A 6-os számú villamos kocsi a Deák tér és a Mátyás király utca találkozásánál.
Történet
1888. évben Brand Antal soproni kereskedő lóvasút építési tervét ismertette az akkori újság. 1891-ben egy mérnök kapott előmunkálati engedélyt lóvasút építéssel kapcsolatban. 1895-ben is három cég jelentkezett Sopronban szabványos nyomtávú lóvasút építésének tervével.
1895-ben Lindheis budapesti cég, mely a pozsonyi villamosvasutat létesítette, ajánlatot tett a városnak villamosvasút építésére.
A lóvasút már nem volt korszerű, hiszen 1885-ben megnyílt az első budapesti villamosvasút. 1897-ben a miskolci és a szombathelyi villamosvasút kezdte meg működését. A Vasvármegyei Elektromos Művek Rt.-nak Ikerváron a vízi erővel hajtott telepén volt felesleges villamosenergiája, melyet a várossal létrejött szerződés alapján magasfeszültségen Sopronba szállított és ennek jobb kihasználása érdekében ajánlatot tett a városnak a Szombathelyen bevált közúti villamosvasút megépítésére. A Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. főrészvényese gr. Batthyány Géza 1897-ben engedélyt kapott a kereskedelmi minisztertől, hogy egy Sopronban megindítandó villamos közúti vasút előmunkálatait elvégezze.
A Városi Tanács bizottságot küldött Vas megyébe, hogy a Részvénytársaság már működő üzemeit megtekintse és tárgyalásokat folytasson.
Már 1897-ben készült egy szerződés, melyben rögzítették, hogy milyen feltételek mellett biztosítja a város a tervezett elektromos közúti vasút kiépítéséhez szükséges városi területeket.
A város már a villamosság bevezetésének lázában élt. Jellemző, hogy a mai Rákóczi utcában megnyílt kávéházat is „Elektra” névre keresztelték. A város köztörvényhatóságának 1899. július 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén 8861/899. kgy. szám alatt hozott határozata alapján létrejött a szerződés a villamosvasút megépítésére.
A város és gr. Batthyány Géza között létrejött szerződést 1899. szeptember 3-án a belügyminiszter is jóváhagyta. A szerződésben a város díjmentesen átengedte a Társaságnak a vasút létesítéséhez szükséges területeket. A Részvénytársaság pedig elismerte a városnak azt a jogát, hogy a vasút 60 évi üzem után térítésmentesen a város tulajdonába megy át, 20 évi üzemeltetés után pedig megválthatja a vasutat az utolsó 10 esztendő tiszta nyereségét kitevő megváltási áron.
A kereskedelmi miniszter 1899. október 10-én adta ki a 61824. számú soproni villamos városi vasútra vonatkozó engedélyek iratát. „A soproni villamosvasút ügye a megvalósítás stádiumába jutott” hirdette a Soproni Napló.
Az építés még a szerződésben rögzített vonalakon sem kezdődött meg, máris új vonal építéséért mozgolódtak Sopronban. Az egyre jobban bővülő Lőverek lakói szerették volna elérni, hogy építsenek villamos vonalat a villanegyedben is. A városban októbertől kezdve már látszottak az építkezés jelei. Felállították a felsővezeték tartóoszlopait. Ez akkor nagy port vert fel, ugyanis egy újságíró felfedezte, hogy az oszlopokon „Mannesmann Rohrenwerke” felírás van. Hivatkozva a villamosvasút engedélykiírásának 8. §-ára, mely szerint a vasút forgalmi eszközeit tartozik Magyarországon megszerezni, támadták a Részvénytársaságot. A Soproni Napló így írt: „Lesz villamosvasutunk, s ennek köszönhetjük, hogy az idegen ipar diadalát 100 oszlop fogja hirdetni, gúnyjára annak az iparfejlesztési akciónak, melytől oly sokat vártunk és várunk.” A vasút villamos berendezése is külföldi eredetű volt. A berendezéseket a svájci „Cie de L’inustrie” cég szállította.
A Részvénytársaság a soproni transzformátorállomást, melyet a Flandorffer utcában épített, már eredetileg úgy készítette el, hogy a város világítása mellett a soproni közúti villamos vasút hajtására szükséges villamosenergiát is tudja szolgáltatni.
