Peck Lőrincz vendéglője képeslapon, és a bal oldali képének nagyított verziója.
Tarcsai Mária leírása a ház előtti csoportképről:
A vendéglő (kocsma) ajtajában baloldalt nagyapám áll, mellette Anna asszony, a felesége, vagyis a nagymamám. Az előtte álló kislány édesapám nővére, Peck Józsa. Édesapámat, aki egy évvel volt fiatalabb a nővérénél, nem látom a képen, viszont egy másik változaton rajta van. Ezek szerint ott volt, csak valahova elcsatangolt. A többi ember valószínű házbeli és a kocsma vendégei.
Történet
Apai nagyszüleim, Peck Lőrincz és felesége Anna asszony 1901-ben, házasságkötésük után telepedtek le Sopronban. Mindketten a vendéglátóiparban dolgoztak már korábban is, nagyapám pincérként, nagyanyám pedig szakácsnőként, így kézenfekvő volt, hogy vendéglőt nyissanak. Nos, a Várkerület 6. szám alatt béreltek helyiséget, hogy megvalósítsák elképzelésüket.
Tudomásom szerint a vendéglő nagyapám haláláig, 1914-ig működött. Nagyanyám egyedül valószínű nem volt képes az összes feladatot ellátni, alkalmazottra nem volt pénze, ezért a vendéglő jogát eladta, a pénzt pedig az árvaszék rendelkezése alapján takarékbetétbe tette. Mint tudjuk, az első világháború után az akkori pénz, a korona elvesztette az értékét, vele az árvák öröksége is elszállt, így történt, hogy pénz nélkül maradtak. Nagyanyám kifőzdét nyitott és abból taníttatta a gyerekeit. Nehéz idők következtek…
Nagyapám, és a Peck kávéház tulajdonosa (Peck János) édestestvérek voltak. Mikor édesanyjuk meghalt, új asszony jött a házhoz. Ekkor a két már nagyobbacska fiútestvér Budapestre költözött, ahol saját erejükből kitanulták a vendéglátó mesterséget, majd Sopronban telepedtek le véglegesen. Életük végéig igen jó testvérek maradtak.
Sötét/Világos mód