Az Ógabona tér 48. számú ház és a Titanic tragédiája

II. Walter Lujza

E házban élt Walter Adolf a családjával. Lakásuk az Ógabona térrel szembenéző oldalon, a kaputól balra helyezkedett el. A házaspárnak három gyermeke született: Károly, aki orvosnak tanult, Mihály tanár lett, egyedül Lujza nem tanult tovább: férjhez ment és szülei házában maradt. Walter Adolf 1936-ban, felesége 1953-ban halt meg. Haláluk után a ház egyedül a leányuké lett, miután a két fiútestvér öröklési jogáról lemondott Lujza javára, aki ekkor már Reischl Mátyás felesége volt. Lujza egy kisebb húsüzletet működtetett a házban, melyet keresztapjától, Schneeberger Ferenctől kapott, sőt, még áruval is ellátta. A mellékelt képen valószínű ennek a húsüzletnek a cégtábláját látjuk a lakás ablakai felett. Lujza néni egy buschenshankot is üzemelt a ház verandáján, ahova színházi napok előadási szüneteiben a színészek előszeretettel jártak erőt és hangulatot meríteni az előadás folytatásához. Ehhez a folytatáshoz a Reischl bor jelentős mértékben hozzájárult. A pletyka szerint Sárdi János is nagy tisztelője volt a Reischl-féle bornak. A színész és borkedvelő közönség szintén örömmel járt oda, már csak azért is, hogy színészeket lásson. A borkimérés napi vendége Pilcz bácsi, a városi színház akkori ügyelője és gondnoka volt, aki családjával együtt a színház épületében lakott. Lányai akkor láthattak színészeket, amikor csak akartak! Minden barátnőjük irigykedett ezért a hatalmas kiváltságért.

Azt, hogy Lujza néni húsboltja és a borkimérés mikor szűnt meg nincs adatom, arra viszont emlékszem, hogy Lujza néni idősebb korában szívesen nézegetett ki házuk ablakán és minden lehetséges alkalommal szóba elegyedett a környéken lakókkal, ha arra akadt dolguk. Lujza néni 1971-ben halt meg. (Megjegyzés: sírkövén téves a halál időpontja)

III. Reischl Mátyás

Történetünk fontos szereplője az 1883-ban született, kalandos életű Reischl Mátyás, aki saját elmondása szerint a Titanic tragédia egyik túlélője volt. Megmenekülése után búcsút mondott a tengerész életnek és hazajött Sopronba szőlőt termeszteni. Feleségül vette a fiatalon megözvegyült Walter Lujzát és beköltözött hozzá az Ógabona tér 48. szám alatti házba. Idősebb korában Reischl Mátyás naphosszat kedvenc tartózkodási helyén, a Gyöngyvirág cukrászdában üldögélt, ahol sűrű szivarfüstbe burkolózva adta elő élete kalandos történeteit. 1961-ben halt meg, feleségével együtt nyugszik a soproni evangélikus temetőben.

IV. A Titanic tragédiája és Reischl Mátyás megmenekülése

A Titanic elsüllyedésének 50 éves évfordulóján, Reischl Mátyás már nem volt az élők sorában, ezért az újságok előszedték korábbi nyilatkozatait, a vele készült riportokat és újra kiadták. Egy ilyen példányt kaptam digitalizálás céljából távolabbi rokonától, Reischl Ferenctől. Ennek az 1962-ben megjelent újságcikknek egy részletét az alábbiakban olvashatják.

„…a Titanic soproni utasa ma már nincs az élők sorában. Ebből az alkalomból érdemes egy korábbi beszélgetést idézni, amikor Reischl Mátyás a nem mindennapi történetet elmondta az újságíróknak, lakásán, az Ógabona tér 48. szám alatt.
- Évek óta hajóztam akkor már, amikor 1912-ben a Titanicra szerződtem. Hatalmas, fényűzően berendezett hajó volt, az addig épített hajók közül a legnagyobb. Liverpool kikötőjéből indultunk el Amerika partjai felé.
- Én főpincér voltam a hajón, az első osztályú étteremben. Vidáman teltek a napok. Két zenekar is játszott esténként. Ami szem-szájnak ingere, minden volt a hajón. Moziba, színházba, uszodába is mehettek az utasok. A társaság. amelyé a hajó volt, még fejősteheneket is vásárolt, hogy friss tejeskávét is lehessen feltálalni a reggelihez.
- Egy hét telt el zavartalanul, amikor kitört a vihar. A hullámok dobálták ugyan a hajót, de az étteremben a vihar estéjén is vidáman szórakoztak az első osztály utasai. Ők nem tudták, hogy úszó jégtáblák veszélyeztetik a hajót. Smith kapitány tudott róla, de nem adott parancsot az útirány megváltoztatására. Minél előbb be akarta vezetni a hajót New York kikötőjébe, mert az óceán kék szalagjáért folyt a verseny.
- Éjszaka volt már, mikor lökés rázta meg a hajót. A jéghegy nagy léket vágott rajta. Olyan víztömeg zúdult hirtelen a kazánházba, hogy a fűtők menekülni sem tudtak.
- Kitört a pánik. Egymást taposták az utasok a mentőhajók körül, amelyeket a vízrebocsátás után felborították a hullámok. Több mint ezren pusztultak el. Jómagam éjfél után háromnegyed kettőkor hagytam el a hajót a személyzet többi tagjával. Egy nagy jégtáblára kapaszkodtunk fel vagy háromszázan. Három órát szorongtunk rajta, míg megérkeztek a mentőhajók...”

E történettel szemben áll az a tény, hogy Reischl Mátyás nem szerepel a White Star Line 1912. április 10-i, tehát a Titanic Southamptonból történt kifutásának időpontjában regisztrált alkalmazottai között. Reischl Mátyás neve hiányzik a Titanic személyzeti nyilvántartásából, amelyet pedig a munkaszerződések, illetve a fizetési jegyzékek alapján állítottak össze. (RMS Titanic Titanic Crew: Victualling Department, forrás: Encyclopedia Titanica). Külön-külön áttanulmányozva az első-, a másod- és harmadosztályú éttermek személyzeti listáját, a magánüzemeltetésű éttermek, de még a szobapincérek és stewardok jegyzékét is. Reischl Mátyás neve egyik összesítésen sem szerepel! Az alkalmazottak nyilvántartásából összesen 24 „R” kezdőbetűs családi nevet sikerült kigyűjteni, de ezek között sincs Reischl, de akár csak hasonló név sem.

V. Ezek szerint véget ért egy soproni legenda?

Semmi esetre sem, hisz a kutatások, melyek még napjainkban (2015) is folynak, sok esetben kiderítették: akiről a rendelkezésre álló dokumentumok alapján joggal feltételezték, hogy fenn volt a hajón, kiderült, hogy nem, mert az utolsó pillanatban másik személy lépett a helyére. Nem egy esetben ennek a fordítottját is kiderítették. Bár a kutatás még mindig tart, az eddigi eredmények és megállapítások ellenére sem zárható ki, hogy Reischl Mátyás valóban az egyik túlélője volt a Titanic elsüllyedésének.