A Szentháromság-szobor

A szobor a magyarországi barokk szobrászat egyik legjelentékenyebb alkotása. Itt alkalmazták először külső szobornál a csavart oszlopot. 1695. április 11-én Kollonich győri püspök megjelent a városi közgyűlésen és német nyelven bejelentést tett a szobor felállítására vonatkozóan, melyre a protestáns többségű közgyűlés válaszolt. Ezenkívül a tanácsjegyzőkönyvekben 1700 körül csak egy helyen kerül említésre a készülő szobor: 1697-ben egy ács panaszt tett Leitner Szervác szobrász ellen. Szavaiból csak annyi következik, hogy az oszlopnak a városba való bevitele körül tevékenykedett Leitner, de hogy az egész az ő műve volna, ebből nem világlik ki. Az a körülmény, hogy Kollonich tervrajzot mutat be, arra enged következtetni, hogy azt nem Sopronban terveztette meg; hanem esetleg Kismartonban, a hercegi udvarban, vagy Bécsben. Leitner képességei ismert munkái szerint a feladat kivitelére nem voltak alkalmasak. Egyébként sem működhetett akkoriban szobrász a kőfaragók területén: Valószínű, hogy nem egy mester dolgozott a művön. Így a kisebb női szentek alakja minőségben meglehetősen elüt a nagyobbaktól, és Nepomuki Szent János szerepeltetése nagyon korai. Ez az alak talán későbbi időből származik. A helyi krónikák és feliratos táblák szerint a szobor 1701-re készült el. A város leírásai a XVIII. században dicsérően emlékeznek meg róla. Értékének tudatában, amikor javításra szorul, a tanács kinyomoztatja, hogy a fenntartásra szolgáló alapítvány, amelyet Thököly Katalin harmadik férje, Löwenburg Jakab létesített, nincs meg. 1796-ban saját költségén állíttatja helyre, mert "nagyon művészi munka". A munkát Mnych János szobrászra bízzák, aki 509 ft és 24 krajcárért el is végzi. 1811-ben Wakh Mihály kőfaragó dolgozik a művön a város megbízásából. A következő helyreállítás 1847-ben, majd 1885-ben és 1911-ben volt. 1952-ben Szakál Ernő szobrász restaurálta. Az egyik korábbi restaurátor rávéste nevét a talapzat legfelső peremére: Lefler.