A Széchenyi-szobor avatása

Széchenyi István szobrát 1897. május 23-án leplezték le Sopronban. A jeles esemény alkalmából emlékérmet és emléklapot is kiadott a város, utóbbiban az avatási ünnepség teljes programja és a szobor részletes története is részletesen olvasható.

Részlet az ünnepségen elhangzott első beszédből, melyet Dr.Kunc Adolf intézett az egybegyűltekhez:

Neked ugyan, dicső szellem, nincs szükséged emlékoszlopra, ércznél, márványnál maradandóbb emléket állítottál magadnak a magyar nemzet szívében. De a mi kegyeletünknek kell, hogy legyen, hová zarándokolhassunk, ha a rád való emlékezés szívünket meghatja, hogy legyen, a mi mindennapi életünkben, emlékezetünkben felidézze példádat és lelkesítsen hazánk és nemzetünk iránti kötelmeink hűséges teljesítésére.

Részlet Póda Endre avatáskor elmondott beszédéből:

... a soproni "Széchenyi-szobor"-nak márványtábláján csak is egy szó, egy név diszlik: Széchenyi! s ez az egy szó, ez az egy név még többet ... mindent mond: azt mondja, hogy cselekvéseink rugója ne legyen az érdek, ne a particularis érdek-keresés, hanem az állásunkkal és hivatásunkkal járó kötelességtudás s kötelességeink teljesítése a közjó érdekében; azt mondja, hogy a valódi érdem nem mulandó, hacsak azt a halandók pártias dicsőitése nem teszi azzá; hogy az érdem igazi jutalma, az öntudatnak s a lelkiismeretnek megnyugtató szava! Széchenyi István grófnak egész élete, cselekvései és szereplése erről tanuskodik! Ha Magyarországnak ily fiai lesznek s reméljük, hogy lesznek, akkor beválik Széchenyi Istvánnak jósló mondása: Magyarország nem volt, hanem lesz! Igenis! ugy legyen!