Az Építőbank bukása

Amikor 1901. október 18-án délelőtt, iskolatáskámat lóbálva hazafelé ballagtam az iskolából, a színház előtt mindenfelé embercsoportokat láttam és izgatott beszédet hallottam: "Megbukott ... csődbe ment... Oda a pénz... Mindent elsikkasztott...!" És közben mindig ugyanaz a név szállt az őszi fényben: "Schladerer... a gazember!" ( Becht Rezső)

Azon a bizonyos októberi napon aligha volt olyan soproni polgár, akit valamilyen formában ne érintett volna az 1872-ben alapított Építő- és Földhitelbank csődje. A tehetősebbek közvetlenül vesztették el a bankra bízott betéteiket, míg a szegényebbek az őket támogató szervezetek (pl. Müller Paulin-féle alapítvány) vagyonvesztése miatt kerültek kilátástalan helyzetbe. De az ügy szálai nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai vonalon is alapjaiban rengették meg Sopron életét.

A működését 1873-ben megkezdő bank egy ideig az ügyfelek megelégedése mellett végezte tevékenységét, azonban már az 1880-as évek elején elkezdtek viharfelhők gyűlni az intézmény felett, noha erről eleinte csak a kétes tőzsdeügyletekbe bonyolódó Schladerer Alfréd igazgató tudott. A sorozatos sikkasztások elfedésére idővel már bűntársakra is szüksége volt, így hatalmával visszaélve kényszerítette Wrchovszky Gyula főkönyvelőt és Prochazka Arthur vezető tisztségviselőt, hogy vegyenek részt a könyvek meghamisításában. Az igazgató 1889-ben aztán olyan mértékben károsította meg a pénzintézetet, hogy a cinkostársak minden igyekezete ellenére is csak idő kérdése volt, hogy mikor jut végleg csődbe a bank. Noha 1901 őszén már világosan látszott, hogy a vég elkerülhetetlen, a főkönyvek továbbra is azt a látszatott keltették, mintha az Építőbank anyagi helyzete teljesen szilárd volna. A közelgő végről csak bennfentes körök pletykái suttogtak. Amikor a köztiszteletben álló Schladerer Alfréd, igazgató, a Soproni Városi Vasút Részvénytársaság igazgatósági tagja, a Világítási- és Erőátviteli Részvénytársaság igazgatósági elnöke, a Városi Vízvezeték Részvénytársaság igazgatósági tagja, az Első Soproni Serfőző és Malátagyár Részvénytársaság és a Nagycenki Cukorgyár Részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja október közepén felismerte, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, felment a Lőverekben található családi nyaralóhoz és attól nem messze főbelőtté magát. Mire október 18-án a bank csődjét hivatalosan is bejelentették, Schladerer már napok óta holtan feküdt a soproni erdőben.

A bank papírjait zár alá vették, Wrchovszky Gyulát és Prochazka Arthurt letartóztatták, október 19-én pedig megindult a nyomozás a szövevényes ügyek felderítése céljából.

Az Építőbank bukása a neves soproni családok közül leginkább a Lenck család anyagi helyzetét rengette meg, de szinte nem volt olyan kereskedő a városban, aki kisebb vagy nagyobb mértékben ne szenvedett volna el veszteséget a csőd miatt.

A gazdasági károk mellett az eset szálai a legfelsőbb politikai szintekre is elértek, Sopron városa közvetlenül 107 ezer koronás veszteséget könyvelhetett el, Gebhardt József polgármester, a bank igazgatósági tagja fegyelmi eljárást kezdeményezett önmaga ellen, de ez sem menthette meg attól, hogy elbukja polgármesteri címét.

A Baubank bukása hosszú évekre meghatározta a város gazdasági és társadalmi életét, és még a Nagy háború utáni években is éreztette közvetett hatását.

A bukás hátterét előszőr dr. Taizs Károly, az Iparkamara másodtitkára próbálta meg összegezni 1902-ben megjelent könyvében, majd Hárs József 1961-ben a Soproni Szemlében publikált tanulmányt a témában. Ugyancsak ő közölt írást a Nyugati Kapu című lapban 100 évvel a csőd után, 2001 októberében.