Az egykori Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi tagozatának diákjai az osztályteremben.
Történet
Az egykori Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi tagozata (röviden kék-keri) a Jelenlegi Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskola helyén, a Ferenczy János utca 3. szám alatt működött.
Az épületegyüttes, az úgynevezett Anyaház az 1849-ben alapított Isteni Megváltó Leányai tanító és betegápoló rend tulajdonában volt. A kolostor mellett különböző oktatási intézmények tartoztak hozzá.
Az első világháborút követően az országban szükségessé vált további iskolák megnyitása, ehhez a feladathoz kapcsolódva a rendház 1922. szeptember 1-én megnyitotta a négy évfolyamú női felső kereskedelmi iskolát a hozzá tartozó internátussal. Az iskola 1927 decemberéig az Anyaház Fürdőház utcai épületében működött, ekkor költözött át a nagy anyagi áldozattal és az akkori kormány anyagi támogatásával épült Szent József- intézetbe (jelenleg itt működik a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Kar). Itt folyt a tanítás 1942-ig, mikor is a Szent József-intézetet hadikórházzá alakították. Az iskola ekkor visszaköltözött az Anyaházba. A helyhiány miatt délelőtt és délután is folyt tanítás. Ez az állapot a hadi kórház megszüntetéséig tartott.
Az egyházi rendek megszüntetése (1948) után a különböző oktatási intézmények átalakultak, voltak, amelyek meg is szűntek, de a kereskedelmi oktatás továbbra is megmaradt. Az 1948/49-es tanévben a Kereskedelmi Leányiskola folytatásaként az Állami Kereskedelmi Középiskola működött négy osztállyal. A következő két tanévben az iskola a Közgazdasági Leánygimnázium elnevezést kapta. 1953-től 1967-ig az iskola neve Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozata. A kezdeti, évfolyamonként egyosztályos képzést fokozatosan felváltotta a két osztályban való oktatás, sőt az addig leányiskola fokozatosan koedukált iskolává alakult. Az 1967/68-as tanév újabb profilváltást hozott az iskola életébe: ekkor indult első ízben két vendéglátós osztály, ebből jött létre a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskola.
Itt városunkban közismert, köztiszteletben álló tanárok oktattak. Az iskola 1942-43 évkönyvét tanulmányozva olvashatjuk, hogy többek között tanított itt Autheried Éva, Bedy Antal, dr. Hein Tádé, dr. Patthy Imréné Hadzsy Leona dr. A későbbi években Eleméri Anna, Bolemann Márta, dr. Jászberényi Antalné, dr. Forgó Béla, Lapos Árpád, dr. Lugasi György. A korábbi és későbbi években itt oktató tanárok felsorolása koránt sem teljes.
A tantárgyak megfeleltek az iskola céljának és a kor igényeinek. Korábbi években nagy hangsúlyt kapott a magyar német és francia nyelv és levelezés, könyvvitel, gyorsírás ás gépírás, kereskedelmi számtan, jogi ismeretek stb. A technikummá alakításkor a gyors és gépírás, valamint levelezés oktatása elmaradt, helyette bevezették a statisztika és a tervezés tantárgyakat, valamint a könyvelés jóval nagyobb hangsúlyt kapott.
Az iskola mindig lépést tartott a változó világgal. Bevezetésével egy időben kezdték oktatni a kettős könyvvitelt, az egységesített számlarendet, az evolut könyvelési módszert, sőt, a számrendszerek és lyukkártya rendszerek ismeretével már bepillanthattunk a messzi jövő számítógépes világába is.
A kék-keri az utolsó osztályok kibocsátása után gyakorlatilag is megszűnt és 1975-től teljes mértékben átadta helyét a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskolának. A kereskedők és könyvelők képzése más iskolákban folyt tovább, de az egy másik történet.
Ezzel rövid ismertetőm végére értem. Joggal kérdezi az iskola iránt érdeklődő kedves olvasó: De miért éppen kék-keri lett az iskola neve?
Nos, akkoriban a középiskolásoknak nem csak kötelező iskolai köpenyt kellett hordani, hanem egyensapkát is. Az 1950-es években a szovjet katonai sapkához hasonló úgynevezett „ködvágó” sapkát (csak a sötétkék szín volt az eltérés), amit általában a Kádfürdő sarkán kotortunk ki az iskolatáskákból, és fejünkre téve fordultunk be a Ferenczi János utcába. Hazafelé fordítva: sapka le, táskába be. E cikk írója a ködvágó kor diákja volt. A későbbi években ezt a viseletet tányérsapka váltotta fel. Minden diák, még a gimnazisták is hasonló sapkát viseltek, csak színben tértek el egymástól. Iskolánk megkülönböztető színe a sötétkék lett, a Fáy iskola diákjainak sapkája zöld. Nos így született meg a kék-keri és a zöld-keri.
Sötét/Világos mód