Az Állami Általános Erdei Gyógyiskola épülete

A Manninger család nyaralója Sopronbánfalva külterületén a Rák-patak völgyében, annak északi oldalára épült. A patak déli oldalán fut a brennbergi országút.

Maga a birtok, a kert is hosszan nyúlt el a patak partján. A Sopronbánfalvához közelebbi részen a Hosszú hegy lábánál volt az 1 emeletes nyaralóépület. A patak partjára a bejárat nyugati oldalán a gazdasági épületeket, gazdasági udvart telepítették. A kert a birtok nyugati részét foglalta el.

A Manninger család a nyaralót és birtokot 1917-ben Sopron városnak adományozta. A város itt hozta létre a Manninger-ház Soproni Erdei Iskolát, melyben 36 tüdőbetegségre hajlamos gyermek elhelyezését tudták biztosítani. Az államosítás után is megtartották az adományozó szándéka szerinti funkciót.

1962. szeptember 2-án érkeztem meg Sopronba, az Erdei Iskolába, a. Brennbergi út 82-84-be. Kényszerűségből kerültem ide, mert valami probléma volt a tüdőmmel. Itt kezdtem az általános iskola második osztályát, ekkor Állami Általános Erdei Gyógyiskola volt az intézmény neve. Továbbra is 36 tüdőbetegségre hajlamos gyermek elhelyezésére, ellátására, oktatására, gyógyítására szolgált az iskola.

A gyerekek fele leány, fele fiú volt. Az életkor az általános iskola minden osztálya között oszlott meg. Sokan állami gondozottak voltak. Tőlem is azt kérdezték legelőször a társaim: ”Maszek vagy, vagy állami?”. Nem is értettem a kérdést.

Nehéz volt megszokni ezt az idegen, otthontól távoli elzárt világot. Az iskola a határsáv övezetben volt, a hegy gerincén túli misztikus, ismeretlen másik világ elérhetetlen közelségében. Az övezetbe belépni csak meghívólevéllel lehetett, melyre az otthoni rendőrségen adtak engedélyt.

Laci bácsi tanította az alsó tagozatos gyerekeket. Az 1-4. osztályos tanulók 18-an voltunk, osztályonként 3-5 gyerek.

Laci bácsi volt a felnőtt az itteni családban. A tanítás mellett erőt, következetességet, biztonságot jelentett nekünk.