A Kaszinó Egyesület és a soproni Kaszinó

Az 1843. március 12-én alakult Kaszinó Egyesület első otthona a Petőfi téren a mai iskola helyén egykor állott Redoutban volt, majd 1859-ben költözhettek – köszönhetően Flandorffer Ignác közbenjárásának – egy Szent György utcai épületbe. Az új székhely lendületet adott az addig anyagi nehézségekkel küzdő egyesületnek, ám mindez csak ideiglenes felvirágzást jelentett, 1861-re a csőd szélére került az egyesület.

A mértéktelenül megnőtt adóssággal nem tudván mit kezdeni, 1861-ben határozatot hoztak, hogy ha nem sikerül egy újonnan alakuló egyesületnek átadni mindent, vagyont és adósságot, akkor bizony elárverezik azt, amijük van. 1861. október 1-jén két nyelven felhívást bocsátottak ki az újonnan alakuló casinó-egyletbe való belépésre. Sikerrel jártak: a polgárság nem akarta veszni hagyni az oly fontos egyesületet, s az adakozók jóvoltából már néhány nap múlva újra kezdhették működésüket.

Hillebrand Vince ecetgyárost választották igazgatóvá, aki sokat dicsért szervezéssel tíz évre biztosította az élénk, jó hangulatú egyleti életet és számos táncestély megrendezését. Rövid időn belül közel 400 név került a tagok listájára. A Szent György utcából azonban ki kellett költözniük egy kávéházba (későbbi Peck-kávéház, ma bizományi üzlet a Színház utcában), innen is a Templom utca és Széchenyi tér sarkán lévő sétatéri kávéházba. Itt aztán megvetették a lábukat egészen addig, míg a nagy Kaszinó fel nem épült.

(Hárs József)

Az Oedenburger Nachrichten című lap 1869. április 15-i számában tudósít arról, hogy folytatják az olasz bástya elbontását, melynek helyére, s remélik, ez így is lesz, a tervek szerint kaszinóépületet emelnek majd. Ugyanebben az évben ki is írták a pályázatot az épület megtervezésére. Noha ezt Kolbenheyer Ferenc nyerte el, 1870-ben mégis Ludvig Wächtler bécsi építész folytatta a munkálatokat s végül kettejük terveinek elegyeként készült el az épület.

Az anyagi háttér megteremtés azonban nem ment zökkentőmentesen.

Mivel nem sikerült saját házat venni, az egyesület vezetősége elhatározta, hogy maga épít megfelelő palotát magának. Azt helyesen mérték föl, hogy a város társadalmának szüksége van rájuk, s ezt ki is nyilvánítja, ez azonban még nem jelentett anyagi alapot a munka megkezdésére. Ehhez részvénytársaságot kellett alakítani, amire 1870. május 15-én került sor. Addigra már megtörtént a telek kiválasztása, a bástya elbontása, sőt a tervpályázat kiírása is. A részvénytársaság elnökévé az eddigi egyleti igazgatót, Hillebrand Vincét választották meg. Még ebben az évben megalkották a Kaszinó-egyesület alapszabályát is.
Ennek első pontja szerint „a soproni casino-egylet müveit feddhetlen jellemű férfiak társulata, kik a végre egyesültek, hogy a társalgási hajlamot egymás közti folytonos élénk közlekedés által emeljék s előmozdítsák".

Most tehát létezett egy részvénytársaság, amelynek feladata volt előteremteni az építési költségeket, s létezett egy egyesület, amely mielőbb látni szerette volna a palotáját….. A lényeg, hogy nem az egész épület az egyesületé, de ami neki jut, azt kizárólagosan birtokolja. A tánctermekhez pedig, bizonyos megkötésekkel, ingyen jut. A részvények jegyzése azonban nem járt valami nagy eredménnyel. A még szükséges pénzt újabb részvénykibocsátással és jelzálogkölcsönnel szerezték meg. Ez utóbbi adására azonban csak a Soproni Takarékpénztár volt hajlandó. Az építési költségek egyre magasabbra rúgtak. A hiányt megint csak a Takarékpénztár fizette be. Az egyesület 1872 őszén költözött be földszinti helyiségekbe. Az ünnepélyes megnyitás azonban csak 1873. január 11-én zajlott le. Az ebből az alkalomból rendezett fényes bál azonban nem sikerült valami jól, s a májusban bekövetkezett bécsi pénzügyi válság soproni hatása miatt a történetíró szerint „talán kissé túlméretezett" palota sokáig kihasználatlan maradt.

(Hárs József)