Történet
A dinasztia alapító Buza János
Bulzu Atanáz János egy erdélyi kis faluban, Parácz községben született 1877-ben. Gyerek volt még, mikor elhatározta, ha nagy lesz, ő biz’ világot fog látni. Még a módját is kifundálta. Azt találta ki, hogy kitanulja a borbélymesterséget és beáll vándor-borbélynak. Erős akaratú gyermek lehetett, mert minden így is lett. 1896-ban vándorútra indult, ment, mendegélt heteken, hónapokon, sőt éveken át. Ha eljutott egy településre hajat vágott, borotvált, frizurákat készített. Mikor mindennel végzett, fogta a cókmókját és továbbállt. Volt olyan település, ahol hosszabban elidőzött, ilyenkor beállt egy-egy borbélyüzletbe segédnek. Vándorlása közben mesterlevelét is megszerezte. Munkakönyve szerint dolgozott Debrecenben, Kecskeméten, Nagytétényben, Budapesten.
Ilyen módon járta végig az országot, végül eljutott Sopronba. Megtetszett neki a város ezért elhatározta, itt fog letelepedni. Sikerült elhelyezkednie Leeb Márton Erzsébet utcai borbélyszalonjában és sokáig ott dolgozott.
Az első világháborúban behívták katonának. A frontra került, ahol szanitécként tevékenykedett: sebesülteket kötözött, segédkezett a tábori orvosoknak, de katonai borbélyként is tevékenykedett. Tábornoktól a bakáig a legkülönbözőbb rangú katonákat borotválta, nyírta. Hosszú sorban ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Haladt a munkával, de a sor csak nem lett rövidebb, mert folyamatosan újak jöttek a távozók helyett.
Egyik alkalommal egy sebesült tiszt került sorra, odalépett hozzá és rutinszerűen megborotválta. Mikor kész lett, a tiszt váratlanul lefordult a székről. Szegény hadnagy! Nem a front pergőtűzében, hanem széken ülve, borotválás közben érte utol a halál.
Bulzu Atanáz János nem szolgálta végig a háborút. Hastífuszt kapott, ezért végleg leszerelték és hazaküldték. Betegségéből kigyógyulva civilként újra dolgozni kezdett, közben családot alapított: feleségül vette Steiger Luise soproni leányt. Házasságukból 1919-ben kisfiú született, akit Károly névre kereszteltek.
Egy idő után saját borbélyüzletet nyitott a Petőfi tér 6. szám alatt. Évtizedekig szappanozta és borotválta a férfinépet, vágta a hajakat, stuccolta a bajuszokat. Nem csak az üzletben dolgozott, hanem házakhoz is kijárt, sőt a városi kórházban is rendszeresen dolgozott. Betegeket, orvosokat, alkalmazottakat egyaránt ő borotválta, Dr. Király Jenő főorvos is a vendégei közé számított. Egy bőrtáskában - amit mindenhová magával vitt- katonás rendben sorakoztak a mesterségéhez szükséges szerszámok.
1934-ben Buza Jánosra magyarosította a nevét. Hatvan év szakadatlan munka után 1955-ben hagyta abba a munkát és bezárta Petőfi téri üzletét. Magas életkort ért meg.
Buza Károly és felesége fodrászata
Károly, édesapja nyomdokain haladva szintén borbély lett, mellette tanulta ki a mesterséget. A második világháborúban besorozták. 1944-ben pár nap eltávozási ideje alatt menyasszonyát, Schnell Gertrúdot feleségül vette. Leszerelése után Károly visszatért édesapja szalonjába dolgozni.
Károly és felesége (aki szakmájára nézve férfi-női fodrász volt) egy korábban más nevén működött fodrászat bérleti jogát 1957-ben átvették, ugyancsak átvették a berendezést is. Régi vágyuk teljesült: az Ógabona tér 36. házban végre megnyithatták saját férfifodrász és borbély szalonjukat, melyet 1961-ben női-férfi fodrászattá fejlesztettek.
Az üzletbe bekukkantva látni lehetett, ahogy fürgén csattog az olló Károly mester kezében: szappanozott, borotvált, hajat vágott, közben szóval tartotta vendégeit. Kiértékelték az előző heti meccset és latolgatták a következő mérkőzések várható eredményeit. Azok a férfiak, akiket nem érdekelt a foci, fanyelű keretbe foglalt napilapokat, újságokat olvastak. A férfifodrászat kitartó és hűséges vendége a szomszéd házban lakó Szabó Kálmán szabómester hetente háromszor óramű pontossággal megjelent és borotválást kért, időnként hajvágással kiegészítve. Kálmán bácsinak gyenge volt az egészsége, gyakran ágynak dőlt, ilyenkor Károly mester kiment a lakására hogy betegágyában megborotválja. Mindaddig megtette ezt, míg Kálmán bácsi meg nem gyógyult.
A női fodrász résznél a hölgyek várakozás közben inkább tereferéltek, vagy királyokról, királyi házasságokról szóló színes külföldi magazinokat lapozgattak. Egy ilyen folyóirat akkoriban ritka csemegének számított, ott pedig még válogatni is lehetett. A nők roskadoztak a meleg-dauer ólomsúlyai alatt, mert annakidején még ilyen módszerrel készült a tartóshullám. De mindez mit sem számított, mikor a hölgyek frissen ondolált hajjal, megszépülve, kipihenve léptek ki a szalonból, ugyanakkor a legújabb városi pletykáknak is a birtokába jutottak.
Ennek az aktív időszaknak Gertrúd asszony egyre súlyosbodó betegsége vetett véget. Az 1980-as évek elején a szakmát mindketten abbahagyták és a fodrászatot végérvényesen bezárták. Károly ez után olyan munkahelyet keresett magának, ahol több ideje maradt szeretett felesége ápolására.
Bulzu Atanáz János munkakönyve, és korabeli, albumokba rendezett fényképek.
Sötét/Világos mód