Királyi látogatás Sopronban

Május 31-én, szombaton már kora hajnalban megindult a munka, az utcákat fellobogózták és girlandokkal díszítették - az alig beépített Indóház, ma Kossuth Lajos utcát a város költségére. Egy díszszázad a déli vasút előtt, egy pedig őfelsége szállása, a Magyar Király szálloda (a mai Korona Üzletház helyén) előtt sorakozott fel. Felállították a király útját szegélyező díszsorfalat is, melyben mint a jövő ígéretes virágai a soproni iskolák diákjai virultak.

Az uralkodót és kíséretét szállító szerelvény pontban fél nyolckor megérkezett. Ferenc József fogadta a díszszázad tisztelgését, körbeintett, majd lassan elindult a feldíszített hintók felé.

Idősebbnek nézett ki, mint a kora. Testtartása kicsit hajlott, méltóságteljes ráncokkal barázdált arcán nyájas mosoly játszott. Fáradt volt, kicsit kedvetlen. A látogatás is untatta már, városok, köszöntők, beszédek, audienciák. Mindig ugyanaz, ugyanúgy, csak a helyszín változik. De a király fegyelmezett katona és kötelességtudó uralkodó volt, tudta a dolgát.

A négy egyszerű fekete hintó méltóságteljesen haladt az éljenző, virágokkal, kicsi zászlócskákkal integető tömeg sorfala előtt. Végighajtottak az Indóház (Kossuth L.) utcán, melynek torkolatában, a hajdani Újteleki kapu helyén, Hauser Károly rajztanár tervei alapján készült gyönyörűséges díszkapu állt. A Hosszú soron, (Rákóczi utca) a Promenádon (Széchenyi tér) keresztül érkeztek a Várkerület elején álló szállodához. Az öt szobából álló királyi lakosztályt Beer Eduárd soproni bútorkereskedő elegáns, szép bútoraival tették fényűzővé.

Az audiencia reggel 9 kor kezdődött, felsorolhatatlanul sok résztvevővel; megjelentek a város, a megye hivatalosságai, a királyi törvényszék előkelőségei, az egyház képviselői.

Ezután a királylátogatást tett a Szent Mihály-templomban, a Szegényápoldát, melynek falán ma is ott az emléktábla, és az Orsolya zárdában is.

Az ebéd csalódást okozott a nagyreményű soproni vendéglősöknek, hisz Ferenc József saját konyháját utaztatta Sopronba is, így nem kápráztathatták el a fenséges vendégeket.

A Tiszti Leánynevelő Intézet tárt kapukkal várta őfelségét. A kandeláberek ragyogtak, a bejárat előtti gyalogjárót is lelkiismeretesen felújították. Pedig a zsúfolt programokkal terhelt császár csak egy gyors pillantást vetett a körben álló urakra, és határozott léptekkel indult a kápolna felé. A bent várakozó hölgyek elegáns feketében az urak díszmagyarban pompáztak, a növendékek fehér ruhában virággal a kezükben állva fogadták az uralkodót. A misén többek között Unger kisasszony elénekelte Cherubini Ave Mariaját, a helybéli műkedvelők pedig Haydn vokál miséjét adták elő igen szépen.

Délután a király meglátogatta kedvenc udvari borszállítója, Flandorffer Ignác pincészetét. Sokra becsülte ezt az embert, tehetségét, szorgalmát. Soproni látogatása alkalmából közintézményeken kívül csak őt kereste fel, ezzel is kifejezve nagyrabecsülését.

A Somfalvi utca felől érkezett, ahol is Flandorffer Ignác és Pál fogadta és végigjárták vele a pincéket. A király egy-egy pohár soproni és ruszti bort ivott és ezekkel a szavakkal köszöntötte Flandorffer Ignácot: Ich trinke auf ihr Wohl und auf das Gedeihen ihres Hauses. Emelem poharam az Ön egészségére és házának boldogulására.

A telep megtekintése után a kerten át jött a Kossuth utcába, hogy ott ismét kocsiba szálljon. Amikor meglátta, hogy a villa kert felé néző teraszán, amerről szabad lépcső vezet a kertbe, hölgyek állnak – Flandorffer Pálné Bauer Ilona és néhány rokonasszony –, megkérdezte, kik azok, mondván: „Da sollen wir zuerst die Damen begrüssen” (Nos hát nekünk először a hölgyeket kell üdvözölnünk) és eltérve a megállapított útvonaltól, odament és Flandorffer Pálnéval beszélgetett. A látogatást emléktábla örökítette meg, mind a pincében, mind a telep első két udvarát összekötő kocsi átjáróban a torony alatt.

Horváth Zoltán

A császár másnap hazautazott.

Az Oedenburger Zeitung Nyílt tér c. rovatában a király kísérete köszönetet mondott a városnak a szívélyes fogadtatásért.