Italcímke Zettl József likőrgyárából

Karnevál csörgős sapkás hercege tele pohárral kínálja hölgyét, aki balkezében emberfej-végű sétapálcát tart. A színes címke szövege Magyar gyártmány Karneválpuncs Zettl József Sopron Likőrgyárából.

A család bajorföldröl költözött Kőszegre, ahol dohányárudájuk volt. József nevű fiukat Sopronba küldték tanoncnak Flandorffer borkereskedésébe. A fiú nem vesztegette az idejét (letette a polgáresküt is). 1830-ra már annyi pénze gyűlt össze, hogy megvehette Anton Ringeisen ecetgyárát a Balfi utcában. Azt, amely 1951-ig, államosításáig megmaradt családja tulajdonában. Még az 1944. évi újévi jókívánságok sorában olvasható a Soproni Hírlapban Zettl József ecetgyárosé is. A család festője és műgyűjtője, Gusztáv (1852-1917) jó barátságban állt Storno Ferenccel és az akadémiai festő rangját elért Steiner Rudolffal. Sokszor festettek együtt a Balfi utca nagy épületének félreeső zugában. A gyár az évek során már nem csak ecetet állított elő, hanem, mint az ábra jelzi, likőrt, rumot és égetett szeszt is gyártott. Volt miből a németekhez és az olaszokhoz megszervezett tanulmányutakra. Kilenc gyermeke közül az egyik, Helén, Hermann Langer cs. és kir. tiszthez ment nőül. Férje az első világháborúban elesett, az özvegy hazajött a szülői házba. Herbert nevű fia pedig átvette a gyár vezetését. Különben ő volt az, aki 1939-ben megnyitotta a nagyközönség előtt a magángyűjteményt. Előrelátó lépés volt ez, mert mire 1951-ben államosították az egészet gyárostul és gyűjteményestül, benthagyták a családot mint bérlőt. A magángyűjteménynek az ősöktől a most felcseperedő utódokon át tartó folyamatossága az egyik felejthetetlen érték minden látogató számára.