Vendéglő az Almhoz

A korabeli krónikák 1890-ben említik először az Alm nevét, amikoris felmerült, hogy a bánfalvi Pálos-kolostor mellett megszüntetett vendéglő helyett újat kellene építeni. A lőverlakók egy része szívesen vette volna, ha a régi helyén nyílik új vendéglő, míg mások azt szorgalmazták, hogy a városhoz közelebb kellene egy teljesen új egységet nyitni, jelesül dr. Szilvásy Márton lőverével szemben, hiszen onnan pompás kilátás nyílik az erdőre. Természetesen a környék lakóiból heves ellenállást váltott ki a tervezet, végül azonban a város határozatban engedélyezte az új vendéglő nyitását a Hársfa soron, mondván: "A vendéglő a városból kijövő lakosság pihenését szolgálja és a lőver nem lezárt, s azok részére, akik nem lövertulajdonosok, nem elérhetetlen terület" illetve, hogy „lővertulajdonos a sövényén túl nem rendelkezik korlátlanul."

Az új erdei vendéglátóhely a hangulatos kerthelyiséggel csakhamar népszerű lett mind a városiak, mind a turisták körében, számos túraútvonal kiindulási- vagy érkezési pontja is ez a pihenőállomás lett.

Az üzemeltetést 1912-ben vette át Horváth Antal (1887-1921) és felesége, Weinzettl Franciska (1889-1964), ám a Nagy háború közbeszólt, így a frontról sérülten hazatérő tulajdonos helyett egészen az államosításig felesége vezette a vendéglőt, majd később, egészen fiatal korától, lányuk, Horváth Katalin is aktívan kivette részét Sopron egyik legnépszerűbb vendéglőjének vezetéséből.