A Nyikos féle Schweizi ház

Az 1920-30-as években a turistaság, a természetjárás virágkorát élte Magyarországon, Sopronban pedig különösen, köszönhetően többek között a Dunántúli Turista Egyesület tevékenységének. A Sopronról és környékéről kiadott kalauzok megannyi kiránduló útvonalat javasoltak a hétvégéjüket a várostól távol tölteni kívánók számára.

A túrázókat a Soproni-hegységben több pihenőhely, vendéglő és turistaház várta, így például az 1937-ben átadott István-menedékház, vagy a nála éppen tíz esztendővel korábban megnyitott Hatvan Ferenc Turistaház.

Akik a Hársfa sor felé indultak erdőt járni, két vendéglőbe is betérhettek. Az út alsó részén, a Hackstock lővertől felfelé indulva, az 1932-ig Nyikos János vezette Svájci-ház vendéglő várta őket, míg az út tetején, a korábbi tulajdonos, dr. Szilvásy Márton után Szilvásy lőverként ismert romantikus, tornyos házzal szemben az Alm vendéglőben pihenhettek meg.

Thirring Gusztávnak a hazai kalauzok "atyjának" 1933-ban kiadott Felső Dunántúl című kalauza több olyan túraútvonalat is javasol, melyek minkét vendéglőt érintik, ezek közül idézünk egyet - érdemes megfigyelni a zárójeles megjegyzéseket a vendéglátóhelyek nevei mögött:

Sopron—Sopronbánfalva (3/4 ó.). A Nándorsoron a Nándormagaslat tövéig s a hegy tövében (vörös jelz.) az erdő szélén tovább Ny, majd DNy -felé (kocsiút s az erdő szélén gyalogút) a nagy kőbánya (gneisz) mentén 30 p. Szebb út: az Erzsébet-kertből (zöld jelzés) a Szt István-körúton és j. kiágazva a Hársfasoron a Svájci-ház (vendéglő) érintésével az Almra (korcsma) s azon kevéssel túl zöld jelzésű úton j. (Ny-i irányban) egyenesen a sopronbánfalvi kolostorhoz.

A két turistacsalogató hely közül a Svájci-ház szüntette be előbb működését, 1932-es bérlőváltása után 20 évvel megszűnt, az épület ma lakóház. Az Alm jóval tovább, még az 1990-es években is fogadott vendégeket, átépítése után szintén lakóház lett belőle.