénzbeli adományokkal járultak hozzá ahhoz, hogy a híres promenádon, a Deák téren minél előbb felépülhessen a nőnevelőintézet. Leányaikból tanítónő, tanárnő lehet - vagy a papa mellett az üzletben, az irodában hasznosíthatják tudásukat. És ha férjhez mennének, a művelt nő méltóbb társa lehet urának.

Az 1886/87-es tanév küszöbén a Sopron című hetilap egyrészt elismeréssel szól a "Felsőbb Leányról", másrészt aggályának ad hangot: "Sopron dísze ez az épület, csak a hozzá vezető utca kikövezése se maradjon el, mert por és sár bizony sok szokott arra még most is lenni." A munkálatok azonban gyorsabban haladtak, mint mostanában - és a tanár úrnők és urak, valamint a diákkisasszonyok cipője sem lett poros vagy sáros...

Hamarosan megnyílt az internátus is, és a vidéki, tanulni vágyó lánykák is művelődhettek. Németül, franciául, de még angolul is tanultak, sőt megtanultak a növendékek. De a földrajz és történelem, a geológia és a számtan-mértan, természettan, vegytan és egészségtan éppúgy szerepelt az órarendben, mint a vallástan, a rajz vagy a szépírás - és a kézimunka. Legnagyobb óraszámban a magyar nyelvet és irodalmat tanították - az akkor még német ajkú polgárvárosban!