Kraut Vilma az 1880-as években.
Történet
Dédapám, Müller Franciscus Bajorországból érkezett Sopronba, nem sokkal az 1848-49-es szabadságharcot követően. Itt megházasodott Schutz Annával és a házasságból 1873. október 25-én megszületett nagyapám, Müller Ferenc drogista. Nagyapám 1897. július 25-én vette el feleségül Kraut Vilmát, aki 1877. március 25-én született.
Házasságukból 1898. októberében egy ikerpár született, akik sajnos csak három napot éltek. Képzelem, mennyire megviselte a gyász a fiatal házasokat, de szerencsére egy évvel később nagynéném, Müller Vilma újra örömöt hozott a házba születésével. A házaspárnak eztán még három gyereke született, Erzsébet, édesapám, Müller Antal Ferenc és Rezső nagybácsim. Ő sajnos 1943. februárjában Oroszországban (a III/1 tábori kórház csapattestnél szolgált) eltűnt.
Müller Erzsébet nagynéném 1906-ban.
Müller Antal Ferenc 1907 körül.
Apám, Müller Antal Ferenc (1901.08.31.) összeházasodott édesanyámmal, Wittinger Annával (1912.07.11.) és négy gyerekük született: nővérem, Zsuzsanna, bátyám Ferenc (1944-ben három hónapos korában egy bombatámadáskor meghalt), nővérem, Veronika és én, Krisztina. A papa szerint a három grazia!
Wittinger Anna az 1930-as évek elején.
A három Müller lány: Zsuzsanna, Veronika, Krisztina.
A szüleim, kiránduláson az 1930-as években.
Már dédapám is drogista volt, ami természetesen akkor még mást jelentett, mint amire ma gondolnánk, konkrétan szappanok, illatosítószerek, teák és különböző aromák készítését. Az első Müller-féle drogéria, mely az Oroszlán nevet viselte, az Ikvahídon volt, majd az első világháború éveiben átköltözött a mostani Várkerület 47. szám alá, ahol 1952-ig, az államosításig működött.
Apám és Rezső nagybácsim a drogériában.
A Müller drogéria reklámja.
Müller drogéria zacskó.
A Müller drogéria reklámja.
A közkedvelt üzlet, ahol többek közt a híres Müller-féle creme-hölgy és gyermekszappan is készült, végleg megszűnt. Apám üzlet, ház, állás nélkül maradt, majd mint éjjeliőr tudott nyugdíjba menni. 1976-ban elhagyott bennünket. Soha sem heverte ki a vele történt igazságtalanságot.
Müller Zsuzsanna nővéremmel.
Mindennek ellenére a szüleink mindent megtettek, hogy tanulhassunk és aránylag ne hiányozzon semmink. Anyám 1957-ben elment dolgozni a Soproni Ruhagyárba mint vasalónő, emlékszem mennyi áldozatot hozott értünk. Ő 1983-ban halt meg.
Mi, a "három grazia" messze kerültünk egymástól. Zsuzsanna most is Sopronban él, Veronika Bécsben talált új hont, én 1972. óta Comoban (Olaszországban) élek. Ennek ellenére szerencsére a testvéri szoros kapcsolat megmaradt. Mivel velünk a Müller család végpontra jutott, az egyetlen utód, a fiam, balesetben 25 évesen meghalt, szeretném, hogy egy kis nyomot hagyjak a családomról. Talán az idősebb emberek meg emlékeznek a leírt korszakra, én szeretettel őrzök minden emléket a gyerekkoromról és a szüleimről.
Sötét/Világos mód