Ostoros György édesanyjával a volt Deák téri huszár emlékmű előtt

Gyerekkoromban, amikor még végtelennek látszott az élet, elhatároztam, hogy amikor nagy leszek, előhívatom azt a sok rejtélyes negatívot, amelyet Anyu egy dobozban őrizgetett. Egy-kettő ismerősnek látszott, ahogy az ablak felé tartva nézegettem. Húsz év elteltével éppen egy vizsgafilmet vágtam, amikor eszembe jutott, hogy a Főiskola laborjában nagyíthatnék belőlük képeket. El is készítettem párat, néhányat kiszíneztem, de végül nem tudtam mit kezdeni velük. Ötven év elteltével a kor felnőtt a feladathoz és belekezdhettem a képek digitalizálásába, illetve a családtörténet megírásába. Tettem mindezt abban a reményben, hogy az olvasók között lesz, aki magára vagy közös őseinkre ismer a történet szereplőiben.

Fájth István vasutast 1910-ben, dicsérő szolgálati bizonyítvánnyal ellátva Szekszárdról Fiumébe helyezték át.