A Lövér Szálló lebombázott épületének egy része

1944. december 18-án újra be kellett állnom a sáncásók közé. Megint a sopronkőhidai csoportba osztottak. A munkálatok odakünn már előrehaladott állapotban voltak. Mély futóárkok tátongtak a szántóföldeken. Éppen elég volt kilapátolni belőlük a földet. A munkásbrigád jókedvvel végezte a rábízott feladatot. Körülöttem középiskolás fiúk hancúroztak. Néha-néha megjelentek a Todt-szervezet emberei, hogy ellenőrizzék a munkát. Olyankor szorgalmasan mozogtak a karok és merültek el a földbe az ásók. Ha eltávoztak a felügyelők, újra lelassult a munka és folytatódott a viccelődés, naplopás. Az idő is rendkívül szép volt, jó hangulatot ébresztett mindenkiben.

Sokkal többet dolgozhattunk, mint december 6-án, amikor megint furcsán búgó repülőgépek jelentek meg és keringtek városunk felett. Felugráltunk az árkok szélére és feszült várakozással figyeltünk. Nem sokáig kellett vámunk. A december 6-i jelenet megismétlődött. Földet megingató robajjal kezdtek hullani a bombák, egy-két kivételtől eltekintve a Felső-Lővérekre. Az amerikai pilóták jó értesüléseik alapján maradék Magyarország vezetőit, a nyilas minisztereket és fő pártfunkcionáriusokat és nem utolsó sorban a német hadseregnek Sopronban állomásozó gépesített alakulatait keresték. Sopron büszkeségét, az idegenektől annyiszor megcsodált szép soproni erdöket szórták tele halálos bombáikkal. És amikor elvonultak a gépek, nyomukban maradt a könnyfakasztó pusztulás. Egyetlen bomba sem tévesztett célt. Ahol nem oltott is ki emberéletet, ott tövestől tépte ki, vagy derékban törte ketté a fenyveserdő hatalmas, büszke fáit, tarolt le szép és gazdag gyümölcsöskerteket és söpört el a föld színéről családi villákat.

Romokban hevert a Lővér-szálló mindkét épülete, a Hatvan-turistaház, hatalmas bombatölcsérek nyíltak a Lővér-körút egyes részein és az út mentén, nem különben az erdőnek főleg a szállóval szemközti részén. Nyögött, sóhajtozott, sírt a feledhetetlen sétányokkal teletűzdelt, annyi boldog embert látott, és most bombáktól felszántott illatos soproni erdő, de vele együtt sírtak Sopron szerelmesei is, bennszülöttek és idegenek egyaránt.