A Svájci-ház

Ez a ház a polgárosodó Sopron felsőlöveri építkezéseinek egyik első olyan példája (a másik az "Alm") amely már vendéglátásra is berendezkedett. A helyi újság 1894 őszén ezt a házat mint Fröhlich vadászházat (Jägerhaus Fröhlich) említi, ahova a kirándulók pihenőre betérhettek. A háznak ekkor még nem volt üvegezett verandája.

A vendéglátás úgy tűnik, jól működött, mert a tulajdonos három nővér Fröchlich Louise férjezett Fleischhacker, Fröchlich Magdaléna és Fröchlich Franziska a ház bővítésébe kezdtek. Az út mellett húzódó keskeny hosszú telket a ház körül több vétellel megnagyobbították. 1895-ben pedig toldalék formájában egy italmérő helység és egy vendégszoba építésére kértek és kaptak engedélyt. A kivitelezés során azonban Boór építőmesternek az engedélyhez csatolt rajzától eltértek, mert a város felőli homlokzathoz tömör téglafalú vendégszoba helyett egy üvegezett faszerkezetű verandát alakítottak ki. (Lásd a képeslapot.)

Fröchlich nővérek 1896. január 11-én a szokásos megnyitó táncmulatságra már ide, új nevén „Svájci házhoz” címzett vendéglőbe (Restauration „zum Schweizerhaus”) hívták meg a vendégeket.

Később ezt a verandát is megnagyobbították, így alakult ki az épület város felőli homlokzatát teljes szélességben elfoglaló, egy korábbi bejegyzésben látható végső állapota. Ennek használatba vételre is megkapták az engedélyt 1906-ban.
Fröhlich Magdalénát a Litfass 1897. évi naptárában egyszerre két helyen „felső-löwer” (mert az út ugyan a Zettl villától a Svájci házig már kiépült, de még nincs neve) és Hátulsó utca 10. címen látjuk vendéglősök között felsorolva. A vállalkozó szellemű nővérek ugyanis még 1891-ben elkezdték saját vendéglátói tevékenységüket, amikor engedélyt kértek és kaptak a Hátulsó utca 10-ben egy pajta helyett egy földszintes lakás kialakítására, ahol aztán vendéglőt üzemeltettek. Ezt az ingatlant utóbb férjezett Louise testvérüknek adták, aki cserébe lemondott a felsőlőveri tulajdonhányadáról.

Franziskát 1888-ban eljegyezte egy úr Glatz Lajos, de a házasság meghiúsult. 1899-ben úgy tűnik már kapósabb, hiszen ingatlantulajdonos és férjhez megy. Férje Nyikos Menyhárt, aki 1910-ben Hársfa sor 6. címen vendéglősként működési engedélyt kap, miközben ugyanekkor Fröhlich Magdaléna pedig visszamondja azt. Így alakult ki az a helyzet, amit egy későbbi általános címtárban Hársfasor 6. alatt láthatunk: vendéglős Nyikos Menyhárt, míg ház- és földtulajdonos Nyikos Menyhárt és neje.

Tanulságos lehet ezt a történetet Csehov „Három nővér” drámájában ábrázolt társadalmi képpel összevetni. A polgárosodó orosz vidéki nagyvárosi életre kényszerült Prozorov nővérek kilátástalan, bénító, jobb élet utáni meddő vágyakozása különösen a drámából készült, remek színészekkel előadott TV paródiában tárul elénk. Nagyjából ugyanabban az időben pedig egy magyar városban a Fröchlich nővérek nem ábrándoznak, megragadják a lehetőségeket és vállalakozásba kezdenek. Így a soproni „három nővér” története számunkra a polgárosodó társadalom alakításában megjelenő újformájú feminin ágens, a vállalkozó nő példáját mutatja. Persze a házasság, mint alapvető polgári női cél, itt is mindent eldöntött.

A történetírás eztán már „Nyikos-féle Schweizi ház” néven - különböző írásmódokkal - jegyzi a vendéglőt, s bár 1932 után már bérlők működtették, valószínűleg a tulajdonos család neve ettől kezdve került jelzőként a Svájci-ház megnevezésébe. Mindemellett a vendéglő létrehozása a három nővér műve volt, ami méltó megemlékezést érdemel.