A soproni ispáni vár 11. századi fa-föld sáncának vörösre égett anyaga a Szt. György u. 3. hátsó udvarrészén. A helyenként téglakeménységűre égett agyagban megmaradtak az egymás fölé helyezett, befelé lejtő gerendák lenyomatai. A képen hat gerenda nyoma hosszmetszetben látszik. Fölötte a Városház u. 4. számú ház keleti falát képező, 14. századi belső városfal kőalapozása szélesedik ki. A lombosodó fa a felső zwingerben áll, vagyis a belső városfal és a - római erődfal tetejére épített - 14. századi középső városfal között. A fotón a középső városfal nem látszik, vonalát itt csak az alsó zwinger területére, a városfalhoz kívülről hozzáépített magas melléképület, a Várkerület 78. sz. ház hátsó traktusának Ny-i fala mutatja.
Leírás
G. Nagy Béla 1970. évi felvételein a 11. századi soproni ispáni vár égett sáncának részletei láthatók. A helyszín: a Szt. György u. 3. udvari hátsó épületszárnya mögött, a Fórum-átjáró melletti városfalszakasz. Mivel a középkori felső zwinger lőrései is feltűnnek a felvételeken, pontosan azonosítható, hogy a mai Szent Pál Szakkollégium mögötti városfalnál bukkant elő 1970-ben az ú.n. „vörös sánc”. A felvételek helyét piros körrel jelöltem az ortofotón. Itt a Fórum-átjáró mellett – a részben visszabontott 6. számú bástyánál – ma széles falépcső vezet fel a műemlékileg bemutatott felső zwingerbe, amely a Várkerület felől is megközelíthető a 88. és 90. számú épületek közötti átjárón (a Sopron Bank mellett). Illetve elérhető ez a városfalszakasz a Városház utca 4. sz. ház melletti széles betonlépcsőn (Scarbantia Régészeti Park romkertje mellett, a Tálos-ház mögötti zöld területen, az 5. és 6. számú bástyák közötti felső zwingerben.
Néhány kutatástörténeti adat G. Nagy Béla értékes felvételeihez
Nováki Gyula és Sándorfi György, A soproni belváros "vörös sánca" kutatásának eredményei címmel a Soproni Szemle 41 (1987), 38-48. oldalain adtak tájékoztatást a soproni égett sánc régészeti kutatásainak 30 évvel ezelőtti helyzetéről. Bevezetőként ismertették, hogy amikor „1890 után a soproni régi városházát és a vele szorosan összeépült házak tömbjét bontani kezdték... a bontás a várfalra és vele együtt a felső zwingerre, a benne rejtőző vörös sáncra is kiterjedt… A munkát Bella Lajos (Pozsony, 1850. december 29. – Sződliget, 1937. július 8.), főreáliskolai tanár, aki Paur Ivánt (Kismarton, 1806. június 21. – Sopron, 1888. december 17.) követve – a soproni és Sopron megyei régészeti kutatás úttörője volt – figyelemmel kísérte és erről 1896-ban összefoglalást jelentetett meg az Archaeológiai Értesítő hasábjain. Eszerint kérésére úgy bontották le a felső zwinger töltésében lévő sáncot, hogy 10 m hosszúságban egy hosszanti metszetet kaptak. Az égő vörösre, keményre kiégett töltésben vízszintesen fekvő, legallyazott fatörzsek lenyomatait, illetve azok üregeit találta; ezek szorosan egymás alatt feküdtek a sáncirányra merőlegesen, az egyes sorok pedig 50–90 cm-re voltak egymástól.” Tehát már az 1890-es években hasonló kép tárult Bella Lajos elé, mint az 1970-ben, G. Nagy Béla által dokumentált sáncrészlet. Tegyük hozzá, hogy napjainkig a Belvárost övező városfalak sávjában, a Fő tér - Városház u. - Szt. György u. - Fegyvertár u. - Templom u. hátsó udvarrészein, hozzávetőlegesen 20-22 helyen dokumentálta a régészeti kutatás, az eredetileg 20 méternyi talpszélességű, 10 méternyi magas, fa-földszerkezetű erődítmény részleteit, minden esetben erősen átégett vörös színű földsáncként. (A korábbi és újabb kutatási eredményekről a Scarbantia Társaság kiadásában, 2002-ben, Sopronban megjelent „Castrum Supron” c. könyvben készítettem részletes összefoglalót).
De akkor miért olyan kiemelkedődő fontosságúak G. Nagy Béla itt közreadott fényképfelvételei? Erre a kérdésre a Szt. György u. 3. számú telek hátsó traktusának régészeti kutatástörténetét áttekintve válaszolhatunk.
A 17. századi lőrések alapján jól azonosítható a felvételen látható sáncmetszet helye, a mai "Szent Pál szakkollégiumi" épület keleti falának vonalával. A sáncprofilon keresztmetszetben elvágott, egymás feletti gerendalyukak láthatók. Tíz szabályos szerkezetű, "kazettasort" azonosíthatunk a K-Ny irányban lefektetett gerendák lenyomatai alapján. A kazettánként különböző tömörségű agyag-, vagy törmelékes földfeltöltés itt is vörösre égett, mint körben az egész belvároson. A kép bal oldalán a Fórum-átjáró melletti (6. számú), felül középkori bástya belső íve látható, ehhez kívülről az alsó zwingerbe épített magas, újkori melléképület téglafala simul (a Várkerület 88. hátsó traktusa).
