A Steiner-malom

Jópár éve szeretem, vallatom Sopront; sokfelé barangoltam hangulatos utcáin, terein, de eddig valahogy sosem fordultam le a Tóth Antal utca végén a Rák-patak kedvesen futó szalagja felé.

Pedig nagyon bájos, vidékies hangulatú ez a táj. A kanyargó víz, a szépen művelt kertek alja, távolabb egy erdőcske susogó fái és a másik oldalon a romok. Hát igen, ahogy megláttam ezeket a lepusztult falakat, a kapu széles ívét, éreztem, hogy megint találtam Valamit.

Szerencsés vagyok, mert valahogy megszólítanak ezek az öreg épületek: Itt vagyok! Figyelj rám!
Nekem se kellett több, csattogtattam a fotómasinámat és hazaérve kutatni kezdtem. Eszmecsere tudós kollégámmal, könyvtár és a jegyzeteim.

Ezt az izgalmas utazást szerettem múzeumos koromban is a legjobban; felmerült egy probléma, szagot kaptam, mint a vadászkutyák és elindultam a nyomon. Apró lépésenként, egyik adat vezetett a másikhoz.

Most is így lett, egyre több ”ajtó” nyílt ki előttem, egyre többet tudtam meg a soproni patakokról, malmokról, zsilipekről, festőházról, lóúsztatóról. Ezt majd mind megosztom Önökkel.

Felfedezett romantikus kis romom a Steiner-malom.

Az 1767. évi ház és telekösszeírásban ez olvasható: „A malom felett egy nagy konyha és kamra, együtt a kétjáratú malommal.” (Horváth p.122.) Volt még istálló hat állat számára és egy nagy szérű. Tulajdonosa ekkor a Greilinger család volt. Tőlük ifj Mühl Gottlieb, tőle pedig Steiner György vásárolta meg. Steiner György kádármester volt, ezzel a foglalkozással a bortermelő és kereskedő Sopronban gyorsan meggazdagodott. 1886-ban a huszonkettedik, 1911-ben pedig már az ötödik a legtöbb adót fizető polgárok között.

Ügyes, vállalkozó szellemű ember volt, mestersége mellett mindig belefogott valamilyen haszonnal kecsegtető dologba, ilyen volt malmunk megvétele is. Ekkor a malom két felülcsapott vízikerékkel működött, amelyek együttesen három lóerőnyi munkát tudtak végezni, másodpercenként 400 liter vízkivétellel.

1910-ben a malomban három lakást alakítottak ki. A bérlő lakrésze a tulajdonképpeni malom, alagsorból, földszintből és padlástérből állt. Az épület szilárd kő és téglafal. Malomház és kerékház is tartozott hozzá, melyben mosókonyha és kamra kapott helyet. A molnár lakása a malomhoz épített emeletes lakóépület, földszintjén szoba, konyha, mellette szín. (Horváth p.127)

Steiner halála után az örökösök eladták a malmot a városnak. Onnan 1913-1930 között Fülöp József bérelte. Fülöp több újítással is próbálkozott, például villanyáram bevezetésével, de a város teljesíthetetlen feltételeit nem tudta megvalósítani. A legnagyobb gondja azonban a vízhiány volt. „ a víz oly csekély, hogy a malomban lévő két pár követ és egy hengerszéket sohasem tud meghajtani.” (Horváth p.132.)

A malom csak tengődött, a bérlő csaknem éhezett, így 1930-ban Fülöp feladta a küzdelmet és megszüntette a bérletet.

A Rák-patak vízhozama a bányaművelés miatt fokozatosan elapadt. A malmocska pedig lassan-lassan az enyészeté lett. Most már olyan rossz állapotú, hogy rendbehozatala reménytelen, emlékezzünk rá szeretettel, kegyelettel.