Egy este Molnár Istvánné, Lángh Emivel meglátogattuk Fényes Mara természetjáró barátnőnket. Fényképalbumait nézegettük, és régi szép túrákra emlékeztünk. Elénk kerültek a Soproni Postás természetjárók 1974-es Tepper tanyán tett kirándulásán Mara által készült felvételek és erről kezdtünk beszélgetni. Emi 1974-nél jóval régebben ismerte Ilonka nénit, ezért többet is tudott a tanyáról. Mesélt annak gazdasszonyáról, nehéz és küzdelmes életről, amiből az alanti történet kerekedett ki.
Ilonka néni és férje régóta a Soproni hegység erdeiben, a Hermes-árok Görbehalom-hegy mögötti részben lakott, ahol állatokat tartottak. Gyermekeik nem voltak. Ilonka néni korábban az Erdei iskolában tanított, férje szakmája villanyszerelő. Tyúkfarmjuk is volt, ahol a legkülönlegesebb nemesített, jól tojó tyúkokat tenyésztették. Friss tojást, és keltetés után sok kiscsibét adtak el, ezzel egészítve ki jövedelmüket. Sokan jártak hozzájuk naposcsibéket és friss tojást venni, még soproni vevőik is voltak. Emi édesanyja is onnan szerezte be a család tojás szükségletét.
A tanyán semmiféle komfort nem volt, természetesen villanyáram sem, a keltetőgépet petróleummal üzemeltették. Tepper bácsi a ház villamos vezetékeit, szerelvényeit, konnektorait stb. beépítette, várva, hogy egyszer csak megjön az áram és akkor csak fel kell kapcsolni a villanyt. Még csillár is volt a szobájukban! Ez a vágyuk sajnos sohasem teljesült, sőt a ház felső szintjének építése is befejezetlen maradt. Tepper bácsi halála után felesége egyedül maradt a tanyán, csak kedves állatai maradtak körülötte.