A Húscsarnok és a kisvárkerületi piac

Még a 20. század elejéig is a Grabenrunde-Várkerület legnagyobb része piactérül szolgált. Ezen a nagyforgalmú összevisszaságon egyre többen szerettek volna változtatni, helybeliek és idegenek. A város vezetősége 1912-ben a Katolikus Konventtel szemben 23/a házszámmal a Kisvárkerületre lapos tetős, kátránypapírral fedett húscsarnokot építtetett, hogy 19 üzlethelyiségébe terelje mérlegestül, ellenőröstül a húsokat áruló, sőt feldolgozó henteseket és halárusokat. A zaj, az illat és a hulladék ezáltal valamelyest csökkent, de a gazdasági okok miatt elnéptelenedett raktárba hajléktalanok húzódtak be. A kofák továbbra is elárasztották a város főútvonalát kirakodó helyeikkel, kosaraikkal, ernyőikkel. Sokáig vitatkoztak, mire elkészült a nagyszabású terv kőburkolattól aszfaltos útig. (Csak az Ógabona téri erős kanyarra nem találtak megoldást.) A munkanélküliek foglalkoztatása érdekében is lebontották a Tschurl-házat, ezzel megnyílt az út az állomástól a Belváros felé (1938), a piacnak pedig kerestek más helyet. A nagyobb, akadálymentesebb forgalmat kívánó kereskedők és iparosok megnyugodhattak. Végre a csillagok állása is kedvezően alakult: Thurner polgármestert ott, ahol döntöttek engedély és anyagiak dolgában, kedvezően fogadták. Így indulhatott el a 85. sz. állami közút soproni átkelési szakaszának átépítése. Érdekes, hogy a munkálatba a hadügy csak egészen alárendelt kérdésekbe szólt bele. Holott ekkor már nagyon is puskaporos volt a levegő körülöttünk. Meg kellett érnünk, hogy a német harci járművek az alig elkészült úton károkat okozva vonultak dél felé 1941-ben. A "barakkot" a rendezés során 1942-ben bontották le. A Várkerület átépítésének munkája lényegében csak 1944-ben, nem sokkal az első bombázás előtt fejeződött be. A piac mégis visszakerült, ha szűkön is, amíg parkoló nem lett belőle...