Ugyancsak ezen a telepen a gépház mellett a vasúthoz szükséges kocsiszín is megépült. A gépház külön csarnokában helyezték el a közúti vasút transzformátorállomását. A villamosvasút csoportja egy nagyfeszültségű motorból és két mellékáramkörű dinamóból állt. A nagyfeszültségű főáramkörbe kapcsolt motor Há típusú 6 sarkú gép, mely 525 fordulatszám mellett 1225 V feszültségű és 40 A erősségű áramot tud adni. Kapcsai közé a két vezeték különböző potenciál-különbségének kisülése ellen védelmül 1 db Gothard – féle palack villámhárítót iktattak. A dinamók Há típusú, 6 sarkú, 40 kW-os gépek, melyek 525 fordulatszám mellett 550 V feszültségű és 72 A intenzitású secunder áramot termeltek a vasút részére. A dinamók az egyenletes működés és gazdaságosabb kihasználás céljából akkumulátorteleppel voltak összekapcsolva. E telep 275 db cellából állt, 100 Aó kapacitással, a töltési áramerősség 60 A, a kisütési maximum 100 A.
1900. március 23-án az Újteleki-kapunál összeért a vonal két végéről kezdett pályaépítés. Az üzem-nyitásra 6 motorkocsi készült el. A város lakossága izgatottan várta az első próbamenetet. Mindenki örült, az új közlekedési eszköznek, csak a város szépségéért aggódók hangja ütött ki a lelkesedők közül, kik most a várost „agyondrótozott”-nak nevezték. Április 22-én futott ki a kocsiszínből első próbaútjára a 6. számú kocsi.
Az ünnepélyes megnyitás 1900. április 30-án a feldíszített 1-es számú kocsival az előtérben. A felvétel a Vitnyédi utcai remíz bejárata előtt készült.
Az április 28-án megtartott műtanrendőri bejárás után a villamosvasutat átadták a forgalomnak. Az ünnepélyes megnyitás 1900. május 1-én történt. Maga a kereskedelmi miniszter jött Sopronba erre az alkalomra. A villamosvasút hossza a két szárnyvonallal együtt 5.2 km volt. A fővonal a Győr-Soproni-Ebenfurti Vasút állomásától indult és a Kossuth-úton át a Déli vasút állomáságig vezetett. Az egyik szárnyvonal a Várkerületről kiágazva az Ötvös és a Magyar utcán, valamint a Győri úton át a közvágóhídig vezetett. A másik szárnyvonal a Kossuth úton ágazott ki és a Flandorffer utcán át a telephelyig vezetett.
Forgó transzformátor gépegység a villamos ellátásához.
A soproni villamosvasút bemutatója jól sikerült, azonban a mellékvonalon később gyér volt a forgalom. A keskeny Ötvös utcában a forgalmat is zavarta. Így a Városi Tanács 1902. október 23-i közgyűlésén hozzájárult a vonal forgalmának részleges megszüntetéséhez. A síneket felszedték és a Déli vasútig vezető vonalat a Sörgyárig meghosszabbították. A vasúttársaság arra számított, hogy az igen kedvelt sörkert vendégei majd rendszeresen igénybe veszik a villamost. Az utaslétszám egyre csökkent, azonban az első világháború éveiben megnövekedett.
Ebben az időben Budapest is saját kezelésébe vette a villamosvasutat és a város is foglalkozott a szerződés felmondásával. Az 1918. szeptember 30-i közgyűlés szerint: „A város jövő fejlesztése érdekében szükségesnek tartja, hogy a közúti vasút, mint egy város fejlődésében oly fontos szerepet betöltő faktor kizárólag a város kezelésében és irányításában álljon.”
Ezután egy műszaki vizsgálat megállapította, hogy a háborús évek során a vasút műszaki állapota leromlott. A város ezek után már szabadkozott a vasút átvételéről, de elérkezett a huszadik esztendő és aktuálissá vált az átvétel. A Részvénytársaság 1920. január 10-én megszüntette a forgalmat. Február 28-án a város 590.000 papírkoronáért megvásárolta a villamosvasutat. A világháború következtében a villamosvasút deficites lett és így a városi pénzügyi bizottság javasolt az üzem beszüntetését, melyet a városi közgyűlés ki is mondott. 1923. év május hó 31-én este egymás után befutottak a villamos kocsik a kocsiszínbe és ezzel a villamosvasút működése megszűnt. 1927-ben először az Újteleki utcában, majd a Széchenyi téren is felszedték a síneket. A felsővezeték oszlopai átalakítás után a város közvilágítását szolgálták.