Történet
Egy este Molnár Istvánné, Lángh Emivel meglátogattuk Fényes Mara természetjáró barátnőnket. Fényképalbumait nézegettük, és régi szép túrákra emlékeztünk. Elénk kerültek a Soproni Postás természetjárók 1974-es Tepper tanyán tett kirándulásán Mara által készült felvételek és erről kezdtünk beszélgetni. Emi 1974-nél jóval régebben ismerte Ilonka nénit, ezért többet is tudott a tanyáról. Mesélt annak gazdasszonyáról, nehéz és küzdelmes életről, amiből az alanti történet kerekedett ki.
Ilonka néni és férje régóta a Soproni hegység erdeiben, a Hermes-árok Görbehalom-hegy mögötti részben lakott, ahol állatokat tartottak. Gyermekeik nem voltak. Ilonka néni korábban az Erdei iskolában tanított, férje szakmája villanyszerelő. Tyúkfarmjuk is volt, ahol a legkülönlegesebb nemesített, jól tojó tyúkokat tenyésztették. Friss tojást, és keltetés után sok kiscsibét adtak el, ezzel egészítve ki jövedelmüket. Sokan jártak hozzájuk naposcsibéket és friss tojást venni, még soproni vevőik is voltak. Emi édesanyja is onnan szerezte be a család tojás szükségletét.
A tanyán semmiféle komfort nem volt, természetesen villanyáram sem, a keltetőgépet petróleummal üzemeltették. Tepper bácsi a ház villamos vezetékeit, szerelvényeit, konnektorait stb. beépítette, várva, hogy egyszer csak megjön az áram és akkor csak fel kell kapcsolni a villanyt. Még csillár is volt a szobájukban! Ez a vágyuk sajnos sohasem teljesült, sőt a ház felső szintjének építése is befejezetlen maradt. Tepper bácsi halála után felesége egyedül maradt a tanyán, csak kedves állatai maradtak körülötte.
E közben a „vasfüggönynek” nevezett, elektromos jelzéssel is ellátott szögesdrótkerítést beljebb hozták az éles határtól, ez által Ilonka néni tyúkfarmja az úgynevezett határsávba került. Ennek ellenére Emi gyakran meglátogatta Ilonka nénit, ami nem is volt olyan egyszerű. Először is igényelni kellett egy határsáv belépő engedélyt, aminek a birtokában elindulhatott a látogatásra. A határsáv Görbehalom felső végén húzódott, ott szelte ketté az erdőt, és vágta el Brennbergbányát és a környező erdőket a külvilágtól. Hatalmas terület vált halandó emberek számára szinte megközelíthetetlenné.
Nos, Emi Görbehalom felsőn leszállt a buszról és az ott szolgálatban lévő határőröknek bemutatta különleges igazolványát. El kellett mondania, hogy kihez megy látogatóba és előreláthatólag meddig marad. Mikor ez megtörtént, gyalogosan átmehetett a műszaki záron. A Brennbergbányára vezető aszfaltozott úttól jobbra, a vasfüggöny határsávba eső oldalán indult egy erdei gyalogos ösvény, ami a Tepper tanyán keresztül a Fehér úti katonai őrsre vezetett. Ezt használták a gyalogosan közlekedő határőrök is. Nos, Emi megérkezett a tanyára, ahol Ilonka néni éldegélt a számára oly kedves állatokkal. Volt ott sok tyúk, macska, kutyák, sőt még kecske is és mindegyik bejáratos volt Ilonka néni konyhájába. Kedves állatai között sosem érezte magát egyedül. Ilonka néni a határőr kiskatonákkal is jó barátságot tartott fenn: sokszor meglátogatták őt, havat lapátoltak neki, vizet húztak a kútból, sok mindenben segítették.
Így teltek az évek, évtizedek és Ilonka néni feje felett eljárt az idő, bár egészséges volt és fürge. Egy alkalommal a Vöröskereszt tudomására jutott, hogy Görbehalom közelében egy idős néni él egyedül, az erdőben. Meglátogatták, és megállapították, hogy bizony így van és felajánlották neki: költözzön a soproni Pedagógus Nyugdíjasok otthonába. Ilonka néni úgy döntött, inkább Győrbe költözik, ahol egy távolabbi rokona élt. Így került a győri evangélikus idősek otthonába, ahol olyan szobát kért magának, ahol tévézni is lehetett.
Élete utolsó éveiben élvezhette a villamos áram áldásait, kedvére nézhette a televíziót és egész nap pihenhetett. Az 1980-as évek végén halt meg ebben a győri otthonban.
Mi lett a tanyával?
Gazda nélkül maradva enyészetnek indult. Mikor lebontották az elektromos jelzésű drótkerítést, szabaddá vált az út az egykori Tepper tanyához és mi bakancsos turisták többször odalátogattunk. A ház pár évig még állt, sőt a kert is, de a kiöregedett gyümölcsfák körül egyre elvadultabb lett az aljnövényzet, a kút beroskadt. A tanyára és az egykori határőr őrsre vezető gyalogösvényt visszavette a természet, más útvonalon lehetett az egykori tanyához eljutni. Az évek során a terület új gazdára talált, aki a régi épületek és ólak nyomait eltüntetve vadászházat építtetett, gondosan elkerítve a kíváncsi szemek elől. A környék teljesen megváltozott, mint annyi más dolog. Ma már csak az emlékeinkben él, hogy a Soproni-hegység rengetegében volt valaha egy Tepper tanyának nevezett tyúkfarm, aminek a gazdája a kedves, szívélyes, barátságos Ilonka néni volt.
Sötét/Világos mód