Nováki Gyula, a Liszt Ferenc Múzeum akkori régésze 1955-ben megfigyelte, hogy „a Szent György u. 3. sz. ház udvarán, a várfal tövében meszesgödröt ástak, amelyben a ’vörös sánc’ laza, porhanyós állapotú alja került napvilágra, a felső részt már a korábbi századokban elhordták. A vörös égett anyag az udvar szintje alatt 180 cm mélyen kezdődött és egészen városfalig kiterjedt”. Nováki Gyula a kutatási téma országosan és nemzetközi szinten is elismert, avatott kutatója.
Az egyik "kazetta" a K-Ny irányban, egymás fölé helyezett gerendáinak lenyomatai az égett agyagban.
A Régészeti Füzetek 1969. évi számában (89. old.), az 1968. év OMF ásatásait ismertetve Tóth Sándor művészettörténész-régész (1940- 2007) írta, hogy a Sopron, Szt. György u. 1-3. „épület romosan fennmaradt hátsó szárnyánál a meginduló újjáépítéssel kapcsolatban végeztünk kutatásokat. Az É-i részen a fennálló földszinti helyiség boltozatának feltöltését vizsgáltuk: a leletanyag XV-XVI. sz.-i keletkezésre vall. Megállapítható volt, hogy az épületrész ennél korábbi periódusokból származó főfalai a ’vörös sánc’ maradványaira épültek. Ettől D-re az épület a mai talajszintig elpusztult. A feltárás során kiderült, hogy itt egy betöltött újkori pince van, amelyet a XVIII. sz. végéig, vagy a XIX. sz. elejéig használhattak.” Az egyik fotón feltűnő középkori, lőrésszerű ablakok feltehetően az 1968. évi falkutatás eredményeiként láthatók. Ezek, egy középkori ajtókerettel együtt ma a Szent Pál Szakkollégium modern épületének Ny-i falába, díszként beépítve láthatók. (A Fórum-átjáró felé haladva nehezen észrevehető, mert burjánzó bokrok takarják.)
Az egyik, kb. 20 cm átmérőjű gallyazott fatörzs lenyomata az átégett, törmelékes földben. Alatta egy római kori téglatöredék mutatja, hogy laza építési törmeléket is használtak a sáncépítéshez. Felette a téglakeménységűre égett agyagréteget csákánnyal is nehéz lehetett elbontani, amint a szerszámnyomokból látszik.
A Régészeti Füzetek 1971, 54.-55. oldalain a terület 1970. év ásatásairól Pózy Kára (Kolozsvár, 1923. február 6. – Budapest, 2008. október 16.) számolt be:
Sopron, Szent György u. 3. alatt, a Gyógyszeripari Technikum alapozásakor, római épületmaradványok kerültek elő. A leletmentés során a koracsászárkorból származó épület egyetlen nagy termét bontottuk ki, a többi helyiség a Szent György u. l. sz. alatti lakóház pincéje alatt folytatódik. A római épületet az I. sz. második felében emelték, É-i zárófalát téglákból kirakott csatorna szegélyezte, ezzel vezették el a tetőről lefolyó vizet. A nagyteremben a padlót tartó oszlopocskák üreges téglából készültek, a terrazzó-padlót több ízben megújították. A feltárás időpontjában még 1 m magasan álltak a felmenő falak, vakolatukat is többször kijavították. Az épületet talán földrengés pusztította el, mert É-D-i irányban terrazzó-padlóján, közfalain, sőt a zárófalakon is széles repedés fut végig. Az V. században még egyszer kitatarozták az épületet, a fűtést ezúttal olyan megoldással készítették, hogy a padlóra lapos kövekből fűtőcsatornát raktak, s az új megemelt padlót a II.-IV. századból származó feldarabolt oszlop, párkány, ajtókeret töredékeivel támasztották alá. Az épület ÉNy-i sarkánál mészkőből faragott férfi portré került elő, a nagyterem ÉK-i sarkában -- a leomlott faltömbök alatt -- bronzedények hevertek: nagyméretű vödör, szép formájú kancsó, fedeles tégely. Az omladékból való levéldíszes oszlopocskák töredékei talán falfülke díszeként szolgáltak. A terrazzós épülettől É-ra az I-II. sz. folyamán szabad térség húzódott. A III. században gyenge falazású épület állhatott, helyére a késő-császárkorban csarnokszerű építményt emeltek a korábbi faragott kőanyag felhasználásával. A bezuhant, megszenesedett gerendák tanúsága szerint a kőlábazat fakonstrukciót tartott, a helyiség bejáratánál oszlopok állhattak, az egyiknek fejezetét, a másiknak két töredékét találtuk a gyenge habarccsal öntött padlón. A K-Ny-i tájolású egyetlen helyiség K-i végében téglákból kirakott pódium állott, négy sarkát korábbi feldarabolt épületfaragványokból készült kőbázisok jelölték. Az épület DK-i sarka mellett "in situ" gyermek kőkoporsó ját találtuk. A váz mellett kísérő leletek nem voltak. Az épület DNy-i végénél vas szerszámokat ástak el az V. században: sarló, fejsze, véső és vaslánc töredékei mellett nagyobb fekete agyaghombár töredékei tartoztak az együtteshez. Mindkét római épület romjait a korai Arpád-korban épített "vörös" sánc gerendákból emelt váza zárta le. /OMF/ Sz. Póczy Klára.
