Németh László cukrászsegéd a Hoffmann cukrászda műhelyében

Akinek megadatott az a szerencse, hogy annakidején beülhetett a Hoffmann cukrászdába, hogy ott élvezettel elfogyasszon egy Édi bácsi és segítői által készített gesztenyepürét tejszínhabbal, vagy sarokházat, netán mignont, vagy bármit, nem is gondolt rá, hogy az ínycsiklandó finomság, amit pár pillanat alatt eltüntetett a tányérról, mennyi előkészülettel, odafigyelő, aprólékos, gondos munkával és szakértelemmel készült.

Erről a műhelymunkáról mesélt Édi bácsi akkori segédje, aki nem csak inaséveit töltötte ott, hanem segédként szeretett mestere jobb keze volt Édi bácsi 1978-ban bekövetkezett tragikus haláláig.

Németh László (Lacus) 1965-ben került a Hoffmann cukrászdába, mint cukrászinas. Kezdetben nem csak a szakmához tartozó munkát, hanem minden más feladatot is el kellett végeznie: utcasepréstől a hólapátoláson át a kéménytisztításig. Ehhez jött a műhelytakarítás, alapanyagok bevásárlása, a készáru elszállítása az üzletbe. Ez mind az ő feladata lett. E munkák elvégzése mellett fokozatosan megismerkedett a cukrászmesterség fortélyaival is, egész addig, míg maga is mestere lett a szakmának.

A cukrászüzlet a Lenin körút (ma Várkerület) 4. szám alatt működött, a Színház utca felőli sarokházban. Bejárata és egyik ablaka a Várkerület felé, három további, egzotikus növényekkel díszített ablak a Színház utcára nyílt.

Első helyiség maga az üzlet kiszolgáló és fagylaltos pulttal, süteményes vitrinnel, kávéfőzővel, hátterében polcrendszer tányérokkal, kávéscsészékkel, fagylaltos kelyhekkel és egyéb készségekkel. Az ablaknál kisméretű, márványlapos asztalok, két-három székkel.

Ez után egy boltíves, alkóvszerű helyiség következett, féloldalt kikötött diszkrét függönnyel. Itt négy asztal volt: hasonlóak az első helyiség asztalaihoz. A sarokban ügyesen elrejtett fűrészporos kályha, ami télen ontotta a meleget.

A kiszolgáló pult végénél keskeny bejárat vezetett a pult mögötti részhez, ahonnan egy kisebb helyiség nyílt: az előkészítő műhely.