Kultúrpalota - kultúrváros

Alig egy évtizedig élvezhette a Lenck-család a Deák tér végén 1890-ben felépített villáját, ugyanis miután az Építőbank bukása után a család anyagi helyzete kritikusra fordult, a villa német tulajdonba került. A tulajdonosváltást hamarosan újabb követte, s a város fennhatósága alá került épületben 1913. október 5-én megnyílt a Kultúrpalota, vagyis az önálló soproni múzeum. A gyűjtemény történetéről részletesen írt könyvének előszavában Kugler Alajos, az intézmény későbbi vezetője.

A helyi lapok büszkén hirdették a kultúra soproni fellegvárának létrehozását, mondván, "valami kulturvároshoz méltót cselekedtünk." Nem mindenki értett azonban ezzel egyet. A Népszava hasábjain a következő sorokat olvashattuk:

A soproni munkások nem tudják ugyan, miért nevezték el az uj muzeumot kulturpalotának, amelyben régiségek, kőtörmelékek és törött fegyverek lesznek láthatók. Kultura Sopronban? Ott, ahol pincékben és tyuk- meg disznóólakban húzódnak meg a sokgyermekes családok. ahol halomszámra pusztít a tifusz, a sarlach, a torokgyík és a tuberkulózis? Kultura itt, ahol 10 lépésre a Várkerülettől folyik a hires lkva-patak, mely az ottlakóknak tűrhetetlenné teszi a lélekzést: amely patakba a körülfekvő csatornátlan utcák árnyékszékei folynak bele? Kultura Sopronban, ahol tulzsufoltak az iskolák, ahol nincs népfürdő, ahol a városi menhelyen kívül alig van valami munkásjóléti intézmény, ahol nincs kórház, nincs egészséges munkáslakás, nincsenek munkásházak, csak templom, sok templom, kápolna, szentszobrok és kaszárnya! Azt halljuk, Magyarország minden részéből összejönnek a leghiresebb tudósok, hogy résztvegyenek a kulturpalota megnyitásán. Jöjjenek csak az urak, a tudósok, mi soproni munkások is üdvözöljük őket e helyen, mert más helyen ugyse találkozhatunk és kulturáról való hazug beszédet a gazdagon teritett asztalok után, amelynek költségeit mi munkások is fizetjük, tegyenek egy sétát Sopronban, nézzék meg az Ikva-patakot, nézzék meg a kórházat, az apácák kezében levő népfürdőt, nézzék meg a Bécsi-utcai aprólakásokat és nézzék meg a halálozási statisztikát, nézzék meg a nyomort és irják meg az igazságot az ujságokba: „Sopronban van kulturpalota, de keltura, az még sajnos nincsen!" Még egyszer üdvözöljük a vendég tudósokat és kívánunk a banketthez jó étvágyat. De figyelmeztetjük az urakat, hogy ebéd előtt ne nézzék meg Sopron nevezetességeit, mert elmegy az étvágyuk.

Az idő a helyi lapban a várost kultúrvárosnak titulálókat igazolta, a kultúra az elmúlt több, mint egy évszázadban végül győzedelmeskedett, Sopron városa és polgárai sokszorosan bebizonyították a kultúra iránti elkötelezettségüket.
Az 1913-ban átadott létesítmény mint Városi Múzeum, majd mint Liszt Ferenc Múzeum működött tovább.