1970-ben a sánc 6 méternyi magasságban állt a Fórum-átjáró mellett. Hozzászámítva a szomszédos épület (Városház u. 4.) pincéjében feltárt égett sáncrétegeket 10 méternyi lehetett az eredeti sáncmagasság.
A jelentésben említett mészkőből faragott férfi portré és a bronzedények ma a Soproni Múzeum Állandó Régészeti Kiállításának IV. termében láthatók. Feltehetően ennél az ásatásnál készítette G. Nagy Béla a színes sáncfotókat.
A Régészeti Füzetek 1976, 43. oldalon, röviden az 1975. év ásatásairól olvashatunk:
A Fórum presszó mögötti udvarban, a középső városfalon, az itt található 6. bástyatorony elbontott részének felmérése, megismerése céljából feltárást végeztünk”. Az ásatásnál feltártuk a bástya É-i része mellett egy késő-római épület részletét is, ennek érdekessége, hogy szorosan a római városfal mellé épült, fali-fűtésének tubustéglái a városfal belső felületére volta felragasztva. „A Szt. György utcai udvaron feltártuk a bástya alsó, római részét és a bástyatorony belső szintjét. A IV. századi római erődfal itt 350 cm vastagságban mérhető, külső felülete lerombolt. (OMF) Gömöri J.
Régészeti Füzetek 1977, 158. jelentés Sopron-Forum átjáró, Szt. György u. 3. 1976. év régészeti kutatásairól ad hírt.
A Várkerület és a belváros között lévő elfalazott átjáró falszakasz újra kibontásra került. Helyreállítását megelőző feltárás során a középső városfal alatt feltártuk a IV. századi római városfal maradványait, a fal szépen faragott külső lábazatát, valamint a középkori bástyatorony alatt a római bástya részben lebontott szakaszát. A 6. számú bástya feltárásakor felmértük a római városfalhoz épített sánc részletét. Árpád-kori sánc kiégett maradványai ezen a szakaszon teljesen elfedték a romos római bástyát. Így a XIV. századi bástya külső falsíkjával — a várfalöv többi fali-tornyához hasonlóan — a római kori bástyára támaszkodik, belső részét viszont a bástya belsejét kitöltő sánc tetejére alapozták. Ez a műemléki helyreállítás után, ma is jól látható, ha figyelmesen szemléljük a Fórum-átjáró mellett a városfalak szövetét. (OMF Tervező: Nagypál Judit). Régész: Gömöri János.”
Ezután épült meg a Fórum átjáróhoz vezető fahíd a Várkerület 90. és a Szt. György u. 3. között.
Középkori épületfalak a Szt. György utca 3. hátsó udvarában. A lőrésszerű nyílások kőkereteit másodlagosan beépítették a Szent Pál Szakkollégium Ny-i falába.
Régészeti Füzetek 1986, 109-110. a 1985. év régészeti kutatásainál, arról olvashatunk, hogy Sopron—Szt. György u. 3. (Fórum-átjáró) és Vársosház u. 4 ("Tálos ház") mögötti felső zwingerben újra megbolygatták a XI. századi égett sáncot:
A belső városfal XIV. századi szakasza és az Árpád-kori ’vörös sánc’ részletei kerültek elő a városfalak statikai állapotát vizsgáló FTV szondákban. (Ez a munka a „Sopron városfal-rehabilitáció koncepcióterve, VÁTI 1985. tsz: 7311/85-14” nagy projekt része volt, melynek felelős tervezője Ághné Korompay Katalin volt. Régészeti kutatási terveket Gömöri János készítette). Csatlakozva a program keretében végzett falalapozási vizsgálatokhoz a sánc gerendalenyomatait felmértük. A belső városfal alapozása a sánc későbbi elplanírozása, a szintsüllyesztés miatt a Szt. György u. 3. mögött most szinte a levegőben "lebeg". A Tálos-ház Városház utcai homlokzatán a városfal metszetén látszik, hogy a XIV. századi belső városfal eredetileg a XI. századi sánc felső részébe volt alapozva. A sáncból szilárdsági vizsgálatra mintákat vett az Építéstudományi Intézet. G. J.
A rövid városfalszakasz kutatástörténetéből is látszik, hogy évtizedeken át számos szakember munkálkodott a megbolygatott régészeti emlékek megmentésén a város ezen részén is. Ebben a városrégészeti folyamatban G. Nagy Béla fényképfelvételei jelentős dokumentumértéket képviselnek.
Sötét/Világos mód